Mássalhangzó: nyelv szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.
Az s hang súlyos hang, oly dolgokat jelöl, melyek nehezek, vagy alant helyezkednek el: súly, süllyed, suvad, só, eső, salak, sár, vas, sérelem és sok más kellemetlen, hátrányos dolgot is. Az -es, -os, -ás, a -ság, -ség képzők s hangja is a képzett szó ’súlyát’ akarja kiemelni. Az s hang a sima, sík fogalmakat is adja.
S hanggal kezdődik a sanda, sajnál, sajog, sanyarú, savanyú, seb, selejt, selyp, senyved, sikolt, sír, sorvad, sovány, sunyi, süket, süvölt, sors, sánta stb. szavunk.
Az s hang a sebességgel kapcsolatos szavak kulcshangja is.
Sanda, gyanakvó. A sanda olyan a nézésben, mint a sánta a járásban, vagy a handabanda a beszédben. Az s itt a sánta fogalmát is érinti, és kissé a sunyit is. Tehát olyan valami, ami nem egyenes. A d hang itt a sandító ellenérzése a sandán, ferdén nézett valami, valaki iránt. Nem jelent feltétlenül gyilkos rosszindulatot, de bizalmatlanságot, mély irigységet mindenképp.
Sajnál, együtt érez. Az s a lesüllyedtség állapota, ajn, a kecsegtetés, ajnározás jelölői, összességében részvét érzése.
Sanyarú lehet, például a sors. Itt az ny hang a nyomor értelmét hordozza. Sanyarú sors van, sorstalanság* nincs, mert minden élő embernek sorsa van, kinek ilyen, kinek olyan. A sanyarú hasonlít a savanyúhoz, és hogy érthető legyen, fordítva, egyik a sors savanyúsága, a másik az étel sanyarúsága.
Sarj, sarjadék, eredő, eredet. Innen kezdődik a sors, azaz az élet hosszú sora, és tart a sírig.
Savanyú, vonyár, fanyar, sav, a v hang itt vad értelmű, azaz nem nemesített, nem finom, édes ízt adó. A savanyú fordítva nyav, a nyavalygással is kapcsolatos. A rosszkedvű emberre mondják – be van savanyítva. Az ny nyállal kapcsolatos. A v hang a süvölt szóban is vad állapotot jelent. A sovány, savany zsugorító értelmű.
Az eskü, fogadalom, az igazság igazolásának megerősítő szava, a beteljeSülés, megvalóSulás bizonyoSSágának ígéretes fogadalma. Az eskü ünnepélyes fogadalomtétel, talán ezt jelzi a szóvégi ü hang által. A hűségeskü egy életre elkötelez. Erre utal a hon visszafoglalás kori Esküllő neve is.
A feslett, feslő egyúttal repedt is, tehát már nem ép. A Czu-Fo szótár a vásottal azonosítja. A feslett nőre mondták, hogy repedt sarkú.
A seb szóban az s sérülés, az e hang a b-re, bajra mutató.
Sebes, siető, gyors, sebbel-lobbal, a b a láb. A siet szóban az ie páros az ijedéssel kapcsolatos.
Segít, a se a serdül gyöke is, tehát sietve esendőt megragad, magával ragad (g), nem enged elesni, elveszni. Az igazságos ember tulajdonsága a segítőkészség. A g hang itt másodlagos kulcshang.
Sejt, induló értelem – sejtés, sejtelem – de az élő szervezet elemi részecskéje is.
Selejt, a se itt a hibára utal, nem megfelelő, semmire való, ejthető.
A selyp szóban is hiba értelmű a se. Hibás szókiejtésű, pösze.
Senyved, sínylődő, a szenvedés rokonfogalmai. Bennük van a lassú sorvadás értelme is. Az eny, ernyedtet, íny az ínséget, a v az állapottal való vívódást jelzi.
Seper, poroz. Az s súrolóhang, a per – lehet por, de lehet körértelmű is. Sertepertél, sürög-forog.
Siker. Jó kimenetelű vállalkozás. A si gyök az akadály nélküli siklást jelenti, de az ik a gyors mozgás gyöke is – iklat –, az er a befektetett erő, az eredmény felett érzett öröm elsöprő érzése. Látjuk mennyi r hang. Erő kell a siker eléréséhez, erőt ad a továbbiakra, és felvidámító, erős, tomboló érzés megélni a sikert. Sikerélmény.
A síkos azért érdekes, mert az a hang a k hanggal együtt akadályt jelent, az é-vel éket, de az i, í hangokkal a gyors mozgást: iklat (fürgén mozog), siklik, síkul, és az ikes igékben is társak.
A süketség is súlyos állapot. A nehezen halló sokkal kényelmetlenebbül érzi magát, sokkal nehezebben éli meg nagyothallását, mint a gyengén látó. A sü gyök a süllyedt állapotot jelzi.
Sodor fonalat, de sodor az áradat is. Körértelmű (r jelenlét) szó: csavar, teker, pödör, kavar is hasonlóak. A d hang értelme kissé eltérhet a göndörben levő d hangétól, mivel a göndörben nem erőkifejtő, munkajelző értelme van, hanem a simogatásra ösztönző ded. A sodorban a d cselekvés, a csinál (dia) értelme érvényesül.
Sok, számos vagy számtalan. Az s hang nemcsak a tömegnél (súly), de a számoknál is (sok) messzire menő.
A sorvadás testi baj. A sorvadás ellen orvosságot ajánlanak az orvosok, az orvos, régiesen irvos, írrel gyógyított. Czu-Fo sz. A d folyamatot jelöl.
A súly, nehéz tömeg, ez a süllyedéssel rokon. Az ú lefelé irányt mutat, például a kút. Az ly hang is mélyre mutat – lyuk. Mindhárom hang lefelé húzó.
A súrol s hangja hangutánzó a súrlódás hangja. Az ú itt az alacsony fekvést jelenti – kúszik, úszik – az r dörzsölő erőt.
Sűrű. Az és, es gyök egyben kötőszó az ismétlés, gyakorítás szava, rokon az is gyökkel. Innen az eső neve is, melyben az e szintén mutatószóként jelöli az esőcseppek susogó s hangját – eS –, vagy a cseppek lecsapódását, de ugyanakkor a gyakoriságot, a cseppek egymást követő hullását, ismétlődését, sűrűségét jelzi.
*A sorstalanságot egy magyartalan firkász találta ki, akivel e magas megvalósítása okán megszentségtelenítették az irodalmi Nobel-díjat