Mássalhangzó: a szájpadlás elülső részének és a nyelvhát középső széles felületének zárjával képzett orrhangú zöngés hang.
Minden, ami a nyúlás, nyújtás fogalmával rokon, megtalálható az ny hang vonzáskörében. Állapot, viselkedés, erő megtörése, enyhítés.
A visszatetsző viselkedés jelzői gyakran kezdődnek, vagy tartalmaznak ny hangot: nyafka, nyifi-nyafi, nyávog, nyivog, vinnyog, nyafog (Nyaviga úr – Jókai).
Megfigyelhető, hogy a kényeskedő hangadásra vonatkozó szavaknál jelen vannak a figyelemfelhívó f és v hangok. És nem véletlenül! Mert ebből az is kiérződik, hogy a kényeskedő alaptermészetéből adódóan a figyelem középpontjában akar lenni.
Az ny hang az enyhítés, enyelgés hangja is. Az ernyő árnyéka is enyhíti a hőt. Különben is, minden lágyított hangnak erőt megtörő szerepe van. Az érem másik oldalán ugyanakkor a nyomasztó hatást is az ny hang fejezi ki. Az enyelgés nyelvi kifejezéshez való kötődése kiérezhető a –nyel– szótagból.
A nyaggat szóból a nyakra ráakaszkodó, idegeket őrlő viselkedés érződik ki. A g kettőzés – valaki, valakinek. Ez lehet csak jelképes is, a hatás ugyanaz.
A nyaláb, egy ölnyi valami, nyalábol, valamit felölel. Ha figyelembe vesszük a gyökfordítás nyomán előálló szót, a nyaláb esetében, akkor a bála szót kapjuk. Ne mondja senki, hogy ez idegen szó. Tőlünk vették át a többi nyelvek!
A nyámmogó a beszédben, az evésben lassú, bár az ám gyök inkább a beszédre vonatkozó. Az m kettőzése a mamlaszság súlya.
A Czu-Fo szótár a nyár- és nyírfát a nyál és nyirok szavakkal hozza kapcsolatba. Sérülés esetén mindkettő kibocsát egy fajta nedvet, váladékot, viricset. Az ir gyökből van az írós, zsír, nyirok is.
De az ir gyökből van az irvos, orvos, aki írrel kezelte betegét.
A nyárról az ny okán hosszú valamire gondolunk, de az arab nár, tűz jelentésű, tehát meleget sejtet. A nyár kifejezésbe mindkettő belefoglaltatik.
Nyer. A nyerészkedő ember sunyi, ravasz. Nem magyar alaptulajdonság. Ha a nyer gyök fordítottját nézzük reny, a renyhe, henye, henyélő ember lusta minden munkára, csak a csalásra nem. Ez a köztünk élő uzsorás világcsalókra nagyon ráillő. Ők vezették be az egész világon a szerencsejátékokat, és ők látják annak busás hasznát.
Nyereg, nyergel, és utána nyargal, ebből a galopp. A nyargal szó, a járkál változata, ebből kiindulva a nyereg, nyergel is hasonló jelentésű. A ló felnyergelése indulásra készülődés volt.
Volt egy szó, amelyet nagyanyám használt, és gondolom még sokan Erdővidéken: eregel. Ha indultunk valahová, akkor mondta: – Eregeljünk, tehát menjünk. Ez az ered, eredj szavak régies alakja. Ebből eredően a nyereg is a helyváltoztatás fogalmával kapcsolatos.
Nyers. A természetből nyert, megmunkálatlan, esetleg frissen lenyesett darab. Az r a rideg, az s a zsengeség.
Érdekes kifejezés még a nyesz, nyisz, nyiszál, nyeszlett, mely a nyes értelméből indulva, jelzőként használatos a sovány, girhes emberre, állatra. Nyeszlett, mintha lenyesték volna róla a húst. Itt az sz és s hangok a nyesésnél hallható hangokat utánozzák.
Nyomor, nyomorék, nyomorúság. Már a nyom gyök érezteti, oly valami, ami súllyal nehezedik. A nyomor alacsonyfekvésű magánhangzókból és súlyos mássalhangzókból áll, akár a komor. A nyomorúság mélyre mutató ú (kút) hangja, és az állapot súlyát jelző –ság képző, annak rögzültet jelentő g hangja kivetíti a nyomasztó hatást, amit a szó elhangzásakor érzünk. A nyomorék esetében a képző utal valamilyen ok (o>é) következményére.
Íme néhány ny hangot tartalmazó szavunk és értelmük a túloldalon:
nyihog, párosodás előtti csintalan kancahang, a h belső, ösztöni
nyifog, orrhang
nyáj, az ny a mennyiség fogalmát hordozza Czu-Fo sz.
nyájas, kedves, az ajnároz értelme, a j szájra, beszédre vonatkozó
nyak, nyakkendő, nyakleves, nyaksál, nyakló
nyakal, nyakalás, ivászat, az al lefelé irányt jelent
nyakatekert, gubancos, bonyolult dolog
nyakigláb, nyurga, idétlen túlnövés
nyák, elnyúló nyák, nyákszerűen nyúlik,
nyalás, (talp-, tányér- és egyebek) a végtelen hízelgés kifejezése
nyalka, kuruc, huszár, újabban a gavallér jelzője, a ka kicsinyítő
nyál, nyálazó, nyáladék, nyálkás, testnyílási testnedv
nyamvadt, ványadt, a v az avulás jelzője
nyal, nyalakodás, nyal-fal, nyalánk, nyalóka, nyelvnyújtás, nyalogat,
nyápic, áp, (gúnyszó) ápolásra szoruló, beteg, fejletlen gyerek,
nyárs, hosszúnyelű eszköz, rokon az ár, dárda
nyavalya, epilepszia, nyavalyog, nyavalyás, nyavalygás, siránkozás
nyél, szerszámhoz való, hosszú, fából készült segédeszköz,
nyerít, (ló, menyecske) elnyújtott, hosszúra nyúló hangadás,
nyes, nyesedék, késsel lenyesett húsdarab, az s a késhang
nyíl, nyilaz, messzire elröpülő lövedék,
nyilallás,
éles, szúró, hosszúra nyúló, kisugárzó fájdalom,
nyíl, nyílás, ajtó, száj, rés
nyög, nyögés, nyögdécselés, lehelési hang
nyújt, nyújtózik, reggeli ízületi élvtorna
nyugalom, nyugvást jelző elnyúlás, alvásra utaló al gyök.
nyújtófa, tészta és férjkezelő konyhaeszköz, a t tevékenység jelzője
nyúz, nyúzás, bőrlehúzó és adóhivatali művelet
nyúl, nyúlik, nyúlás, nyúló, nyúlós, nyújtott, nyúlánk, nyurga, nyúlvány, minden, ami hosszú (Szabó család, Barátok közt)
nyű, féreg
nyű, tépés, lent nyű, ruhát elnyű, elnyúz
Ezek mind a nyújtott állapotot, elnyúló valamit fejeznek ki. De összetett szó esetén a kapcsolódó szó is ezt sugallja. Nyakkendő, nyakleves, nyaksál, nyakló, nyakbavető, hosszúnyakú. Kivétel a bikanyak.