Magánhangzó: felső nyelvállású, magas, ajakkerekítéses, elül képzett, rövid hang. Az ü hang, indulásra biztató hang: sürget, nyüslet, küld. Az ű erőteljes: űz, és a tűz, szűz, hű, mű fogalmak jelölője. A melléknevek, és jelzők szóvégi ű hangja. Alacsonyfekvésű magánhangzó.
Üdv, az üde, üdítő, üdvözöl, mindannyi kellemes érzést keltő. A ü a pihenést idézi, a d hang a kedvesség, a v a vidámság. I hanggal: idv, idves, idvezül.
Ügy, id, régiesen folyó. Vannak ma is folyó ügyek. A d hang ez esetben kettős: a folyamatosság, de a cselekvést jelölő szerepe is (dia), vagy a gy esetében (gya)
Ügyetlen, ennek egy másik változata idétlen, mely a nem idejére született fogalmát rejti. Ha koraszülött, mely a régi időkben menthetetlen volt, akkor életképtelen, ügyetlen. Az idétlen nem tudja intézni időszerű dolgait. Az ügyetlen sem ügyes-bajos dolgait.
Ül, az ü kapcsán kellemes, pihenő állapot, az l hang alacsony szint, például lent, alant.
Ünő, az Enéh nő név, az ünő, üsző a fiatal kérődző nőstényt jelöli. Különben már hallottam Ünőke lánynevet is. A IV. Béla által Magyarországra betelepített kunok királyának – Köttyöny – fia, Tarján, az ő feleségének neve Ünige. Ilyen jelentést hordoz az a név is.
Üres, űrös, üres edény, tehát csak űr, és nincs benne semmi más.
Űr ez tág térbe visz. Az űr mélységet sejtet, mely határtalan és alaki meghatározás nélküli. Végtelen, nincs határa, mert mi zárná le?
Üröm, ürömkeserű. Az üröm m és r hangjai benne vannak az amara, amaro, keserűt jelentő idegen kifejezésekben is. A keserű maró is. Idegenbe tőlünk mentek át e kifejezések.
Ürügy, oly ok, melyet orvul állítottak. Orvügy azaz ürügy, tehát hazug, vagy álok. De talán lehet üresügy is, mely tartalom nélküli, és csak azért hozzák föl, hogy annak okán mögötte valami gazságot elkövessenek.
Üvölt, süvölt. Bár az ű a v hanggal együtt van, de azért ez nem üdvkiáltás, itt nincs d hang, itt a v hang nem vidámság, hanem a vadság hangja. Egyik vadállat, a másik a viharos szél hangja.
Szűz, tűz, mindkettő erős hatású, megindító. Az ű hang meghatározó a tűz, mint őselem, és a csak egyszer elveszíthető, visszaszerezhetetlen tisztaságot jelentő szűz szavakban. Egyikhez a vágy tüze űz a forróságáért, a másiktól a tűz forrósága űz el. Egyik oly forró, hogy mindened ég tőle, de főleg a szíved, a másik csak a bőröd égeti, de azt nagyon. Csak két hangban térnek el, egyik a szerelem szűzies tüzét – a másik őselem, a teremtés tüzét hordozza. A z hang a szűz esetében a szív zenéje. A tűznél talán az égzendítő zivatar értelme.
Az ű hang jelen van a hűség, művészet, bűvös szavakban, de benne a szű szóban is, mely régiesen a szívet jelentette. Ezeknek a szavaknak az alakulása is érdekes. Például a hű régiesen hív. A szív viszont épp fordítva alakult, szű volt, szív lett. A műves régen mies, míves volt. Székelyföld némely részein a hétköznapot ma is miesnapnak mondják, ami művesnapot, azaz munkanapot jelent, a hétköznapi öltözet: miesnapias ruha. Itt az m és s hangok a kulcs.
A magyar nyelvben csak ehhez hasonló nyelvi változások történhetnek. Egy hang eltűnik, vagy hozzáadatik, de a lényeg, a gyök és annak értelme marad.
A mű az elvégzett munka eredménye. Az ű hang a fenti kifejezések esetében egy olyan belső tűztől táplált érzelmi túlfűtöttséget jelent, mely az átlag fölé emeli azt, aki birtokolja.
A v hang mind a szív, mind a hív esetében a vonzalom hangja. A bűvös szóban a v a varázslat.
Az ü, ű hangok, mint szóközi hangok is kifejezők. Alább néhány példa erre:
A büszkeség lehet felfújt, bősz, bosszús, de becs, tisz/ta gyök szerinti is.
Bűn. Az eset becstelensége, az űzöttség, a n mindenképp hangulatot jelöl, ez esetben: nehéz, súlyos lelkiállapot nyomasztó hangulata.
Bűv, bűvös, bűvkör. A bűvös, magával ragadó, bűvkörében, forgatagában (v>f) szédületet okoz. A b, boszorkány, az ű, űzöttség, v a varázslat.
A bűvös másik jelentése a művészettel, szépséggel kapcsolatos. Az elbűvölő alkotás. A megejtő szépség bűvölete. A gyönyörűség bűvöletében.
A bűz, orrfacsaró, itt az ű erőteljes hatás, a z zűrös kicsengésű. A bűz kiűz. A büdös ugyanilyen, itt a d az erőteljes ellenérzés jele.