Mássalhangzó: a hangszalagok résében képződő gégehang. Egy hang, melyet nem hangszál képez. Csak a vele együtt kiejtett á hang rezzenti meg a hangszálat. Oly hang, mellyel legbelső önmagunkat adjuk. Mélyről jön, a mellkas közepéből, a lelki, szívbeli érzelmek, indulatok – a jó vagy rossz hangulat fészke közeléből. Visszaborzadási hang: hú, húh, huj, húhú, uhú!
A h hangot a Czu-Fo szótár kedélyhangként is jelöli. Szívből fakadó vidámság: ha-ha-ha, hahota, hejhaj, hejehuja, hahó. Biztatószó, idetartozik a svédek labdarúgó mérkőzéseken kiáltott: heja, heja bekiáltása, vagy a rosszemlékű ruszki csatakiáltás: hurrá, de a mi hajrá szavunk is, mely két szó: hajts rá, vagy hej rá (e>á hangváltás).
A hangok gyűjtőfogalmi megnevezésének kezdőhangja. Rejtély, hogy miért, ha már hangtalan. Lehetett volna, kong, kang, az is érzékelhető füllel, az inkább talált volna. Mégis h-val hang lett.
Talán azért lett a h a kong, kang k hangja helyett a hangok gyűjtőfogalom megnevezésének kezdőhangja, mivel a beszéd, mely az emberi megnyilatkozás legbensőbb formája, és ezt egyedül csak a h hang sugallja! A beszédben minden egyes hangnak oly fontos szerepe van a kijelentések megalkotásában, mely egész belső önmagunk odaadását jelenti, kívánja. A hang fontos, mivel ez az értelem kinyilvánításának eszköze. Az ősnyelv egyenes ágú örökösében, a mai magyar nyelvben minden hang önmagáért beszél, különleges szerep hárul minden hangra a végső értelem kialakításában. És azért, mert ez az ősnyelv mai utódja, a magyarnak mondott nyelv minden rezdülésében magában hordja az élet értelmét, bölcsességét, „a természet teljes megértésére épült.” (Varga Cs.) És „…mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” (G.B. Shaw)
A h meghatározó a fohász, óhaj, sóhaj, lehelet, méh stb. szavakban. Próbálják ki – kiejtésénél szinte az egész belső önmagunkat adjuk. Ez a lehelet hangja. Itt nincs szerepe a gégefőnek, hangszalagnak. Annyira hangtalannak ítélt, hogy egyes nyelvekben a szó eleji h-t ki sem ejtik (francia, olasz). Az Aranycsapat idején Hidegkúti nevét a francia bemondó mindig következetesen Idegkúti alakban ejtette ki, az újságírók úgy szólították: monsieur Idegkuti.
A hang szó elején a mélyről jövő h, a belső értékek felszínre jötte, az ajaknyitó a, kitárulkozás, zöngés n, lelkiállapot, hangulat, a sort a g zárja, mely rögzíti az elmondottakat, mint utolsó kongás. A g a vég.
Az áh gyök, az áhít, a h jelenlétéből adódóan mélyről jövő óhajtást fejez ki. Az óhaj továbbviteléből jön a hajlam.
A h hang belső, lelki jó irányú szerepe a fenyítés esetében is kimutatható. A fenyítés szükséges lehet, de soha nem kellemes, ám ha enyhítik, akkor jó. A fenyít szóból, ha elvesszük a kemény f hangot, és a h hangot helyezzük a szó tengelyébe, a fenyítésből enyhítés lesz.
A sóhajtást – mely lelki teher nyomán száll fel – oly mélyről bocsátjuk ki, mintha szabadulni akarnánk egy nyomasztó belső tehertől. A fohász már több, ez segélykérő csendes, halk könyörgés, de a hála hangja is. A halk beszéd, suttogás, a suhogással egyenlő hangerejű. A h utáni al a nyugalom csendességét, a k a hangerő kicsinyítést jelzi. Ez akkor látható, ha fonetikusan írjuk le a: halkítsd, (halkicsd) rászólást. A h a hangtalan hang. Emlékeznek a Néma sikoly című filmre, melyben a magzat tiltakozik kivégzése ellen? A h hang valami ilyen is, itt kint, a szabadnak csúfolt életben. Az ősnyelv egyenes vérvonalú örökösében, a ma magyarnak nevezett nyelvben egyetlen hang sem véletlenül van ott, ahol van. Minden egyes hang üzenetet közvetít a szóban elfoglalt helyén.
A habókos ember néha hebehurgya, olyan, akinek hóbortjai vannak A bohóc bohó, bohókás, bohóságokat követ el. A léha ember léháskodik, bohém. Ha hazudik, hebeg-habog, határozatlanság esetén habozó, máskor háborog, jár a habarója, akár a lónak. Munkáját elhabarja, habarék ételt készít. A lányokba mindig belehabarodik.
