Mássalhangzó: a felső fogsorral és az alsó ajakkal képzett réshang, az f zöngés párja. A v ellentétek, bizonytalanság hangja, majdnem ugyanannyi kifejezés van az érem mindkét oldalán. Tomboló vad viadal és vidám vigalom. Az avulás, de korunk jellemző népőrületeit, a válást, választást és a vásárlás fogalmát is kifejezi.
Egyik oldal: vágy, vidám, vidít, víg, vígság, vigadozás, vigyor, vihog, világ, világosság, virgonc, virág, virrad, virradat, vőlegény stb.
De ugyanakkor durvaságot kifejező is: véres várcsaták, viták versengő viadala is kötődik a v hanghoz, valamint vacog, vicog, vitat, vad, vád, vág, vajúdik, vár, ver, ví, vicsorít, vív, vonít, vonyít stb.
És: vigyáz, vartyog, vonyár, választ, vackol, vonal, ványad, varrat, vall, ívik, vihar, vakság stb.
A v hang, viselkedéshez kötődő jellembeli tulajdonságokat is jelöl: vadóc, verekedős, vérengző, virgonc, dévaj, évődő stb.
Vajúdás, mely a fájdalomérzet (vajlódás, baj, jaj) kifejezésén túl, talán a bizonytalan kimenetelt is jelzi, ezzel a gyökkel kezdődik a vajon, vajha, mely szintén bizonytalanságot kifejező kérdés.
A hidegtől vacogó ember foga, kocogó hangot ad, itt a c hang ezt a fogkoccanást jelzi. a g a hangkibocsátás, a vacogás hangutánzó kifejezés, ám aki vackolódik, annak nem kocog a foga, hanem vackot készít, azaz fészkelődik.
Valami kevés hasonlóság van a v és a d hang közt a szembeállítás vonatkozásában. Vád – véd; vacog – vicog; szétválik – eggyé válik; vad – vidám; vigyorog – vicsorít; elavul – megóv
Van, melyet régen – de még ma is egyes falvakban – vagyon alakban használtak, használnak. A vagyon szóban benne a tulajdon létezését jelző van és a gyűjtést jelölő gy hang. A vagyon értékek összessége, sok ember vágyálma, a vágy már nem álom, egy lágy óhaj, de még nem terv, bár azzá válhat. A terv, tettek megvalósításának eredő szándéka, a valóra váltás előrajzolása, ha véghezviszik, azaz megvalósítják, gyarapodik a vagyon.
A v hang folyamatkezdő értelmét a vetni ige is mutatja. A v ugyanakkor a folyamat végének várását is jelzi. Úgy érthető meg könnyebben, hogy magot vet, és magot arat.
Avul, évül, elévül, elöregszik, avatag. A v hang szerepe az elmúlás jelzése. Ebből az év fogalma, mely egy ív, meghatározott időt ölel föl, rendszeresen visszatérő jelenségekkel, akár az évgyűrű. A v hanggal jelöljük, ami vala, valaha volt. A múló divatban lévő -iv meghatározott szakaszt jelöl, időszakot, mely időszakban dívik a kérdéses, ruha, szokás. Az óvás, megóvás, az avulás késleltetése is.
Vonít, üvölt, süvölt, süvít. A v hang mindegyikben közös, és ezek esetében vadságot jelző.
A vad szó egy kissé átalakult alakja: dur-va/d. A d, v hang vadság jelentését emelik ki, az r a rombolás, az u az alantasság.
A vá, vé gyökök bővítményekkel két irányt jelölnek. A v hang különlegességéből adódik, hogy van szétválás, és együvé válás, mely esetben két vélemény, két fél is egyesülhet.
Válni. Szétválás. Két oldalról van szó, melyek szétválnak. Választ, szétválaszt, elválaszt, kiválaszt. A párbeszédben két oldal van: kérdés és válasz, a válasz is lehet kétirányú: igen vagy nem. A völgy is két hegyoldalt választ el, de a hegy is választó, vízválasztó. Két meggazdagodni akaró, ígérgető szerencselovag közül kell választani a politikai választáson. Van válaszút, elágazás. A balta vagy régiesen valta is kettévágja, választja a fahasábot. A vágás víz marta árok. A vélemény is kétoldali, van ellenvélemény is (csak halkan). A vá, vé lehet vád, védelem. Van vagy-vagy lehetőség.
Válni. Eggyé, együvé válni, az előző ellentéte. Az össze szót régiesen öszve alakban ejtették, és nem véletlenül. Ez esetben is több összetevőről van szó, melyek eggyé válnak. Volt példa rá, hogy ellenségek barátokká (barátokvá) váltak. Ez utóbbi válás a gyökében más. Ez valamivé válás, és nem szétválasztás. Ez a válás – bár ránézésre egyeznek – más gyökből, a -vá, -vé képzők által képviselt értelemből jön. Átalakulásról van szó, mely az alkotás, teremtés fogalmával egyeztethető.
