Kedves Zsuzsa!
Köszönöm észrevételeit. A Ballagi által említett durmonyás – durcást, haragvót jelentő szót nem ismertem. Nagyon köszönöm, hogy ezt elküldte, hiszen egy némileg hiányzó láncszemet pótolt, mivel ez találóan illeszkedik a d hang ellentmondásossága, és a du ősgyök fennebb említett szóbokrának szavai közé, ugyanakkor az rm párosnak az ármádia – had, arma – fegyver szavakban való szerepére is rávilágít, melyet addig csak a lárma, förmed szavakkal tudtam összekötni. Így most már tiszta és érthető: durmonyás – haragvó, háborgó, ebből háború, ármádia. Akár szóképzési lehetőség: a dia cselekvés, a durmádia – kegyetlen haraggal cselekvő fegyveres testület.
Példa arra, hogy a párosok gyökképzők. Ha az rm párost a rom, rombol, vagy fordítva mar, marcangol szavakban vizsgáljuk, egyből világossá válik Mars – a háború, romboló, haragvó, marcangoló istenének – ősmag(yar)-nyelvi vonatkozása is. S mivel az ősmag(yar)-nyelvben minden toldalék értelmet is közvetít, jellemzőket takar, az is kezd világossá válni, mi a párhuzama egy háborúiban kegyetlen, ígéreteiben megbízhatatlan, ingatag nép nevének a marcangol, angolna, ingola szavakkal! (Hasonló a mongol is: mángorol, mongorol) Látható történelmükből. Gyarmataik, főleg Észak-Amerika és Tasmánia őslakóinak kegyetlen kiirtása, a dél-afrikai búrok védtelen feleségei, gyermekei lemészárlása, de főleg a II. világháborús tűzviharos és atomtöltetű bombázásaik a hátországi polgári lakosság ellen: Drezda, Hamburg, Hirosima, Nagaszaki, Tokió stb.
Az első világháború utáni amerikai ígéretek az igazságos békefeltételekről, de azzal szöges ellentétben cselekvés (ingadzó, megbizhatatlan, inglisül – english cselekszik). Ebből mi is kaptunk, 90 éve nyögjük. Angol, mongol, nem sok a különbség!
Mennyi mindent nem ismerünk még! Valójában ezt, de minden kutatómunkát is csak igazi alázattal lehet végezni, mindig figyelemmel, tekintettel kell lenni arra, hogy a következő percben olyan valami jöhet, amely miatt vagy az addigi álláspont változik, vagy az értelmezés tere bővül, netán szűkül.
A nyelv sok mindent megvilágít, előbb-utóbb talán mindent. Ezt nem tudják a hatalom árnyékában hűsölő nyelvészek, mert ők nem kutatják a nyelvben megbújó bölcsességet, az évezredek alatt abban leülepedett, rétegződött, elrejtett, de türelmes kutatással feltárható titkokat. A magyar nyelv szavaiban elrejtve benne van a kezdetektől az egész emberi történelem.
Az én alapelvem nagyon szilárd meggyőződésből jövő:
Minden szó eredete visszavezethető az ősmag(yar)-nyelvre! Csak kutatni kell apró részleteiben is, és értelmezni!
Az ébrény, az embrió rosszul sikerült nyelvújított alakja. A nyelvújítók az ébredő lény szavakból vonták össze, mely végső soron nem értelmetlen szó, de itt épp az ősmag(yar)-nyelvi lényeg marad ki: az mb páros (ember, bimbó, tömb). Az embrió kifejezőbb, mivel ősnyelvi gyökből ered, csak torzult a latinban, akár a tömörített erő atomra facsart alakja az ógörögben.
Jó az észrevétele, a hangpárosok néhány kivétellel (ember, öblít ablak stb.) nincsenek benne az ősgyökökben, mert ezek már a nyelvfejlődés műveleti részei.
Annak is jelentősége van, hogy a gyök-toldalék határon van ez a páros, mert ez a két egymás mellé helyezett téglát összekötő harmadik – átfedő, borító – tégla szerepe, mely biztos kötődés. Szerintem ez a nyelvbe táplált, íratlan, önszabályozó, önműködő belső hangzástörvény szerint alakult így. Magyar Adorjántól olvastam valahol, hogy ősgyökökön, tőszavakon kívül minden kifejezésünk összetett szó. Ez igaz, és ebből ered, hogy a kötött mássalhangzó párosok rendszerint a gyökhatárokon állnak. Kivéve a véghangzók.
Felhoznék erre néhány példát.
A Magyar Adorján és Ön által is említett kő ősgyök a bővítményeivel válik sokrétű műveleti kifejezéssé: kovács, konyha, kukta (nem szlovák), kohó, kályha stb. De itt, az ősgyök határán megjelennek a kötött párosok: konyha, kályha, melyeknek –ha bővítménye a hőre utaló. Az ly hanggal egyetlen szavunk kezdődik – lyuk –, mely mélyre mutató, és itt a lényegre céloz, a kövesztéssel főzéshez használt hevítendő kőnek mélyen a hő közepébe helyezésére. A konyha nyh párosa az enyhe, lanyha, renyhe szavakban az ernyesztő pihenésre utal, és a munkában megfáradt, étkezni térő ember szempontját tükrözi (Arany J.: Családi kör, a hazatérő gazda.).
