„Mássalhangzó: a nyelv háta és a szájpadlás között képzett zárhang, a k zöngés párja.” A g hang olyan, mint a bevert szög. Rögzít, megfog, lehorgonyoz, lezár. (elég!). A g hang a gubanc, a kusza vonalak jelölője.. A g hang, az igazságosság, megingathatatlanság, a gördülő jelenségek, a mozgás, a hang és állapot jelölések egyik kulcshangja. A g az utolsó kondulás – a vég. Sok más esetben is szózáró, végső, befejező hang, mint ilyennek van ünnepélyes kicsengése is. Ugyanakkor szókezdőként, szívet érintő – kedves és bántó – látványi, testi, érzelmi ellentétek szavainak kezdőhangja.
Az érem kedvező oldala: gida, gödölye, gerle, gilice, golyhó, gombóc, göcög, göndör stb.
Ezekben a szavakban a d hang a kedvesség, az l a lágy lengeség, a h a bohóság, a c becézés, az n a hangulat jelzője.
Az érem túloldalán: gaz, gézengúz, hazug, lézeng, galád, gamat, gáncs, garázda, gőg, gubanc, gúny stb.
A kedvezőtlenekben a z a zűrt, a d az aljas durvaságot, a b a kiszámíthatatlanságot jelzi.
Az ág, lehet csak egy faág, galy, de lehet leágazás, nemzeti, törzsi, például az ókori Ágtörzs (Agatirs), lehet folyóelágazás vagy útelágazás. Az útelágazás csomópont. A g hang csomót, bonyolultságot kifejező szavak kulcshangja: bog, göb, gubanc, göcs. Az ág rögzített a testhez, melyből kiágazik, más szóval szár, mely származik. A szár jelentése eredet. Az sz hang itt a születés hangja.
Agg, aggastyán, öreg, gondokon gunnyaszt, gubbaszt, akár az ágon csüngene. Függést, aggódást jelent. Aggodalom gyötri az őt követők sorsa iránt. A hang kettőzése a gond súlyosságát jelzi.
Gát. Valami, ami megállj-t parancsol. A g hang visszafog, megragad, nem enged, gátol, rögzít, azaz röghöz köt. A g nélkül nincs rögzítés, szeg, horgony, g nélkül semmi nem ragad. A gát is köt. A g és a k hang gyakran válthatják egymást rokonfogalmú kifejezésekben. Az, amit leszögeznek – kötött. A mértanban a szög két eltérő irányból jövő egyenes találkozási pontja által bezárt rész. Tehát a kötődés pontjának szöge.
Bog, boglya, boglyas, ágazik-bogazik, bogáncs, bagzik, ezek mind kuszált állapotot jelölnek. A b hang olyan, mint a számítógépvírus. Megbontja az állapotokat. Még az oly szilárd g hangot is kihozza sodrából. A g, a b hanggal együtt gubancos páros. Két bogaras gabalyító, de a b hang a bűnös. Viccesen: a g komoly, szilárd, de ha a b-vel találkozik, rögtön a kocsmában kötnek ki, és lerészegednek.
Hang. A g hang úgy válik kulcshanggá, akár, mint a fenti szavakban is, hogy nem kezdőhang, és még csak nem is köztes, hanem a szó végén van. Olyan, mint a tekintélyes személyiség, mindenkinek szót ad, aztán a végén összegez, véleményez, és lezárja a vitát. Ilyen a g, hanghoz kötődő kifejezésekben való szerepe is. Itt sem kezdőhangként van jelen: súg, suttog, susmog, sustorog, zúg, bőg, dörög, dübörög, dübög, robog, döng, zümmög, zeng, bing-bang, dong, bong, kong, cseng stb.
Gagyog, gajdol, galagyol, galatyol. Érdekes módon a normálisan értékelhető hangoknál a szó végén foglal helyet, de a nehezen értelmezhetőknél a szó elején. Szóvégi léte hasonlít még a harang utolsó kondulására, vagy a mondatvégi pontra, mely lezár. Mint beütött szög, mely rögzít. Azért nincs a bizonytalan hangokat kifejező szavakban a szó végén, mivel ott nincs tiszta hang, nincs érthető szép befejező „kondulása” a hangnak, nincs olyan hang, melynek „pontot” tegyen a végére. Ugyanakkor nem véletlenül a vég szó záró hangja.
A gubában gubbaszt, gunnyaszt a gulyás, de más gúnyája is van néki. A guba a testet teljesen beborító felső ruhadarab. Ez egy körértelmű szó. A burok, ruha, guba, gúnya, mind körülvesz. A gubó is körülvesz.