A varrás és a csipkeverés is idejön, összeépítő, alkotómunka, de talán nem teljesen a fenti elv szerint. A vegyít, kavar, kever is, mely esetben két, vagy több összetevőből alkot egyet, az elegyít fogalmán alapszik, de a virgonc, izgága, kavaró v hang itt is főszerepet kap.
A várni ige vár alakja ugyanaz, mint az erőd jelentésű vár. Ez a várakozás, a régtől várt valami, ami végre, valahára elérkezett. A vár (erőd) szó körértelmű, így nincs más közös vonás, az egyhelyben állás. A vár (ige) á hangja az áll fogalmát, v hangja a cél elérését a várakozás végét, az r talán a türelem, mely belső erőt igényel, végül is a várakozás nem egy könnyen elviselhető dolog. Szokás mondani a várakozó vigasztalására: Kolozsvár is vár, és egyhelyben áll.
A ványadt, nyamvadt, csenevész, vézna, sovány szavakban a v hang leértékelő, az avulást sugallja. A megalkuvó gyáva, a gy lágy hang.
Ver. A durva megnyilvánulások egyike a verés, verekedés. A v az f rokonhangzója, mely hang feszességet sugall, a v viszont vitákat gerjeszt. Bár a v az r hanggal együtt virágok közé vihet, de könnyen áteshet a ló túloldalára is, és elkezd verni minket.
A vásárló vevő is, mégis van különbség a kettő közt. Ha átveszek valamit, még nem biztos, hogy vásárolok. Van egy mondás a nehezen eladható, vacak árura: majd elvásik, elkopik valahogy, tehát elkel. A va gyökből indul a vacok, mely elég vacak fekvőhely. Onnan is fölkel az ember. Ami elvásik, elkopik – például a tengely –, az elfogy. Az eladott áru kifogy.
Ha egy ötletre vevő vagyok, nem jelenti, hogy megvásárolom. Az adó–vevő mivel nem eladó, nem megvásárolható, de a rajta küldött hangüzenet a vevőnél köt ki. Tehát ő célszemély, az üzenet fogadója.
A vevő, fogyasztó, veszi, felveszi (viseli) az árut, és így fogy. Az evő is fogyasztó, eszi a megvásárolt terméket és fogy. Veszem és eszem, tehát fogyasztom. A vevő befogadó is, fogyasztó is. A vevő a végállomás. A vásárló viszont lehet csak közvetítő, például nagybani kereskedelem esetén. Felvásárlás, nagybani tétel, egész készlet.
Ezek a párhuzamok kapcsolatot mutatnak a két fogalom közt, de meg is különböztetik. A kulcs a v hang utáni a, á vagy e, é magánhangzók és az azokat követő hangzók értelemalakító hatása. Itt a magánhangzók hangfekvése döntő. Az a, á az alacsony, az e, é a magas hangfekvés. A va, vá a választás – vagy ez, vagy az. A vás, a fent említett elvásik. A felvasal sem fémmel kapcsolatos kifejezés, hanem a vásár folyamatának része. A súlyos s, r hangok jelenléte a vásár fogalmát lehúzza, tömegeseménnyé, örvénylő, pénz- és nyereségközpontú forgataggá alakítja, a vevő viszont az ember, az egyed, aki ezen felül áll, aki emberi arculatot kölcsönöz az eseménynek, akiért volna az egész, aki veszi, fogyasztja a terméket.
A könnyebb megértés végett: a vásárlás egy lebonyolított folyamat, de okfejtésem szerint a vásárló csak akkor minősül vevőnek, fogyasztónak is, ez a minősége csak akkor jön teljesen a felszínre, amikor már kivált a vásár őrült forgatagából, és a vásárolt holmit magával viszi, magára veszi, viseli, hordja, vagy eszi, beviszi testébe. Ily értelemben vevő (vivő) a dologra. Tehát a vásárló is vevő, de mégis különbözik a kettő.
Ehhez még hozzátartozik egy észrevétel. A vívás, vívódás, vevő szavakban két v hang van jelen. A víváshoz két félre van szükség. A vívódás is a belső önmagunk két értéke közt zajlik. A vevés szó hátterében is ott a vásáros és a vásárló kettős. Apró, jelentős árnyalatok.
A vi gyök bővítményekkel több irányú. Van egy kemény vonal:
vita, élénk szóváltás. Érdekes, latin nyelvekben a vita – élet,
viadal, a d a durvaságot is magába foglaló szembenállás,
vívás, ez két fél közti kemény harc, két v hang,
vicsorít, a cs és r a marásra kész acsargás,
vívódás, ez a lélek, a belső értékek egymással való küzdelme, az önmagával való szembenállás, önvád és védelem, két v és a d hang.
És egy üdítő irány: vidám, vidító, víg, vígság, vigadozás, vigyor, vihog, világ, világosság, virgonc, virág, virrad, virradat
Ezek esetében a vi gyököt követő d hang kedélyállapot, a g gondtalanság, a gy gyagyás fintor, a h heherészés, az l a fény (vil), az rg a fürgeség, az r az erő, mely a fény felé visz, de itt az r>l hangok váltását is figyelembe kell venni, virág – világ.