A h hang sok irányban változtat a ba, be, bo gyököknél előtétként, bővítményként. Könnyed légiességénél, valamint belső mélyről jövő hang jellegénél fogva vagy könnyed humoros színt ad (bohó) vagy hangkötődésű (hebeg), belső egyensúlyhiányt (hebehurgya, habozó), lelki elégedetlenséget (háborgó), körmozgást (habar), lelkiállapotot (belehabarodik) jelöl.
A h a hangképzéssel kapcsolatos – hebeg-habog – vagy lelki indíttatást jelölő – háborog, haragszik. A léhában az l hang önmagáért beszél. A habozó nem habzik, hanem jelképesen tanácstalanul köröz (habar – köröző mozgás) egy gondolat fölött – tegyem, ne tegyem?!
Hervad. Emberre, ezen belül nőkre alkalmazva, a h belső lelki tényező, az er az ernyedés a v avulás, a d kedélyállapot. Rokon értelmű a sorvad fogalmával, mely inkább testi baj.
Az anyaméh megnevezésben a szintén mélyről jövő m hanggal, a mélyen fekvő női belső szervet, a csodálatos megújulás, átörökítés, újrateremtődés, a mag, meg, még fogalmak mélységes titkainak hordozóját jelöli. Egy olyan élettani alkotóhelyet, melyben létrejön egy új ember, mindkét szülő jellegzetes, átörökített vonásainak hordozója, egyikhez sem teljesen hasonló, hanem egy új, megismételhetetlen egyed. A méh a teremtés megismétlődésének titokzatos műhelye, mély titkokat rejt még ma is. A h itt a mély szó ly hangjának helyét veszi át, ennek értelmét sugallja, de nemcsak a test, hanem a lélek mélységének, a női lény egész belső önmagának odaadó voltával. És, mivel ez a h a csodálatos anyai ösztöni rajongásnak a magzati állapot idején kialakuló, a lélek legbensőjéhez kötött, rögzített, soha le nem választható jelképes lelki köldökzsinórja, mely a belőle kiszakadó magzathoz köti őt, a legmélyebb anyai szeretet érzelmével, elszakíthatatlanul egy egész életen át.
A mélyről jövő h hang érzelmek, indulatok, lelki hangulat kifejezéseinek is kezdőhangja. Mivel bensőnk mélyéről jön, a h hang okkal a hűség szó kezdőhangja. Ez ösztöni rögtönzött hangadás. Nincs az emberi ajkak által kialakítható hangok közt erre alkalmasabb. Egyik legszebb, legértékesebb emberi tulajdonság (állati is). Ezernyi példa van rá a történelemben, és mind magasztos. Talán elég, ha csak a spártai Leonidászra, vagy a magyar Szondi Györgyre, Zrínyi Miklósra, Kiss Sándor ezredesre, a Tömösi-szoros hős védőjére, vagy a Nyerges tető fiatal honvédőire gondolunk, akik tudták, hogy a túlerő miatt szemernyi esélyük sincs, de felesküdtek egy eszmére… mindhalálig való hűségre.
Valahol olvastam, hogy egy kutya tizennégy napi éhezés után is megcsóválta farkát gazdájának. Az elefántok meggyászolják, megsiratják elhullt társaikat.
Megejtő jelenségek. Az énünk legmélyebbjéről jövő h hang ezért legalkalmasabb a hűség fogalmának kifejezésére.
Az éhségérzet is mélyről jön, és ezért van benne ebben az evéshez kötődő szóban a h, mivel mint hangtalan hang az üresség érzetét is közvetíti. A hasunk éhségtől horpad be, de attól is, hogy behúzva kibocsátjuk belőle a levegőt, közben h hangot hallatva.
A hála, a hálaadás, hálálkodás, hálaérzet fogalmait jelölő szavak kezdőhangja. Itt a mélyről jövő, odaadó h után teljes ajaknyitást igénylő magas á, a lágy l után az alacsony, alapszíntű nyugalmi a hang. A hála fogalma a nyugalommal is egyezik, talán ezért jelöli az alvást, az éjszakai nyugalmi állapotot is a hálni ige.
Ugyanakkor az áldás fogalmával is rokon.(Czu-Fo sz.)
Ne feledjük – más érzelmek, indulatok, lelki hangulat kifejezéseinek is kezdőhangja. Szókezdő hangként jelölhet hibát, kellemetlen indulatokat, azt követő cselekvéseket, fogalmakat is: harc (etruszk har hara hurt), háború, háborúság, há/borgás (bor – forr, Czu-Fo sz.), haragos indulat (morgás, borzolódás, fortyanás). A há-, ha– azt jelenti, hogy ezek is mélyről feltörő érzelmek, azok következményei.