A gúny lealázó megvetés. A g hangnál, a szegény szó mellett – ha figyelembe vesszük a Czu-Fo szótár megállapítását a gége, gőg párhuzammal – akkor abból vezethetjük le, mivel általában a gőgös ember gúnyolódik. A gúny szónál az ú alacsonyfekvésű hang a lecsúszás hangja, a fekvőhelyzet (csúsz, kúsz), az ny hang a nyamvadt, nyeszlett, nyomorult fogalmát adja.
A gúnya szónál a Magyar Értelmező Kéziszótár szláv eredetet (hunya) jelöl. Eszükbe kell idéznünk, hogy fordítva történt. Ugyanis a gúnya szegényes ruha, szegény emberrel kapcsolatos, köze van a sze/génynek, a gúnynak a gúnyához, és a szó gyöke csak magyar nyelven magyarázható. A minket manapság nagyon szerető, ’áldott jó tótok’ tőlünk vették át. Vagy talán tótul a gúnyt hunynak mondják, esetleg a szegényt szehénynek? Szlovák nyelv nincs, csak szlávosra eltorzított magyar nyelv. Varga Csaba elemzi egy könyvében a szlovák nyelvet. Megdöbbentő azonosságok ezerszámra, és mind magyar gyökkel. (pl.: beszéd – beszeda) A szegénység egy olyan állapot, melyből nehéz kimozdulni. Két g!
A csámcsog, csemcseg, a disznóra emlékeztet, és hangutánzó kifejezés. A csemcseg szóban mindkét cs hangutánzó, az em jelzi, hogy evés közben történik, az –eg a hangadással járó cselekvés lefolyása.
Ég, egek, égi itt a g a kulcshang. A g a rögzítés hangja. Körülötte forog a kör többi része. A g a középpont.
Ég, tűzben ég. Itt az é a felkiáltás, a kulcshang a g. A g a góc, a tűz közepe, ott gerjed, onnan terjed a tűz. De a tűz a vég is.
A gerjed, terjed érdekes páros. A ger gyök körértelmű – hen/ger, gör/dül, gur/ul –, tehát behatárolható és szabályos körvonalú. A terjed térrel kapcsolatos, tehát lehet nagy terület is, mely nincs szabályosan behatárolva, bármerre terjedhet, tágulhat.
Elég. Megelégelés. El innen! Leállni! Itt is a g hang az a mozdíthatatlan pont, a gát, mely lezárja a pályát. Elég, itt a vég.
Fog. A g itt is kulcshang. Horgony. Ez visszafog. Valami, ami helyben tart, megfog. És ez lett a nyelvújítók jövőbe mutató segédigéje, megtörve vele a nyelv évezredes összhangját, rendjét?!
Fog, zápfog. A záp oly fontos fog, hogy a szekér zápszögét és a kapuzápot, kapuzábét, kapulábat is arról nevezték el. Valószínű a zápfog mélyre nyúló gyökeréről indult az elnevezés, mely mozdíthatatlanul ágyazódik bele az állcsontba. (p hang!)
Fogad. Befogad, elfogad. A fogadás elméleti, fizikai, érzelmi ponton (g) történik. Az a hang nyíltság, nyugalom, a d hang a kedvesség.
Fogalom, egy közismert tapasztalati gondolati alakzat, melyhez mérhető a többi. A g a rögzítettség (elmélet), az al nyugalmi, tehát minden vitán, véleménycserén túljutott, többé nem vitatható.
Forog. A g az a pont, amely körül.
A guggolás egy pontban való veszteglést jelent összecsuklott állapotban. A három g hang a teljes összecsuklást jelzi. Történetesen három pontban: derék és térdek.
A fent levők függenek, fityegnek, lógnak, a füge is függ. Innen a név. A fülön is függ a fülönfüggő, a fül egy üreges szerv, a fülke fali üreg, mely nagyobb méretű üres lyuk.
A fogason függ a kabát, esernyő, nem használjuk. Felfüggesztenek valakit állásából, tehát „használaton kívül” helyezik, azaz „szögre akasztják”, mint a góllövő csukát. Szegen, fogason függ. A szeg vagy a fogas g hangja a mozdíthatatlan rögzítési pont.
Igazság. Megfigyelhető itt is a g hang olyan értelme, mely rögzített, erős pont, és ahhoz igazodik minden, ami körülötte van. Ebből eredő, hogy az igazság fogalma, mely állandó és változhatatlan, a g hanghoz kötődik. Az igazsághoz, mint eredendő jóhoz joga van mindenkinek. Az igazság leszögezett pont, nem ingadozik. Itt látható az előszóban említett jelenség, hogy a különböző hangok jelenléte és a hangsorrend értelemváltoztató lehet: igazság, ingadozás. Az igazság két pontban van rögzítve, nem tud kimozdulni, az ingadozás csak egy pontban. Az inga leng. Csak egy szög tartja. Rögzített, de ingadozó. Ennél többet mond az igazságosság, három pontban rögzítve!