A kukta kt párosa kemény és ták szavainkból jön, a kukta ételt tákol, ácsiál. Lehetett ez valaha kuktács is. A kuk gyökből született az angol cook, a német Koch – szakács. De a ku ősgyök a kút, kutatás, kukkantás esetében a kiismerésről, a kussolás a türelmes várakozásról is szól. A bukta, iktat, lüktet, oktat, szoktat szavakban: belső térbe illesztés, mozgatás, egymás társaságát elfogadás összessége által valami új megismerésének a gondolata rejlik. A kukta adagol, vegyít, kavar, és néha bele is kukkant a fazékba.
Tehát a párosok a két hangból álló ősgyökön kívül esnek, de egyikük lehet a három hangból képződött gyök záró hangja, ugyanakkor a maga során minden párosból gyök is képezhető.
Az elválaszthatóságra a bl páros jó példa. Az ablak szó a kerek alakot jelentő ab ősgyök (ábra) és a lak gyök összetétele, az öblít szó az öb ősgyök és a lére utaló bővítmény összetételéből áll. Az öblös szóból kiérzik, hogy a szó második fele jelzőként a töltelékanyagra is utal, mindegyikben a bl páros van jelen, mely elválasztható, de nem kiemelhető, mert úgy nem ablak, illetve nem öblös edényben öblítő.
Ez a nyelv belső hangzástörvénye szerinti, akár a szapul, szapuló, melynél történetesen nincs mássalhangzópáros, de a gyökök összetételi határa megállapítható: a sza– szap/ora (gyors, kiadós, szorzati növelő), benne a vízre utaló ap, a bemerítést jelentő u (und – hullám, búvár Kund), és a lére utaló l, ló. A magyar nyelvben minden hang értelemalakító, mindegyik külön beszél, de ezt még a tényleg komolyan kutató nyelvészek sem akarják befogadni.
Igazolásául annak, amit fennebb írtam arra vonatkozólag, hogy bármely kutatásban jöhet egy változtatást kikényszerítő állapot, most a végén jöttem rá egy mulasztásra. Azon isteni alapelvvel kapcsolatos, hogy legkevesebb kettő, de a megerősítéshez három nyomatékos érv kell valaminek a bizonyítására, mellyel összhangban van az ősnyelvet beszélő nép: három a magyar igazság elve. Hermes Trismegistos is háromszor magasztosnak neveztetett.
Töprengtem egymagamban, hogy az ősnyelvség bizonyítására is szükséges a „három igazság”. És itt, most a végén jöttem rá, hogy a könyvben bizonyítottam ugyan, ám nem neveztem meg a tényezők közt a harmadikat: a beszédhangokat, melyek értelme csak magyar nyelven magyarázható. A hibát visszamenőleg kijavítottam.
Mert miért magyar a nyelv neve? Ez nem véletlen. Azért, hogy magyarázatot adjon minden felvetődő kérdésre. Hogy agyarával megrágja, majd belerázza, (zárja) elménkbe a tudnivalót. A MAGYAR, MEGYER név nem véletlen. Benne rejlik a MAG, az AGY, a gyakorlat GYA gyöke, az erő R hangja, mely együtt GYARló voltunkat is jelzi, de amelyek a dolgok lényegét tartalmazó és azt kifejteni tudó képességet is jelentik, de azt is, hogy gyarló gyengeségünkben van az erőnk. A MEG az összeadás, sokasodás kulcsszava, különben nem maradtunk volna meg a történelem viharai közt több ezer éven át. Az EGY a világ alapja (Kiss Dénes: Az ŐSEGY titka), az ER az erő, a GYER a megújuló sarjadás.
A magyar nyelv kétségbevonhatatlan, megtörhetetlen, megváltozhatatlan hármas pilléren nyugszik:
- beszédhangok értelme
- gyökrendszer
- kötött mássalhangzó párosok
Ez mutatja felsőbbrendű isteni eredetét, ősiségét. Ezeknek a nyomoknak a világ összes nyelveiben való jelenlétével igazolja azok fölött álló anya-ősnyelvi mivoltát.
Ha valahol egy világraszóló nyelvi kongresszuson jelezni lehetne, hogy ennek alapján kell kutatni a nyelvek eredetét, akkor végre elindulhatna egy egészséges folyamat a nyelvkutatásban, s befognák szájukat a magyarokat szólopkodással vádoló nemzetáruló senkik.
Mivel a TEST szavunk a legtisztábban, legérthetőbben magyarázható, így a könyvben a nőstény és testvér, értelmileg összetartozó szavakat hoztam példának, az st párossal. Ezek szerintem 5000 évvel ezelőtt is ebben az alakban léteztek a káldeaiaknál, szuméroknál, egyiptomiaknál és a velük élő rokon népeknél.
FONTOS! Szerintem az utódnyelvekbe nem az ősgyökök, nem mindig a gyökök, hanem a már kész, kötött mássalhangzó párosokat is tartalmazó kifejezések mentek át, és torzultak azon nyelvek lassan kialakuló belső hangzástörvényei szerint. Ezekre ezernyi példát hoztam föl a Magyar szógyökök a román nyelvben című könyvben.
Még egyszer köszönetet mondok rendkívül értékes segítségéért, és további észrevételeit is szívesen veszem.
Őszinte tisztelettel, Sándor.