„Mássalhangzó: a t és sz hang bizonyos tulajdonságait egyesítő zár-réshang, a dz zöngétlen párja.”
A c hang: kedveskedő, becéző, finomkodó hangvételű jelzők meghatározó hangja. Valaminek vékony, törékeny, gyámolításra szoruló, dédelgetendő voltát kiemelő hang. Érdemes megfigyelni a kisbaba: cici, becéző szavait, vagy a kisgyerekek által, a számukra kedves kisállatok simogatásakor ösztönszerűen kiejtett hangokat.
De a c hang is átmegy néha a másik végletbe, és amilyen fokon kedveskedő egyik oldalon, épp olyan gunyoros, szurkáló tud lenni a másik oldalon. Csúfondáros, epés, cukkoló, cikiző, cucáló, csípős kifejezések kulcshangja is.
Ugyanakkor a c hang figyelemfelhívó, címkéző hang is a szó elején – cégér.
Cáfol, ellentmond. A c figyelemfelhívó, az á a nyílt szembenállást jelzi: állj! Megcáfol, szembemegy az állítással. A cáf gyök f hangja azt mutatja, hogy az ellenvélemény formáló fogást talált az előadott érveken, és cafatokra szedi azt.
Cakk, cikcakk, összevissza, az egyenestől eltérő irányú mozgás, vagy varrásminta jelzője. A többszöri k hang az egyenes vonal ismételt megszakítását mutatja.
Cammog, kullog, ballag. A Czu-Fo. szótár a komondor mozgásával azonosítja: caplatva mozog.
Cécó, felhajtás, hűhó. Ebből is kiszűrődik a címkéző gúny. A két c hang jelenléte több személy részvételét jelzi a nevezett eseményen.
A céda régen a csintalan megfelelője volt, de elítélő értelme is van. Ez a hangokból is kiolvasható, mert itt a címkéző c hangot, akár a cécónál a fölfelé mutató magas é még emeli. Azt, hogy e kettő utáni d hang kedvességet vagy ellenérzést fejez-e ki, azt a d hangot követő magánhangzó dönti el azzal, hogy magas- vagy alacsonyfekvésű. Itt a szóvégi a mély fekvésű hang. Így a d hang vádoló tulajdonsága tűnik erősebbnek. Ha i volna, akkor cédi, így az édi érződne ki belőle.
A cenk is elítélő, megalázó – a semmirekellő, kirekesztett, hitvány ember (nő, férfi) jelzője. És ez már valóban. Főként a szóvégi nk hangok, melyek az éltető tőről leválasztott, elkülönített, kirekesztett értelmet adják. Például, csonk, tönk, rönk.
Cím. A cím, a tartalomra utaló rövid szöveg. Elől a figyelemfelkeltő, cégérellő c hang, utána a felkínáló: ím.
Cinege. Vékony, akár a zsineg, de szép az inege, azaz éneke, ez a: cinege. „Nevében az íze.”
Cipellő. A Czu-Fo szótárban a cip – cipeg-tipeg eredő gyöke. A két ll és az ő hang kellemes benyomást nyújt, kecsességet sugall.
Cirmos. Ez a név valószínű két szó rövidítéséből állt össze. A cirógatva mosakodó, a jellegzetes macskamosdásra utalva.
Comb. A c itt inkább becéző, de lehet figyelemfelkeltő, kellemest jelölő is, attól függ: libacombról vagy női combról van szó. Az mb végződés tömör gömbölyű valamit jelöl: comb, domb, gomb, gömb, tömb. Majd mindegyik simogatásra ösztönző.
A cudar szó mindkét magánhangzója alacsonyfekvésű hang. A c hang az u-val törüli a földet, és itt a d hang, vádoló, ellenérzést kiváltó, az ar végződés a maró, harapó jele. A cudar a durva condra posztóhoz hasonló, csak még rosszabb, mivel emberi tulajdonság. Kis hangátrendezéssel a durva irányába halad.
Alábbiakban még néhány c hangtól uralt becéző szó ízelítőként:
Micimackó, Maci Laci, Lackó, Katica, Ágica, Manci, kacér, hercig, kackiás, keckena, cinka, kacarász, maci, mackó, bece, bice, boci, buci, inci-finci, ici-pici, icipici, iciri-piciri, picuri, picurka, pici, picike, piciny, picinyke, inci- pinci, ponci, punci, cunci,
cici, cicike, ciceréz, ciciz, cicifix, cuci, cucika, cumi, cumika, cucli,
cinciri, cincog, cirpel, ciripel,
cérna,
citera, cetera, cimbalom,
cinege, cinke,
cirmos cica, cicababa, cicázik, cicus,
cicoma, cicomáz, cicomás,
comb, combos, combi, combika, combocska, cubák,
cukibaba, cukibabi, cukifalatka,
cucci, cókmók, cucc, csicsás szerelés vagy csomag
cocó, paci, lovacska, cocókázik, utazgat, lófogatra utal
cuppant, cuppog, cucorít,
coca, malacka
ficánkol, fickándozik, fickó, vickándozik
cipellő, cipeg-tipeg,
cipó,
cirógat, ciróka-maróka, kedveskedő szócska, szavacska
cifra, cifrázott, kicifrázott, cifraság, cafrang,
cikornya, cikornyás, ciráda, cirádás, kacskaringós, díszes
cimbora,
cinca, kislány elálló hajcsomója, melyet cincálnak, ráncigálnak
cini-cini, gyerekesen a hegedűhang
hacacáré, hajcihő, cécó, cirkusz,
magonc, kölönc, különc
Azok a szavak melyekben a c hang többször is megjelenik, a rendkívüli édes, kedves fogalmak közé tartozók. Ám a c hang ott van az érem másik oldalán is, bár nem sok kifejezésben.
A kedvezőtlen kicsengésű c hangot tartalmazó kifejezések: cafat, cudar, cikiz, cukkol, heccel, cucáz, cucál (szúr, bökdös), cikáz, cibál, ráncigál, cincál, kucibál, kacibál, ficam, ficamodik, és számomra újabban, a gyűlölködő hülyét jelentő igazi tót jövevényszó, a fico = kificamodott elméjű, lelkületű.
A c hangnak van erőt jelentő értelme, például az acél szóban, mely az edz szóval rokon, vagy az acint, acintos szóban, de az ecetben is.
Látható, hogy a magyar nyelv szeretetteljes becézésre alkalmas nyelv. Sőt nemrégen a világhálón kutatva olvastam Kiss Dénesnek azt a megállapítását, hogy csak a magyar nyelv képes erre. Érdemes rákattintani, és keresgélni.