Néhány szó hangfejtő, nyelvbontó, munkámmal kapcsolatosan. Kutatásom tárgya a ma beszélt magyar nyelv hangjai, azoknak jelentése, jellemzőik, a mögöttük levő mélységben rejlő értelem, a hangok szellemisége, egymás iránti viszonyuk, hogy gyökökbe, szavakba beépülve hogyan hatnak egymásra, e hatások milyen jellemzőiket domborítják ki, hogyan érvényesítik azokat.
Minden ember hangokkal fejezi ki érzéseit. Mit mondanak a beszédhangok? Mennyivel értünk meg többet belőlük mi magyar nyelvűek, mint a más nyelveket beszélők?
A beszédhangok az emberiség közkincse. E kutatások – a hangok értelmének feltárása – minden magyarul beszélő, és nem beszélő ember javára is szolgálnak. Mindenkinek tudnia kellene: mi az a hang, amit kiejt, mi az értelme önmagában.
Mitől más a magyar nyelv a többi nyelvnél?
A magyar nyelv nem azért oly csodálatos, mert magyar, hanem mert magas szellemi erő tudatos tervei alapján tökéletesre alkottatott ősmag-nyelv jellegzetességeit őrizvén, annak egyedüli továbbvivő örököse, és minden ízében, egész rendszerében, felépítésében teljesen más az összes többi földi nyelvnél.
A magyar nyelv hangjaiban, tőszavaiban, kifejezéseiben rendkívül mély értelmet hordozó. A tőszavakat alkotó hangok egyéni jellemzőinek erőteljes értelmező, színező, árnyaló szerepe van a gyökszó mondanivalójában. Továbbá az összetett szavakat felépítő ősgyököknek, gyököknek a kifejezésen belüli külön-külön értelmezhetősége, fordíthatósága, hajlékonysága, rugalmassága, összeépíthetősége, és értelmük közreadásával való részvételük a szavak, kifejezések végső értelmének kialakításában, mely utolérhetetlen, sajátos, egyedi magyar nyelvi jellemvonás.
Példaként a gyökök összeépíthetőségére a RÁGALMAZ szó. Mit tesz? RÁG, és hol kezd ki? Az alapoknál, az ALOMnál. RÁGALOM, amikor valakit, valamit már az alapjainál kikezdenek, és folytonosan RÁGják. A RÁGALMAZ szóban még van egy mondanivaló. ALMAZ, vagyis almot készít, megveti valaminek az alapját, mondhatjuk azt is: megágyaz, vagyis a másik alapjainak kirágásával saját maga számára akar alapot készíteni, kivetvén arról a helyről a másikat, miután hiteltelenné tette, megRÁGta, teherviselésre képtelenné tette alapjait.
ALOMRÁGás. Aki falun, tanyán nőtt föl, ismeri azt a jelenséget, mennyire szeretik az állatok, amikor új szalmaalmot tesznek alájuk. Olyankor szájukkal felveszik, ide-oda rakják, és közben RÁGják is az ALOM friss szálait.
RENDÍTHETETLEN, valami, ami eRős E fogalmi alapoN áll: REN. A DÍT ez esetben DÖNT értelmű. A HET azt jelenti, hogy bármilyen erős, E fogalmi alapon kívülről jövő (ET) behatásra HÉTszer is ellenállni képes. A LEN a nélkül gyökének fordított alakja. Tehát legyen bármilyen ETLEN a hatás, a REN alapjaihoz való kötődés oly erős, hogy nem DÍThető, azaz nem dönthető, még HETedik próbálkozásra sem. (Az E fogalomról alább az E hangnál.)
A legfontosabb magánhangzóink az E, É és A, Á. Így ezek lesznek az elsőként bemutatott hangok. Az A hangnak határozott rámutató szerepe van.
Példaként még vehetjük az AKARAT szavunkat is. Első és köztes hangként a leghatározottabb rámutató hang van jelen, az A hang.
Az alkotó mássalhangzók a legkiemelkedőbb emberi hangok: a legkeményebb K, a legerősebb R, és a távra utaló, alkotásra, tettre rugalmasan pattanó, teremtő T.
Az, hogy a határozottan rámutató A hang áll minden hang előtt – AK, AR, AT – erőteljesen hangsúlyozza a jelenlevő mássalhangzó mögött rejlő értelem szerepét.