Ami kirívó, az virít, mint a virág. A virág, annyi, mint világ, mert virul, virrad, a virradattal világosság lesz, kivirul, kivilágosodik a világ és látható lesz a virág szépsége, mely széppé teszi a világot.
A magyar vil gyök fordításából van az angol live – kelta közvetítéssel, és mivel az élet világosság is, így v>f hangváltással a life is!
A v hang és az f, mindkettő figyelmi – Vigyázz! Figyelj! –, valamint természeti jelenségek hirtelen keletkezését jelölő hang. Az i egyik jelentése: ijed, iszonyodik. A vi gyökben benne a mindent elsodró elemi erő tombolásának csírája: Villám! Vihar! (Az f változat: fergeteg! förgeteg!)
A v hangban rejlő tombolási csíra a vigalmi oldalon is megjelenik. Vígság. Itt a hosszan ejtett í hang egy szétterülő jelenségre utal, kissé hasonlít a síkság szó által takart fogalomhoz, mely akár a nagy sík területre, akár a jeges síkságra, mint jelenségre érthető. Ez utóbbi még a vigalmak lelki csuszamló hatását is hozza.
A dévaj menyecske viselkedési kirívóságát Erdővidéken úgy nevezik: vívja magát. A dévaj gyökfordítással véd, azaz vid, vidám, vígság, és még ott van az ujjongó j hang.
Az a és az i hangok közti értelmező, jelentést megkülönböztető tulajdonság jól látható a va és a vi gyökök esetében. Egyik lehet a v hang tomboló jellegét szintén kiemelő vad, aki vág, a másik vidám, víg kedélyű. Ez attól függ, hogy a mindenre kapható v hang kivel házasodik össze. Egyik jó, a másik rossz irányba csalja. A magánhangzók olyanok, mint a nők. Jót és rosszat is tudnak faragni a férfiból.
Az i hang magas fekvésű hang lévén, egyik jelentéséből adódóan a jókedv hangja: ihog, vihog, visít, incselkedik, vagy Székelyföldön: viseli magát. Az a alacsony: varrog (varjú), agg, acsarog, aláz.
Ha egy gladiátor győzött a viadalon, akkor ünnepelve kiáltották:
– Vivat! – ami latinul éljent jelent, mert hiszen kivívta az élethez való jogát. Az ősmagyar-etruszk nyelvhatás meglátszik sok latin kifejezésen. A latin, a latinból eredő nyelvek sok-sok ősmagyar gyököt tartalmaznak. Talán azért utálnak, mert nyelvünk nélkül beszélni sem tudnak.?!
Végtelen. A fosztóképzők (-talan, -telen) a végtelen fogalmát sejtetik, nem engednek befejezést, befejezés nélküliség felé mutatnak.
A vendég szóban, várakozást jelentő v hang, az engedelem en gyöke, a kedvesség d hangja a meghatározó. Ha vendég jövend, örvend a háznép. Régen valóban. Akkor a keveset is megosztották jó szívvel, ma a sokat is görcsösen fukarul markolják össze.
A vinni igéhez kötődik a viselet, az, amit magamra veszek, azt viszem, viselem, azonosulok vele. Azt mutatom kívül, amilyen vagyok belül. Így a viselet személyiségazonosító. A madarat tolláról, embert viseletéről.
Mit jelent a viselet szó? Ruha és mégsem. Azaz – nem csak. A v hang figyelem felhívó, tehát már az elején mondja: vigyázz! Az i – ilyen vagyok én (illik, nem illik, ez vagyok). Erről ismersz rám. Az s, besorolás a minták, varratok, alak szerint, a hovatartozás fogalmát is jelzi, de az s hang, súlyt is jelent, valami fontosat (font – súly), az e rámutató, a let talán a lét, talán a kellet. Itt lehet vitatni a t tárgyi vagy igei jelentését, de ha a viselem alakot vesszük, akkor a kellem fogalommal is találkozunk. Ruháról van szó, külalakról, kellemről! Arról már írtam, hogy a ragok képzők nem véletlen olyanok, amilyenek, mert azoknak komoly értelmük van. (Például az –ig határrag, melyről az előszóban írtam.)
A ruha is teszi az embert, hiszen a ruhaviseletből azonosíthatók voltak régebben a különböző helységek lakói. Emlékszem, gyerekkoromban, a székelyviseletű kontyos, kendős asszonyok már távolról „megüzenték”, felsőrákosiak vagyunk. A szerdán a baróti hetivásárra a mi falunkon áthaladók közül a ruházatról, a rajtuk levő mintákról megkülönböztethető volt, ki bardoci, száldobosi, vargyasi vagy fülei.
Ma már nem. Nincs fülei vagy vargyasi viselet, csak globalizált farmer és nyomor.
Vonal. Önmagát adja. Amit von maga után, az nyomot hagy. Ez a megvont vonal.