Három a magyar igazság, és azt igazságosságnak mondják.
A jog és kötelesség fogalma is tartalmaz g hangot, az utóbbi a -ség képzőben, amely kötött, rögzített állapotot jelez. A képzők, ragok sem véletlen lettek olyan összetételűvé amilyenek, kifejező erejük van a megfelelő helyen. A -ság, -ség képzők s hangja a képzett szó által jelölt fogalom súlyát, a g annak elvi mozdíthatatlan voltát jelzi. Ez még a könnyelműség esetében is így van, mert az súlyos hiba!
Iga. Ez nem feltétlenül rabság, csak értelmes teherviselés. A kommunistákat törte a nyavalya az iga miatt, mert rühelltek dolgozni, utódaik szintén. Kerülték a munkát, mint az ördög a tömjénfüstöt. Az egyenes vonalhoz igazodás nem mindig könnyű. Egyensúlyt követel meg. Nevelést igényel. Az igazhoz igazodás igazít!
A hazugság igazságnélküliség. A h a benső indulat, az a az ajaknyitás, a z itt a zavarosságot jelent, de ha a zug gyököt vesszük, a zug rejtekhely, akkor rájövünk, hogy az igazságot zugba rejtő ember a hazug. Ehhez hasonlít a manapság szokássá váló, a politikusok által művelt zugság, azaz gazság, a saját népük elől zugba rejtett gazemberségeik „titkosított” fedőnévvel szépített, őrületesen, becstelen, aljas, nagy-nagy disznósága.
A zugivó zugba rejti az italt, és titokban iszik. A hazug ember zugba rejti az igazságot, arról nem szól, hanem kitalál helyette valami mást. Tehát nem egyenesen (igenesen, igazán) szól.
A hazugságban is két szög van. E szerint, elég sokáig tartja magát, és nehéz megingatni, megdönteni. De megdől, csak jó érvekkel „ki kell húzni” belőle a rögzítő szöget! Ha jó érvekkel egyszerre sikerül kihúzni mindkét szöget, akkor összeomlik.
A gőg, a Czu-Fo szótár szerint a gége változata, ami abból is kitetszik, hogy a gőgös ember fennhordja orrát, ebből eredően gégefője élesen láthatóvá válik. Az ő hang is a felfelé irányt jelzi. A két g két félre utal, tehát azt jelenti, hogy a gőg mások előtti megnyilvánulás. E szempontból hasonlít a hisztizéshez. Önmagában nem szokott hisztizni a hisztis nő sem. Közönséget igényel, végül is a feltűnési vágy, viszketegség serkenti mindkét eset szereplőit.
És mindkettőnél alapfeltétel az alacsony műveltségi szint!
A ragad szóban a g a rögzítés, a d a jelképes odaadás. Mondják gúnyosan: Ráragad a férfira a bálban. Pedig a kis gyönge csak odasimul a feszes, erős férfihez, odaadja magát kedvesen.
A gerinc erős, döntő jelentőségű főelem egy építménynél. A gerincből ágszerűen kiinduló merevítő gerendák a felépítmény vázszerkezetének fő alkotóvonalai.
A g hanggal kapcsolatos, hogy a kör fogalmához tartozó tárgyak, jelenségek k>g hangcserés változataiban a rögzített pont ellenkezőjét adja, mivel gördülő tárgyakat, jelenségeket ír le. Például: gurul, gördül, guriga, rög, henger. Így hát a g hang benne van a mozgásban is. Gyalogol, kutyagol, szamaragol, tevegel, mozgolódik, mocorog, eregel, mendegél, barangol, robog, zötyög, bolyong, lovagol, galopp, nyargal stb. De majdnem mindig hátul.
Mag. A kiindulás és az érkezés pontja. Az eredet: a mag, az érett termés végső eredménye szintén a mag. Az élet körforgása a g, a rögzített pont a mag, az egy, az igazság körül. Egy és egész, tehát minden.
És szóljunk a gondolatról, mely lehet aggályos, aggódó stb. A gondolattal kapcsolatban közel 350 gyűjtött jellemzőt gyűjtöttem, de még rengeteg lehet.
A tágítás, valami határainak egymástól való távolítása. Ez azt jelenti, hogy az eddig, azaz az –ig határrag által jelölt addigi végpontot továbbhelyezik. Ám ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül igazságos eljárás, mert mivel az igazság nem elmozdítható, ez csak egy másik tér rovására történhet, melyet ebből az okból kifolyólag zsugorítani kell, és több mint valószínű, hogy hazug érvek miatt.
Emlékezzünk Trianonra!
Végcsengők: ág, bog, cég, cseng, döng, ég, fog, gőg, híg, ing, jog, kong, leng, míg, nyög, pang, reng, szag, szeg, tag, vég, zug, zúg
búg, cúg, dug, lúg, rúg, súg, zug,