AK: kell a hatékony ék, kőkemény hatás. AR: a mindent elsöprő erő, mely tarol, sikert arat. AT: tüzesen kattan, pattan a teremtésre, tettre kitartóan a táv befejeztéig. Az AKARAT a legerősebb mozgató hatás, és ezt a részvevő hangok sugallják is. Ezekkel a hangokkal fejezi ki a magyar nyelv az életfenntartáshoz szükséges legfontosabb alaptevékenységeket: ARAT, TAKAR, RAKAT, RAKTÁR. Ha megfigyeljük, ezek a legfontosabb tevékenységeket leíró szavak az AKARAT alkotó hangjainak átrendezésével jönnek létre, és az A hang mindenhol hangsúlyos rámutató. Erről többet az A hangnál.
Mivel a magyar nyelv a világ egyetlen nyelvével sem vethető össze, így nem lehet csak az azokra alkalmazott szokványos nyelvtani törvények szerint kutatni, boncolni.
A szülőnek nem a gyermek alkot viselkedési szabályt! Így az anya-nyelv nem a lánynyelvek törvénye szerint elemezendő. Esetében szükségszerű minden más nyelvtől eltérő, teljesen más alapokon nyugvó, átfogó hang- és gyökértelmi elemzés, melynél a hangok, gyökök mélyén levő, sőt a mögöttük rejlő értelmet vizsgálnák.
E nyelvet csak úgy lehet eredményesen kutatni, ha magas fokú értelem által előre tudatosan megtervezett alappal rendelkező isteni eredetét mindig szem előtt tartjuk! Aki nem ilyen szemszögből vizsgálja, eleve kudarcra van ítélve, mert nem ért meg belőle semmit. E nyelv nem hitetlen, csaló istentagadóknak szánt nyelv! Szavainak szerkezetébe beépítve oly mélyreható, következetes erkölcsi tanítás, intelem, útmutatás rejlik, hogy döbbenet ereje lesz úrrá azon, aki komolyan belemélyül.
A mai magyar nyelv csodálatos összetettsége a bizonyíték arra, hogy milyen pazarul gazdag lehetett kifejezésekben az ősmag-nyelv. Minden tárgynak, állatnak, fogalomnak több megnevezése volt azok jellemzői alapján. Ehhez hasonló megnevezések csak jelzőként vannak jelen a mai magyar nyelvben, de megnevezésként tovább élnek az utódnyelvekben.
Az egér, megnevezése jellemzőiből indult: fürge, surranó, motoszkáló, mászkáló, rágcsáló. A magyar egér a fürge, firege, egeri nyomán. A francia souris, román şoarece, a surranó nyomán. A spanyol ratón, a rágcsáló nyomán. A latin mus, angol mause, német Maus a motoszkáló, mászkáló tulajdonsága nyomán.
Összehasonlítási alapot keresve, mondják a magyar nyelv fizetett akadémikus romboló ellenségei, hogy finn, türk, szláv (ez a kedvencük) stb. jövevényszó, holott a mienk volt, csak elment, majd némelyik hazatért idegenből egy kissé fura öltözetben.
Ilyen a KÉMia, mely az anyagok szerkezetének kémleléséből áll. Az aTOM, mely a tömörített erő rejteke, a NEO– szóösszetételek előtagjaként újat jelent, a nem ó, azaz nem régi szavakból rövidült ógörögben NEO alakra, két összevont ősmag(yar)-nyelvi gyökből. Az eLEGáns, GÁLáns, mely a legényes legek fogalomkörébe tartozó (az ógörög: elegain – e legény-ből), az INTELIGENs az INTELemre IGENt mondó értelmes egyént jelenti. A sPECTACOL (látványosság, előadás), mely két magyar szóból áll: kép (pec ford,) és tákol, vagyis képet, látványt készít. A jó értelemben vett ták-mák valaha ezermestert jelentett, ma ez TECHnikus-MECHanikus, azaz helyesen teknikus-mekanikus volna. TECHnika,helyesen magyarul TEKNICA, ami műszaki eljárási, alkotói mód. TEKnikus az, aki játékos könnyedséggel, teknőt készít, tekercsel, takácsként posztót sző, tákolmányt alkot. A gyökök: tak, ták, tek, ték, tik, tok, tök, tuk, melyek jelen vannak: tákol, tok, téka, köt, tökéletes, alkot, kotol, takarít, játék, jótékony, kártékony, étek, a tokány, tikmony, tékozol, tukmál stb. szavainkban. A FEUDális, mely a földről szól. Az AGrár, MAGazin, melyek a mag gyökkel kapcsolatosak, s amelyek az átvevő nyelvekben soha meg nem magyarázhatóak, ugyanis a francia is fődnek olvassa a feud szót, de ő a hűbérre gondol, mert nem ismeri eredetét, kötődését, tartalmát, jelentését. A magasint raktárnak ismeri, de azt nem tudja, hogy a szó a mag népének, a magyar népnek mag gyökéből indult, és magtár volt előbb a neve. A nyelv nem hazudik, őrzi a meghamisíthatatlan történelmi igazságot!