A harap szóban a har a hegyes fogat, a cselekvés eszközét jelenti. A szóvégi p talán inkább b hangból módosult p-re, mivel a kerekre (ab) nyitott szájból villannak ki az éles, hegyes (har) fogak
A hazugság a legbelső indíttatású fogalmak közé sorolható. Mindenki azt húzza elő tarsolyából, ami benne van. Akinek ferde
A hiúság hír, híres, hírhedt, hirdetés, egy ugyanazon indíttatásból fakad. Az r hang itt is rendbontó hatású. Hirtelen – előzmények nélkül, előzetes bejelentés, hír nélkül.
A hideg szóban a h a léggel, akár a hűs, vagy hő esetében, az i az iszonyt, a de kellemetlen ellenérzést, a g gáthatást, megelégelést jelez. A Czu-Fo szótár szerint a hiba alásüppedést jelent. A hideg esetében ez a süllyedés fokokban mérhető.
A h könnyű hang: hab, hő, héj, hajnal, háj, háló, hal, halvány, halovány stb. A Czuczor-Fogarasi szótár a haj gyökre négy jelentési útbaigazítást ad:
1. haj – űző, távolító – hajt, hajszol, hajhász, hajdú (j járás)
2. haj – (kaj, kajla) hajol, hajlítás, hajlongás, hajlás,
3. haj – héj, burok, valamit befed, takar, a haj (szőr), hajlék, héjlak
4. haj – fehéret jelentő hol, a hó, hóharmat, hajnal, kivilágosodás, kifehéredés, a germán mesék Holle anyója is ez ősgyökből jön.
A harmat szó magasból – har – érkező kedves áldást jelent. Az egek harmatja. Az am, em, im gyökök ezzel kapcsolatosak. Itt az am gyök fordítottja van jelen a szóban. A t a teremtőerőt jelenti, mivel a harmat meghozott ősi fizikai törvény szerinti képződmény.
És a harang, mely ugyan két szó: har – magasságot, hegyet jelent, a toronyból, magasból, de ez esetben éles hang is (harsona harsan) –és az ang, ez hang, de kong is. Itt az n és g hangnak is fontos a szerepe, benne a zúg, zeng, bing-bang, dong, bong, cseng stb. szavakban, melyek mind hangokkal kapcsolatosak, de erről a g hangnál.
A har, hegyet jelentő magyar nyelvi gyök: Hargita, Harsányi-hegy, a harkály hegyes csőre, de ősmagyar nevű a HArarát, melynek jelentése árból kimagasló hegy, árat meghaladó magaslat, és a HarMegiddó is, azaz Megiddó hegye, mely a mai Izrael területén fekszik. A mellette levő síkságon sok döntő csatát vívtak, tehát mai szóhasználattal – úgymond – profi csatatér volt. Ezen a területen eredetileg a ma magyarnak nevezett ősnyelvet beszélő békés nép lakott, mígnem a betóduló zsidók legyőzték őket. Az őslakóktól vették át a hegyek, folyók, helységek neveit: Tábor hegy, Megiddó hegye, Arad városa stb. Egyébként a Biblia e területre vonatkozó leírásai hemzsegnek a magyar nevektől, megnevezésektől. Ezért szeretnek minket oly nagyon a zsidók!
A HarMegiddó nevének jelentése: Har = hegy, meg = tömeg, id = folyam, folyamat, a d kettőzése nagy tömegek folyama, az ó = jelző. Ez nem zsidó szó, hanem magyarul magyarázható magyar szó! A Biblia: ’Seregek gyülekezési helye’-ként beszél róla.
A ház, házunk, haza, hazánk, hon, honunk, nemhiába kezdődnek e bensőnkből feltörő hanggal, kedves helyek számunkra. De benne van az otthon, otthonunk szavainkban is.
Hők, hőköl. Hőkölés. Hátrálás. A hökkenésből ered. A hirtelen döbbenet okozta hökkenés, mely lelkileg is visszavet. A hő a döbbenet hangja, a belső visszahatást jelzi, a k egyértelműen akadály.
A hörgés, köhögés, melyek a mellkasból jönnek, betegséget jeleznek, érződik abból is, hogy a lágy h hang az erős r és k társaságában van, a g az ezekkel járó hangra utal.
Húz, húzás. Rokona a csúszás. Valamit a háta mögött lent (ú) vonz maga után. Esetleg valamit lentről (kút) felhúz. A h hang a hozzám, felém irányt jelzi (tol – távolít). Lehet egy vizsgatétel-, sorsjegyhúzás, vagy egy jó húzás (megoldás).
Hüledezik. Hű! Rendkívüli elámulás hangja. Ebből ered a hüledezés. Elhűl a döbbenettől, mint akit hirtelen hideg zuhany ér.
A véghez is kötődik: utolsót lehele, elérkezett halála. A h-al-ál szóban benne van az eltávozó lehelet hangja, az alvást is jelölő fekvőhelyzet, mely ez esetben végső állapot. (etruszk calu – halál)