Mássalhangzó: a nyelv elülső részének és a felső foghúsnak, szájpadlásnak a zárjával képzett orrhangú zöngés hang. Az n hang a jó és rossz hangulat, a szenvedély, borzongó hangja, jelen van a zene, nóta, ének, nő, de a babona, monda szavakban. Ezek valamilyen fizikai vagy lelki zöngét nyújtanak. A zenei skálázásra használt könnyű hangok az l, n. Az n az indulás, a noszogatás, és a tagadás, tiltás hangja.
Az n hangnak a na, no, biztató szavakban való jelenléte, a kiindulással hozza kapcsolatba, nógat: na, no, indulj! Az indulás, eredés, folyamat kezdete, ezt az itt levő d hang is jelzi. Az ered a d hanggal lezárja a jelenség leírását, de az indul esetében a szó folytatódik. A folytatás az u hang, mely az unszolás hangja is. Az l értelme azonos a kel szó l hangjával: útra kel, vagyis: indul.
Az n a név kezdőhangja is, ami szintén egyfajta indulás.
Talán India neve is valami ilyent jelenthetett az ősnyelven. Kiindulási pont volt valami irányába! A napimádó japán őslakók Nippon a felkelő nap országának lakói, a perzselő tüzet imádó perzsák, Perzsia lakói voltak, tehát a nép és országa neveikkel azonosulók.
A nap. Fölkel a nap. Indul a nap. Feljön az áldott napocska. Ezek a jelzők arra utalnak, hogy a nap n kezdőhangja szintén az indulást jelzi. A napi tevékenység a napfölkeltével kezdődik. Nippon, a felkelő (induló) nap országa, lakói a nap népe, az ap pedig a jótékony apolgatást, ápolást. A napimádó népeknél apa jelentése is lehetett.
Az n hangnak a növekedést, naggyá válást, nagy létet leíró szavak elején rámutató szerepe van. Ni! Né! És nem csak itt. Megfigyelendő jelenség más kifejezéseknél is.
Nád, meddig nő? A d folyamatra mutat, mely nem akar leállni. Nézd, nő, ládd!
Nagy, itt is ez áll fenn, gondoljunk a gy és d rokonhangzására. A kisgyerek is nad-ot mond nagy helyett. Etruszkban: nagy – nak.
Nász. A nász is egy indulás. A párkapcsolat induló eseménye. Az sz hang talán a szaporodás jelölője. A Czu-Fo szótár nősz alakban is leírja, a nővel hozza kapcsolatba a nász fogalmát, ami nem véletlen, hiszen az ilyen eseménynél mindig a nő van a középpontban, róla csemegéznek, mindenki a menyasszonyt akarja látni, senki nem a vőlegényt. A vőlegény egyedül a menyasszony érdeklődési körében főszereplő.
Nedv. Valami nedvesedni kezd. Aztán a d jelöli, hogy folytatódik. A jelenlevő v hang vízre is utalhat, de különböző fák eleredő nedvét is jelölheti, melyet régiesen virics-nek mondtak. Ned szóval jelölték az ellő állat elfolyó magzatvizét.
Nedű, ugyancsak folyadék, mai értelemben a nedű alak gyümölcsök levét, főleg bort jelöl, és ez alakban nemesíti, emeli a szóban forgó folyadék eszmei értékét. Ez az ű hang hatása, mely az őselem tűz, és a csak egyszer elveszíthető, visszaszerezhetetlen tisztaság, a szűz lét jelölője.
Ne! Ne kezd el! Ne tedd. Állj le, mielőtt elindulnál! Valami ilyent jelent a tiltakozás. A kezd, tedd szavaknál a d hang cselekvésre utaló, tehát annak indítását akarja meggátolni a tiltakozás.
Nem! Nem akarok menni! Nem akarom tenni! A nem szó a cselekvés megtagadása. Teszem, veszem, viszem. Ez az egyes szám első személyben kijelentett cselekvés em ragja. És ha megtagadom, akkor eléje teszem az n hangot – nem!
Nem akarom a határon túli magyart testvéremként elismerni! A nem – a tagadás szava. Tagadás, a taglét elleni tiltakozás. Nem tagja a magyar nemzetnek a határon túli magyar! Ezt mondta az anyaország lakóinak egyik fele és taknyádi kormánya 2004. december 5-én. Szégyentelen NEM-es nemtelenek.