Az egyik legfurább szamársága a magyartalanságnak: a Magyar Tudományos(!) Akadémia kiadásában megjelentetett Magyar Értelmező Kéziszótár részéről a beszéd a szónak a szlovákból való származtatása. Olyan ez, mintha valaki az ostort a szíj végénél fogva akarná használni.
A BESZÉD szó felbontása megközelítőleg: BE, bentről, SZÉ, szívből, ésszel mérlegelve, szájon át, tagolt hanggá, szóvá téve, szél, azaz levegő által. Az e a nyelv, az é értelem. ÉD, saját, édes, kedves tulajdon, dalolva vagy durván mondom, úgy adom elő, ahogyan tudom, folyékonyan (id) mondom, vagy eldadogom, vidulok, vádolok, támadok vele, vagy védem magamat, és melyet eltulajdonítani nem illik, csak idézni. Továbbmenve: BESZ, indulat, magatartás kifejezője, ezt a basz, bosz, bősz, büsz gyökök igazolják. ESZÉ, az elme, ész részvétele a kifejezésben, ugyanakkor az sz hang az érettség kifejezője az asz/onnyá érett lány, esz/es, érett, ősz (az érések ideje) gyökökben. SZEB, a beszéd lehet szép, szabatos. SZÉD, amint büszke lehet valaki kiszólt szavai díszessége okán, szidhat, de szédíthet is vele, s ez öntelt szédületet is okozhat számára. Ám hozhat magára szégyent is vele (gy – dj, MÉKSz). Sőt, esztelen szavak által disznóként is azonosíthatja magát. Lehet elemezni tovább, mert még nincs vége.
Minden állítás, következetes bizonyítást igényel! Ha ezt az elemzést a szlovák BESZEDA szóból szlovák nyelven így levezeti a MÉKSz szerkesztőcsapata, akkor elhihető a többi bődületes böszmeségük is.
Az ősmag-nyelv tökéletes alappal bírt. A teremtett világ megismerésével párhuzamosan növekvő szókincsének bővülésével tökélyre fejleszthető volt. Mai egyenes ágú örököse – a magyar nyelv – talán háromnegyed részben sem birtokolja ősgyökeit, de megőrizte szerkezeti felépítését, gyökrendszerét, és bár kétszáz éve tudatosan irányított rombolási folyamat bomlasztja, nem bírnak vele tönkretevői. Végképp soha nem tudják tönkretenni! Nincs arra hatalmuk! Ha beleőrülnek, akkor sem.
A magyar nyelv első rombolói* – akarva, akaratlanul – azok voltak, akik a viszonylag fiatal és nagyon szegényes, gyatra német és latin nyelvek nyelvtani szabályainak kereteibe erőltették bele, azoknak szabályait húzták rá, mint egy spanyolzubbonyt. Ez olyan, mintha egy kisgyerek ruháját akarnánk ráadni az anyukájára.
Nem arról van szó, hogy nem kellenek a szabályok. Kellenek, de magyar nyelvi szabályok! A magyar nyelvre nem lehet más nyelvek szabályait ráerőltetni. Nem mellesleg, az erőltetett rideg, idegenszerű, túlbonyolított, okoskodó, fontoskodó száraz, aszott grammatica szabályok nem a nyelvtan szeretetét oltják a tanulókba. Itt is érvényes a ’kevesebb több volna’.
Az ős-, anya-nyelviség bizonyítéka az is, hogy e nyelv tudatosan tervezett alkotó elemei fellelhetők a világ nyelveiben, melyek a nyelvrobbanás nyomán jutottak az utódnyelvekbe. Ezek az ősmag-nyelvi gyökök, és a kötött mássalhangzó párosok. Bár ezek a mai magyar nyelvben is jelen vannak, de rengeteg szétszóródott, átment az utódnyelvekbe, abba a közel 3000 nyelvbe, melyeket a világ népei beszélnek ma. A magyar nyelv „élő, lélegző” nyelv, és évezredek óta használt kifejezéseiben oly szándékosan elhomályosított történelmi dolgokra ad választ, melyek az áltudományok által tudatosan mellőzöttek, és szemétkosárba lettek dobva. Ezek a nyelv által őrzött bizonyítékok oly fontosak, oly nyomatékkal bírók, hogy azokat egy külön könyvben fogom feltárni.
