„Mássalhangzó: a d és a j hang bizonyos tulajdonságait egyesítő zár-réshang, a ty hang zöngés párja.”A gy akár a g hang – kedves és bántó – látványi, testi, érzelmi ellentétek szavainak kezdőhangja olykor. A lágy gy gyöngéd kéjhang is. Rokonítható a d hanggal. Az egyenes fogalmának kifejező hangja, de a gyengeségnek is. A gyökér és gyümölcs, kezdet és vég. Cselekvés – gyak – kifejezője. Ha megfigyeljük a kisgyerek beszédét, észleljük, hogy gyakran mossa össze a d és gy hangot. Ő kisdejek, és udes.
A gy hang – bár teljesen más nyelvállással képződik – a g lágy alakja, sok esetben kifejezhetők azonos fogalmak mindkét hangon. Például: gyúl – ég, egyenes – igaz, gyümölcs – gumó, gyalázatos – galád, gyámolít – gondoz stb.
A kifejezések eszköztárában. a gy hanggal kezdődő szavak, mintha a párkapcsolat gyöngéd érzelmi kifejezéseit, a gyermekhez kötődő szavakat, és a nagyobb létszámú emberi együttélés nyomán felmerülő indulatokat jelölnének. A gy hang, kezdőhangként fizikai, lelki, érzelmi tényezőkre utal az érem mindkét oldalán.
Pl.: Lángra gyúl a szív, gyöngéden simogat, gyönyörűmnek, gyöngyének becéz a kedves, eljegyez gyűrűvel, elönt a gyöngeség, győz a szerelem, a gyönyörű érzelem, majd jön a nász gyönyöre, s szerelmünk gyümölcse a gyermek, aki nekünk gagyog, mi meg gügyögünk neki, akit gyámolítunk, és ha beteg gyógyítgatunk.
Kellemes tapintású anyagok megnevezése kezdődik gy hanggal: gyep, gyapot, gyapjú stb.
A gy hang visszatetsző fogalmak: gyűlöl, gyáva, gyász, gyaláz, gyagyás, gyanú, gyarló, gyom, gyilok kezdőhangja is. Ugyanakkor a fegy, fegyelmezés, fegyver szavak másodlagos kulcshangja.
Gyak, cselekvés, többszöri egymásutániság. Szúrás, bökés fogalmát adja (k). Régen a nemi közösülés megnevezése.
A gyalog kifejezésben a gy a cselekvés hangja, az al az alsó szintű, kissé megvetett állapot. Talpal, gyalogol. A gyaluban is a talp közeliség van jelen. Gyaláz, az al a megalázást jelzi.
A gyám a tám gyökkel rokon. Gyámolít, támogat, mindkét esetben jelen van az ám érzelmi gyök (szanszkrit: am – tisztelet), mely gondoskodásra, érzelemre utaló.
Gyanú. Fölmerült a gyanú. Ugyan! Hogyan? A gyanú hangulatbefolyásoló, gondolati mérlegelő állapot. Feltevés, képzelődés kétes helyzetben, valaminek valamivel összevetése, hasonlítása, azonosítása kapcsán. A hogyan? – kérdés, bizonyításra vár. Rá kell mutatni, hogyan igen, vagy hogyan nem. A bizonyítással a gyanú vagy igazolódik, vagy megszűnik. A gy a helyzet képlékenységére utal, az an a háttéri hangulat, az ú az esetleges lefelé irány.
A gyarló, törékeny érzékenység (r, l). A gyatra, ugyanaz, mégis különbözik. A gyarló esetében az l hang az esendő lágyságot jelzi. A gyatra kissé mégis más. Az elvégzett munkára mondják: gyatra munka, tehát itt a t hang a tett jelölője.
A gyáva, ványadt, nyamvadt, sovány. A v hangnak van egy leértékelő hatású értelme. A gyáva lehet lágymeleg, megalkuvó.
A gyász kezdőhangja. Itt az sz hang a szív szomorú állapotát jelzi.
A gyenge szóban benne az eng, enged, engedékenység, mely a szókezdő lágy gy hanggal még esendőbbnek tűnik. (lásd: zsenge!)