Nemes, ez már nem az előbbi. Igaz nemtőről származó, eredő, induló, valóban nemes szívű ember. A nem em gyökéből az ember. Minden ember nemes lehetne. Sajnos, a nagyobb többség nemtelen. Az embert nem a kutyabőr nemesíti, az arcbőre kellene nemes vonásokat tükrözzön, szívének indulata, belső értékei kivetítődéseként.
Érdekes és eredeti névadás a Nemere szél neve. Az egyáltalán nem kívánatos – Moldvában Crivăţ (Krivac) névvel illetett Szibéria irányából érkező –, fagyos szél, székelyföldi „meghosszabbított lába” a Nemere. Ez a hideg szél fújhatott volna bármerre, csak nem erre.
Nincs. A Czu-Fo szótár szerint a nincs szó a nem tagadószóból alakult, nemcs, aztán nins, nincs. Ez a van ellentéte, melyet régen – de még ma is egyes falvakban – vagyon alakban használtak, használnak. A vagyon szó megszerzett, birtokolt javakat is jelentett, azaz adott esetben kincset. A van? vagyon? kérdésre a válasz nem van, nem vagyon, vagy kincs értelemmel egyszerűen nincs!
A nehéz szóban ösztöni tiltakozás van a nem kívánt teher viselésére. A h hang a nehéz tehertől nyomott ember mély sóhaját szövi a szóba. Az összeálló neh kifejezés többszöri mély sóhajként ismétlésére utalhat az éz végződés. Mint az: igét mond – ígéz, vagy a néz.
Nesz. Azaz: – Ne sz! A ne a rávezető, az sz a szöszmötölés hangja.
A név, az azonosítás jele. Azon hívják az egyént. A v figyelmi, figyelmeztető hang: vigyázz! A névnek
mondott hangcsoporttal hívják fel figyelmét, hogy róla van szó. Ha komolyan belegondolva elemezzük, mondhatjuk, hogy az első nő – ÉVA – neve (lásd az elején is):
– Te, n/É VA/gy! T/E NÉ/ vagy! Azaz –, te nő vagy. És innen a név szó is. T/e, /NÉ V/agy. Az igazi kezdet mindenben ösztönös, rövid és többjelentésű az eredeti ősnyelvben. Így az is kiderül, miként lehetett az első nő neve Enéh is meg Éva is.
A név –, mint már említettem – lehet a szülők vágyait kifejező, de lehet az élet első harmadában az egyéni természet, tulajdonság vagy jellemzők nyomán megszerzett ragadványnév is. Ez utóbbi, az egyéniséget visszatükröző, valóságot takaró név. Az ilyen nevekből lettek később a család vagy vezetéknevek. A történelem folyamán nem létezett ember, aki nem viselt valamilyen nevet a szülők által adott néven kívül.
A fent említett alakon kívül talán a né! hé! felkiáltások után tett figyelemfelhívó v hang együtteséből alakulhatott ki a név, hív szó.
A néz szó is egyszerű keletű, ha itt látott valamit, azt kiáltotta: né! Ha ott látott, akkor is: né! Ha amott, akkor is, né! Tehát ha lát, né-z, néz. Lásd: fával foglalkozik – fát dörzsöl, fá-z, fázik, tüzet rak (Kiss Dénes) Vagy vizes lesz, bosszúsan á-t kiált – á-z, ázik.
Nő. Valami nő, régiesen: nől, de Székelyföldön ma is nől. Benne a föl gondolata is. Ez a nyúlás fogalma, nyől, nől, nő.
Nő, a férfi párja. Enéh, E nő. Elképzelhető, hogy a né, nő elnevezés eleve az emberi létszám általa való növekedése okán adatott, vagy az asszonyi szerep szerinti terhesség miatti testi növekedést is jelenti.
Az n hang az egyensúly egyik fontos hangja. Egye-n-súly. Az egyen a súly. Egyenesen, igyenesen, igyenösön állni. Talán nem véletlen (!), hogy ezeknél az n hang minden esetben épp középen áll. Ha nem vigyázunk, könnyen billen. Az egyensúly szóból az is megtudható, mily fontos fogalom az EGY. Az EGYen áll a súly, a MINDEN!
M I N D E N M
I I
N N
D D
E E
N SÚLY N
E
G
Y
MAG, SZEM, SZÁM