A beszélt nyelv nem a vak véletlen** műve. Egy ilyen összefüggő, szabályos szerkezetű, „logikus és tökéletes felépítésű”, „ősi erőtől duzzadó nyelv”, melyben „minden szabályosság, tömörség, összhang, világosság” megvan, nem lehet a vak véletlen műve! Nem dadogva, akadozva jött létre, hanem, mivel az ember beszédkészséggel volt teremtve, s az ismeret bővülésével növekedett a szókincs, s annak minden új gyöngyszeme hézag nélkül beilleszkedett az előre megtervezett nyelvi rendszer szerkezetébe pontosan a maga helyére.
Az a nyelvész, aki ennek ellentmond, nem ismeri a magyar nyelvet, annak mélységesen bölcs, belső rejtett titkait. Felületes ismeretei a mai tudatosan elsilányított magyar nyelvoktatásnak finn-ugor vakvágányra terelt bénaságát, gyenge eredményeit mutatják. Az ilyen nyelvész a hatalomnak való szófogadásával a finnugrista irányba terelt nyelvkutatást is csak pénzkereseti, megélhetési forrásnak tekinti. Olyan, mint az a régész, aki parancsra szándékosan nem a lelet irányába ás, és így csak a kiásott föld mennyiségére kap fizetést. Következésképpen, azok a mai magyar nyelvészek, akik az említett vakvágányok közti melegágyak oktatási talaján nőttek föl, nem is ismerhetik a magyar nyelv valós szellemiségét, mivel nem tanították meg nekik azt. Mondhatnánk azt is, hogy nem tudnak teljesen, helyesen magyarul, kimondanak egy szót, de nem ismerik annak alkotó részeit. Bosszantó kijelentés, de így igaz!
A Kötött mássalhangzó párosok című, még ki nem adott könyvemben összegyűjtöttem az általam fellelt párosokat, és az azokat tartalmazó kifejezéseket, valamint az azokkal alkotható szavakat. Ez még további kutatást igényel, mivel a magyar nyelvből kimaradt, s a világ nyelveibe szétszóródott kötött mássalhangzó párosok, valamennyien az ősnyelvi gyökök alvó csírái!!! Azokból elveszett szavakat lehet újraépíteni. Lásd a bujka (fészek), érzika (csalán, csihány), borza (káposzta) és más elfelejtett kifejezéseket.
·
Nem feltűnési viszketegség hajt, nem a hírnevet keresem, nem pályázom babérra, senki érdemeit nem kívánom csorbítani (csak a hazug csalókét). Egyszerűséget kedvelő ember vagyok, aki kutat, mélyre ás, és szeretné közkinccsé tenni mindazt, amit a felszínre hoz.
Nem keresem senkinek tetszését sem helyi, sem országos, sem nemzeti, sem világszinten, ennek ellenére örülök, ha felismerik kutatásaim értékét. Ezt sem énértem, személyemért – a tárgyért.
Nem kapok támogatást senkitől, nem húzok anyagi hasznot, nem ebből tartom fenn magam. E sorozatot is saját költségen adom ki.
Nincs sem megélhetési, sem megfelelési kényszerem, csak a való igazságnak és saját lelkiismeretemnek vagyok lekötelezve Isten és ember előtt. Nekem elég az a csendes öröm, hogy én áshattam, és kincseket hozhattam belőle a felszínre. Jutalmam a jól végzett munka öröme, és az eredmény szemlélése.
A magyar nyelv helyes irányú kutatása nem bomba üzlet. Aki ezzel elmélyülten foglalkozik, annak tudnia kell, hogy szembe megy a világ mai vezető erőivel, s a műveletlen, bunkó hatalom és siserahada ellenérzését váltja ki. Hogy miért a magyar nyelvvel szembeni izzó ellenérzés, ez hosszabb magyarázatot igényel. Ám azt, aki nagyon szereti ezt az isteni nyelvet, mely a teremtett világ nyelveinek anyja, azt a legkevésbé érdekli a hatalom haragja. Főleg, ha ez a nyelv anyanyelve, melynek már a bölcsőtől ismeri édes, dallamos zsongását, és amely elkíséri a sírig.