A gy benne van az egy, az egyenes szóban, de nemcsak a szóban, az egyenes, a fegyelem fogalmának kifejezéseinél kulcshang. Tulajdonképpen a fegyelmezésben levő fe gyök fenyítő értelme az egyenes útra nevelés, tehát a fegyelmezés – f/egyengetés.
A gyeplő nem gyepen térdeplő. Itt a gy hangnak a fegy gyökben való rendfenntartó szerepe tűnik ki. Az egyenes járás, vagy irányítás eszköze a gyeplő. A p a gyors mozgás: paripa, parittya, pergő.
A gyep szóban a gy az ágy, a p a fekhely puhaságát sugallja. Mintha azt mondaná: á-gy e p-uha fű. (Ezt Éva mondhatta Ádámnak.)
Gyermek, a gerjed, ered, serdül, mindannyiban benne az er gyök, mely az eredet fogalmát adja. A gy a gyönge jelzőhangja lenne, tehát gyönge eredet, az em gyök fordítva me, a k, kicsi. A kelta eredetű brit nyelvekben a családnév előtti mac (mek) – fi, a valaha közös nyelvünk gyermek szavából ered, me-k – kis ember. (Az m hangnál.)
Gyík. Kígyó. Gyorsan sikamló hüllők. Ik, iklat, gyors mozgás.
Gyilok, kétélű tőr, gyilkos, aki használja, de nem csak ezt a fegyvert, hanem akármi mást is. Az itt levő gy hang a fegy gyöktartozéka: gy–il – öl, életet olt, illó élet.
Gyermekgyilkosság. Ez a Kánaánt elfoglaló zsidók örömteli szórakozásai közé tartozott, akik nagy élvezettel szelték ketté a csecsemőket, sőt még az anya hasából is kifordították kardjukkal a magzatot. Például Dávid egyik zsoltárában megénekli a magzat furcsa alakját.
Honnan látta? Hisz akkor még nem volt kórbonctan.
A széthasított terhes nőből kieső, még élő magzatot volt esélye látni bőven, harcosai „áldásos, humánus” tevékenysége nyomán. Mindenkit, mindent leöltek, ami mozgott. (I. Sámuel 15:3)
A Magyar Értelmező Kéziszótár a gyermekgyilkosság címszónál a nyilasokkal példázódik. Miért nem ír a fent említett esetről? Ma már írhatnának Gázáról is.
Gyors, ez a serény, az iram társa. Itt az r (röpül) és s (surran) hangok a másodrendű kulcshangok.
Gyökér, a gyök, csök kis csökevény, az ér eredet.
A gyönyörű gyön gyökéből jön a gyöngédség, gyöngy, gyönyör. A gyöngéd esetében a gy kedélyhang, az ö behatárolt tetthely, az ng a zönge, az éd az édes gyöke.
Gyúr. Valamit gyúr. Kenyértésztát, agyagot. Erő alkalmazása útján belegyúr, legyömöszöl valamit valamibe. A gy lágy, az ú le, az r erő.
Gyűr, legyűr, összegyűr. Szintén erő alkalmazásával legyűr valakit, vagy összegyűr valamit.
Gyümölcs. Gumó, gömb alakú termés, az ölcs valaminek a kisebbje, úgyszólván, öccse. A szemölcs is ilyen.
Az ügyetlen. A koraszülött a régi időkben idétlen, menthetetlen volt, életképtelen. Itt az i>ü és a d>gy hangváltás egyenlővé teszi az említett hangokat. Az idétlen nem tudja intézni időszerű dolgait. Az ügyetlen sem ügyes-bajos dolgait. A d hang cselekvést jelölő szerepe – diák, csizmadia – ugyanaz, mint a gy esetében – gyakornok, csizmagyártó.
A gy hangnál is előáll a g hangnál észlelt szóvégi megjelenés.
Néhány gy hanggal végződő szó: agy, ágy, begy, elegy, fagy, gyógy, hegy, húgy, irigy, jegy, kegy, lágy, meggy, nagy, rügy, szegy, szügy, tárgy, tőgy, ügy, ürügy, vágy stb.