Azzal minden nyelvész egyetért, hogy a gyökök, szavak csak a magyar nyelvben fordíthatók, csak itt fordulhatnak, fordulhattak.
A már említett codru, pădure szavak esetében is ez történt. Az urdo, erda lehetett egy tájnyelvi ferdülés, mely később még torzult, és URDOc, ERuDĂp alakból fordulva lett codru, pădure. Fordulhatott a codru a szurdokvölgyi erdő megnevezéséből is: szurdok – kodrusz, és ez alakban használták az ősnyelvről leszakadó, később a rómaiak által fogságba hurcolt népek, melyekből kialakult a valachusok néprétege. Mert, hogy a codru, pădure szavaknak semmi közük a latin silva szóalakhoz ez már biztos.
Ugyanígy a még ősnyelvben forduló üde, nedű megnevezésből alakult üdens-re a lettek nyelvében. Lett nyelven üdens – víz
Alább szó van a repülésről, a madárról. A repeső madár az áert seperi szárnyaival: repes – seper. Vagy a már említett tér – rét.
A fenti szavak teljes egészében fordultak. Van azonban olyan eset, amikor szótagok és hangok cserélődnek fel.
A csavar-facsar esetében az első szótag fordul, és v>f zöngés-zöngétlen hangváltás is van.
A nyamvadt-ványadt, fortyog-rotyog, esetében a végcsendülő szótagrész marad állandó, míg a többi cserélődik, és van hangkiesés.
A mosolyog-somolyog, esetében csak az első szótag fordul.
És még egyszer a fordítható mondat:
Kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.
Van még egy ilyen nyelv?