Magánhangzó: felső nyelvállású, ajakkerekítéses, hátul képzett rövid hang. Az u, ú hang, a magánhangzók közül a legalacsonyabb fekvésű hang. Eltaszító, tuszkoló, távolító, mélységbe mutató, uszító, jelzők, melléknevek szóvégi erőteljes ú hangja. Az utálat hangja is.
Ugat, az u hang a kutya által kibocsátott elriasztó hang, a g magát a hangkibocsátás jelöli.
Ugar. Körértelmű szó – ger, gar, gör, gur. Az ugarolás lényege az volt, hogy a vetésforgó rendszer keretein belül időszakonként pihenni hagytak területeket, tehát egy évet átugrottak, csak ugarmunkálatokat végezvén a területen. Ebből ered a műveletlen, lusta embert jelző szó az ugari paraszt, pedig az ugarolás nem lustaságot, hanem értelmes pihentetést jelent. A parlagi inkább összehasonlítható a lustasággal. Ehhez hasonlóak a dög, lusta politikusok, akik oly semmittevők, hogy nyomukban csak a gaz, pusztulás észlelhető, és semmilyen nemzethasznú, nemzetépítő, alkotó tevékenység.
Az ugar nem szláv eredetű, amint azt az „ugari” finnugor szemléletű Magyar Értelmező Kéziszótár írja. Magyar kifejezés!
Az ugar nem tévesztendő össze a parlagon hagyott földdel.
Ugrál, rúg egy alapról ered. Ugrik, rugaszkodik. Mindkét esetben behajlított térdállásból izomerőt kifejtve hirtelen kiegyenesedő lábakkal. A g hang rögzített helyet jelöl, a kiugrási pontot, vagy rúgás esetén a célba vett helyet. Az r, mindkét mozdulatnál erőkifejtés.
Úgy, az egyenes fogalmából, úgy van, úgy jó, de a gy kapcsán lehet egy ellágyuló ráhagyásra is gondolni.
A kúra körértelmű szó, körültekintő gondoskodás. A kúria is körértelmű. A kúria is magyar szó, de még magyarosabb alakban udvarház. Az udvar is körértelmű. Egy számunkra kedves, a bensőséges, az édes otthonunkat körülvevő, annak védelmét biztosító, házkörüli külső élettér, várszerűen bekerített hely.
Nem olyan hangulatú, mint a kordonokkal körülkerített Országház.
Ujj. A Czu-Fo szótár szerint az ifjú szóból vezethető le, az ujjak a kéz fiai, a ju, uj fordításból jött az ujj megnevezés. A hangok nyomatékolása, leírt alakban való kettőzése a fontosságot jelzi. Az ú hang az ujjongás hangja, a j a jó kulcshangja. Az új is az előbbi okfejtés alapján keletkezett kifejezés. Valami, ami fiatal, ifjú, tehát új, s ami új, az jó.
Un, kedélyállapotot jelző szó. Itt a távolító u hang után az egyhangúságot is jelző n hang jön. Az undok, undor, is az un gyökből sarjad, és az utálat érzésének kiváltója. Az un gyök utáni d az ellenérzés hangja, ok végződés az állapot, az or az ellenérzés erőssége.
Úr, ural, ez az erő egyik vonatkozásának értelmezése, ural, erőt vesz rajta, bír vele, birlal. Az ural szóban benne a birtoklás értelme, de a megalázásé ugyanúgy.
Úsz, úszás, az ú a lenti, alacsony, az sz hang a hosszanti testhelyzetre utal. Ehhez hasonló a csúszás, kúszás, mászás, iszamodás, az úszás vízszintes állapotban, vízben. Az i magas, az ú mély fekvésű.
Az úszáshoz volna egy érdekes hozzáfűznivalóm.
Kiss Dénestől olvastam a Hálón egy fejtegetést, hogy csak magyarul létezik az a kifejezés: Megúsztuk.
Miért fontos ez?
Azért, mivel egyre több bizonyíték van már a világraszóló hatalmas Vízözönre vonatkozóan, a Bárka roncsai az Ararát csúcsához közel, és az Ararát lejtőinek elnevezései. A ma magyarnak mondott ősnyelv akkori jelenléte, és a mai napig közszájon forgó, fent említett kifejezés: megúsztuk. Tehát élve megúsztunk egy veszélyes nagy áradatot, túléltünk valamit, ami vízzel, nagy vízzel, a lakott földet elborító vízzel kapcsolatos. És ez csak a mi magyar nyelvünkön maradt meg egy olyan kifejezésben, mely azóta is él a köznapi használatban, és ma már mindenféle nehéz helyzetből való kimenekedés után elmondjuk:
– Ezt jól megúsztuk.
Csak remélni merjük, hogy az ellenünk – országunk, nemzetünk ellen – viselt nemzetbomlasztó globális cionista támadás lejár egy napon, és újra elmondhatjuk: – Ezt is megúsztuk.
Túr. A t tér, ú lenti szint, r, erő, rombolás.
Út, az u, ú a lenti szintet, a t hang a távolba vezetőt emeli ki.
Utál, ez az undorhoz kötődő érzés, az u az undor, a tá hangkettős a távolítás, az eltolás érzését jelzi. Ugyanakkor van egy mondás, hogy azt utálom, aki utamban áll.
Uzsora. Az u hang a legalacsonyabb fekvésű hang. A jelenség megítélésénél a minden érték alatti szint. Ez esetben az uzsora fogalmát, az uzsorás aljas voltát, az őt övező utálat érzését is kivetíti.
Tovább a zs hangnál.
Az ú hang benne van szóközti hangként sok kifejezésben. Például:
Bú, búbánat, ezt magyarázni sem kell. A b a balosság, az ú a lesújtottság mélysége, az á a védtelen kitártság, az n a nehéz állapot, az a alsó szint, a t a rossz hatás. Csupa alacsonyfekvésű, balos hang.
Búcsú. A b az elválás boldogtalansága, az ú itt is a lesújtottság, a cs az érzelmi csúcs.
Búg, dug, gyúr, húg, húr, húz, hús, lúd, súg, zug, zúg, ezek mind tartalmaznak u, ú hangot, ám értelmüket az előttük és utánuk következő mássalhangzó határozza meg. A g legtöbb esetben hang, de lehet rejtek is, a húg esetében a gidához hasonló értelem érvényesül. A d élv- vagy kedélyhang, a gy a puha lágyság, az r a kifejtett erő, esetleg rezdülés, a h mély érzelmiség, az l lengeség, s, a susogás, z a zártság vagy zörej.
Bukás. A b lábbal, de lehet ügyeljárásban is, az u a lefelé irány, a k elakadás. A képző s hangja súlyosságra utal.
Buta, értelmi alsó szint, a bot, botlás t hangjának az értelmét hordozza. Az u hang még lennebb viszi a szintet.