Még van egy jelenség, ami megragadta figyelmemet. A leharapott szóvég jelenség, melyet a pedagógusok jól ismernek, mikor verset, vagy más szöveget rágnak a gyerek fejébe, és ő halkan magában mondja, majd csak az utolsó szótagot, esetleg a rímet ejti ki hangosan. Ez esetben, amikor az átvevő nyelv csak az utolsó szótagot viszi át, és abból képez új szót. Ezeket is érdemes kutatni, és nem nehéz, mert a leharapott szóvéggel ugyanazt az értelmet viszi tovább, alig változik, legfeljebb árnyalatnyi a változás.
Az utolsó szótagból képzés példái főleg a román, de más nyelvben is:
piROS – ROŞu, ROSe, rouge, red
tömült, tuMULT – MULT, MULTum, multus, jelentése – sok
ivadék, utÓD – ODraslă, jelentése – magzat, sarj
undOR – ORoare
tAPOS – APASă – ránehezedik, rányom
léPÉS, tapos, tapas – PAS, pasager – utas, paşaport – útlevél
lePEL – PERdea (l>r), jelentése – függöny
lePEL – PIELe, PELe, jelentése – bőr
rePES – PASăre, PASaro – madár
özVEGY – VĂDuv/ă, VEDova,
őSZEN – SENator – a vének tanácsának tagja
voNUL – LUNg, LINia
áll, taPOS – POSt – állás
jarGAL – aGALe – lassan sétál, gyalogol
guRUL – RULant – gördülő
paTAK – TECuci – ukránul: TECuci: paTAKOCSka,
doBOZ – BOXă – elkülönített hely, láda, doboz
aDATA – DATA – keltezés
emelET – ETaj
nyarGAL – GALop
doLOG – LUCru
baKÓ – baCĂu – CĂlău
laKÁS – CASa – ház
kalMÁR – MERcant/il – kereskedői kalmárszellem
kapaRÁS – RAŞchetare
vaKAR – sCARpină
tüZEL – ZEL – túlbuzgóság
nyuGALMi – CALM – nyugalom, g>c (k) hangváltás
oroszLÁN – LION, LEON, LEU
betEG – aEGer, latin
helyZET – SITuaţie
deSZKA – SCÂndurâ
ifJÚ – IUvenis stb., stb., stb.
Tomory Zsuzsa ehhez fűzött megállapítása szerint ezek a leharapott szóvégek: „… az illető nép (nyelvi) gyermekkorának emlékei lehetnek.”
Megállapítása helyénvalónak tűnik, hiszen a leváláskor sok tétova próbálkozás lehetett, míg végül valamelyik kifejezés végképp megragadt az utódnyelvben. Szerintem ez attól is függött, hogy a népcsoport tekintélynek számító személyisége, személyiségei, egyéniségei milyen szavakat, hogyan használták, és mivel a tekintélyelvűség rendkívüli utánzásra sarkalló erő, a többi őket utánozva vitte tovább, az utánzás révén végül megragadva többé nem változott. A szlávos mássalhangzó torlódásokat is ilyen egyszerű jelenség következményének látom, akár az ógörög, görög -esz, -isz végződéseket.
És lehet kutatni tovább.
A számunkra ma idegen –, de nyelvünkből ’lelkezett’ – utódnyelvek által átvett gyökök miatt nem irigykedünk.
Használják egészséggel!
Sőt, annak örülünk, hogy a világ minden nyelvében jelen vannak nyelvünk gyökszavai, kötött mássalhangzó párosai, és letagadhatatlanul bizonyítják nyelvünk ősi voltát, azt hogy a magyar nyelv egyenes ági leszármazottja, örököse az ősnyelvnek, az ősmag-nyelvnek, a nyelvek magvának.