Mássalhangzó: a nyelv elülső részével és a felső foghússal képzett réshang, az sz hang zöngés párja.
A z hang többségében a zűrös, zajos kellemetlen helyzeteket jelölő szavak kezdő- és köztes kulcshangja. A z hang azonban nem csak a zűr, hanem az igaz szó, az igazság jelentős hangja is.
Például: zizeg, zivatar, zimankó, zilált, zegzug, zúg, zümmög, zűr, zűröz, zaklat, zakatol, zakota, záp, zápul, zár, záros, zárlat, zagyva, zaj, zargat, zavar, zűrzavar, zavarog, zötyög, zötyörög, zúdul, zenebonáz, zendül, zord, zordon, zörög, zörej, zökög, zokog, zúgolódik, zümmög, űz, zri, zápor, záporeső, zuhé, izzad, duzzad, gaz, gazfickó, gazember stb.
A határozott névelő hangja: az. Egyenesen rámutató: az, amaz.
Az igaz szó eredeti alakja Varga Csaba szerint: egy az. Minthogy egy igazság van, a többi minden gazság és hazugság. Úgy is mondhatnánk igen, az. Kertelés nélkül. Ez esetben épp úgy áll szembe egymással a két kifejezésben a z hang értelmezése, mint a vád és védelem d hangja esetében.
Iz, izület. bizalom, biztonság, Itt a b hang kedvező oldaláról indul az értelmezés, és az összeillés összhangja tűnik ki az izület gyöke nyomán. A nyugalmi alap, és az érzelmet sugárzó om. A bizalom személyes érzelmi kötődés. A biztonság viszont állapot, ennek megőrzése tetteket kíván, a t jelenlét is ezt mutatja.
A bizalom és a borzalom esetében a gyöktől indul el, válik szét a hangok értelmezhetőségének iránya. A két magánhangzó az: i, itt, közeli, az o, ott, távoli. A bizalomból a z hang zizegő kedvessége is kihallik, és a b hang értelme is jó irányú. Az i hang magához emeli őket. Az iz kettős az izület összeillőségére emlékeztet. A borzalom, felborzolódás, az idegállapot miatti égnek álló szőrzet hasonlatával mutatja be a szörnyű helyzetet. Az alacsonyfekvésű o és az r hang együttes megjelenése a b és z hangnak is más zöngét ad. A két gyök: bi és a bo a kiindulási alap. A biz- és borz– után tovább mindkét szónál alom a folytatás. Nyilván mást jelent hangösszefüggésben az egyik és a másik. A bizalom esetében a hangok összefüggéséből adódóan hasonló a nyugalom szóban képviselt értelméhez. A borzalom esetében viszont ugyanebből az okból más, itt az al gyök lefelé süllyeszt, az om tomboló, romboló értelmű.
Zab, zabál, a ló habarójával mohón zabot habzsol. Innen a zabál. A disznó, a kutya is habzsolva eszik. A babszerű zab z hangja a szemek zizegéséből eredően zab. A habzsolás, habarás körértelmű, az ajkak körös alakja, mozgása. A b belevisz egy adag bomlottságot.
A kapuzábé, zabé, tulajdonképpen a kapuláb, azon áll, egyiken fordul, a másikra zár. A Czu-Fo szótár a záppal hozza összefüggésbe. A fogak közül a zápfog az erős, és a rágás szempontjából fontos. A kapuzábé a záp és a láb összevont alakja lehet. A zápban a zár is jelen van. Két záp összezár. A p hang a kapcsolat.
Ugyanígy zápnak mondják a romlott tojást, de ha valaki fölöslegesen háborog, és zagyvál összevissza, akkor annak megzápult az agya (a zagya). A habzsolás és háborgás gyökszava ilyenformám összefügg a zab, záp szóval, és a harap szóban találkoznak. A háborgás nyomán harag is lehet.
A szekér zápszege, fontos alkatrész, Székelyföldön mondják még derékszegnek is.
Zamat is ízzel kapcsolatos. Zamat – kellemes íz, illat együttesen. Az am, em gyökök ezt jelzik. Ősgyökből származott az aroma is, csak gyökfordítással ment át idegenbe. Az észlel és ízlel egy fogalomkör, egyiknél az elme, a másiknál a nyelv.
A zápor, szapora esőt jelent, a sza–pora összetett szó: a számtalan és a por szavakból áll össze. A szám szóban levő ám a sok fogalmát rejti, az m külön is a sokasítás meg szavának kulcshangja, bár ez esetben kimarad. A por az esőcseppek megszámlálhatatlansága.
A zoltánok valaha parancsnoki utasítások, a szó továbbadói, végrehajtói voltak. (Gárdonyi: Láthatatlan ember, Priszkosz leírásai alapján) Ők szóltak. Ebből később személynév lett: Zoltán. A trákoknál volt egy vezér, akit Zoltésznak hívtak, és e névben nem nehéz felismerni (elhagyva a görög toldalékot) az ősmagyar Zolta (és még: Zsolt vagy Solt, Zoltán) név mását.
Zargat, a kerget (körbeűz, kerít) értelmét adja a zavar, -gat, zargat, zaklat. A z a zűrt, az ar, különösen az r hang jelenléte erőkifejtésre utal. A -gat gyakorító rag.
Zongora. A zöng-zeng zenei hangszer. ’Nevében az íze’, mint a Pick szaláminak. Zong, ami zeng, zöng, a g a hang. Mondhatnánk: zongoló. Egy l>r hangváltással megvan a zongora.
Zord, zordon. Ez egy kissé borzolt.
A z itt zűrös, zavaros, zaklatott lelkiállapotot sejtet. Az r a harapós „jókedvet”, a d az ellenérzést, az n a hangulatot. Az rd hangok esetenként rossz kedélyt kifejező szavak alkotóelemei. Pl.: mord.
Zöld. A z itt felüdítő szerepkörben van. Az ö az a megnyugtató védett övezet, amiről az ö hangnál írtam (öböl, öl stb.) Az l az élet, a lenge, andalító, a d a kedélyállapot, melyet ez esetben érez az ember az édeni környezetben. Az ld páros jelen van az old, áld, boldog, ildomos szavakban, és nem véletlenül. A magyar nyelvben minden hang helyezése értelmet közvetít.
Zöm, a nagyobbik rész: töm, tömköd, tömeg, gyömöszöl, böhöm, dömös, csömöszöl. Az m hang sokasító, a z zuhanó, összehúzódó (zömít), az ö körön belüli. A zömít rokonfogalma, a zsúfol.
Zuhan. Rokon a suhan szóval, csak ott a suh gyök a levegővel való súrlódás hangutánzója, és vízszintes mozgásra utal. A zuhan az eső zuhogását idézi, tehát nem elsuhan, hanem lezuhan. A z itt zűrös állapot, az u az alanti, lefelé mutató. A Czu-Fo szótár szerint a hú borzadási kedélyhang. A zuhanás ténye sem valami szívderítő.
Zúdul. Több mint a zuhan. Ez lehet rövid lefolyású omlás. A zú lefelé irány, a tódul d hangja „támadás”, és a két u, főként a dul, a rövid vagy hosszabb ideig tartó, leomló tömeget jelzi (dől).