Senki gúnyolódása nem tántorít el szándékomtól, és nem is érdekelnek a nagyképűség, megvetés, gúny lekezelő hangjai, melyek valakik hiányos ismeretéből, talán irigységéből, esetleg magyartalan rosszmájúságából erednek.
Viszont nem vagyok sem kevély, sem gőgös, sem hajlíthatatlan, így az építő párbeszéd, az építő bírálat nagyon érdekel, mivel abból sokat tanultam eddig is, és ezután is tanulni fogok. Rengeteg tanulnivalóm van még. Egyik óráról a másikra változnak, bővülnek ismereteim a feltárt nyelvi értékek nyomán.
A kérdésekből még nem fogytam ki, és amíg élek talán soha nem is fogok, s nem szégyellem föltenni azokat, mert még az egyszerű szántóvető embertől is lehet tanulni. Sőt attól lehet még igazán tanulni, mert az ismeri a valós természeti környezeti, gyakorlati élet minden csínját-bínját!
És micsoda érintetlen ősi kincseket őriznek még ma is a mindennap beszélt nyelvezetükben!
Kívánok Önöknek kellemes böngészést, és minél több ismeretet,
a Szerző
*Főleg a francia forradalom idején, és utána kezdték nyelvészeink majmolni a nyugati ’nagy nemzeteket’, ami akkor sem hozott, és most nem hoz semmi jót. Egyébként – ugyan mitől volnának ’nagyok’ azok a nemzetek? Talán attól, hogy több népet tettek rabbá, becstelen, embertelen módon végigrabolták, gyilkolászták a világot, földrésznyi népeket teljesen kiirtottak: Amerika, Ausztrália, Tasmánia stb., más népek kincseit, megvalósításait összelopkodták, értelmiségét elszívták?
**A huszonegyedik század embere nagyon jól tudja, hogy semmilyen tökéletes munkát nem lehet létrehozni előzetes komoly tervezés nélkül. Tervezéshez értelemre, s minél bonyolultabb az alkotás, annál magasabb értelemre van szükség. Minden megvalósítás, ami körülvesz ma bennünket – legyen művészi, műszaki, elméleti – hosszas, komoly töprengés, gondolkodás, tervezés eredménye, és a terv kivitelezése, megvalósítása, gyakorlatba ültetése is rendkívüli figyelmet, szakértelmet, következetességet igényel, azért, hogy valóban a terv valósuljon meg.
A természet tökélyét, az élővilág bonyolultságát, nagyszerűségét, csodáit emberi alkotás még nem közelítette meg, és nem is fogja megközelíteni. Annak létrejöttét vak véletlenek sorozatának tulajdonítani nem tudományosság, hanem a mélységes tudatlanság.
Véletlenek?! Emlékszünk milyen apró „véletlenen” múlt a Challenger űrsikló végzetes balesete? Mit eredményezett ott a „véletlen”? Egy csodálatos mű döbbenetes pusztulását, rombolást, halált.
Az eredeteket kutató, magukat megtéveszthetetlen tudósoknak nevező, Istent tűz-víz tagadó sarlatánok, akik a mérhetetlen időt és a vak véletlenek sorozatát hívják segítségül, melyekkel, mint görbe karókkal próbálják alápöckölni szánalmasan gyenge lábon álló eredetelméleteiket. Ezek még egymásnak is ellentmondanak, egymást is mérhetetlenül utálják, és a sok foggal-körömmel küszködésük ellenére még nem jutottak sehová kétszáz éve tákolt elméleteikkel.
Sehová!
Az irányítatlan véletlen és a céltalanul múló idő még soha nem alkotott maradandó értéket. Ami viszont körülötte van, a romboló hatás által uralt enyészet megállíthatatlan folyamata.
Csak azért küszködnek térddel-könyökkel az egymást túllicitáló istentagadásban, mert csak így dobnak koncot eléjük a még náluknál is istentelenebb pénzvilág urai, akik a mai elaljasult világszemlélet mozgatórugói. Ugyanis, ha elismernék Isten létezését, akkor törvényeit is alkalmazni kellene életükben, mely nem engedné folytatni a gaz, becstelen, erkölcstelen életmódot.
Ezért fizetik meg e sarlatánokat, akik szívesen veszik a martalékot, melyért ontják a sok oktondi hazugságot. A mai eredetkutató tudományosság a reáltudományokat kivéve hasonló a politika ocsmány, aljas hazugságaihoz.
Ezek az alakok, fennen lobogtatott alkalmassági papírjaik ellenére csak tündökölni, szerepelni vágyó, kicsinyes, okoskodó senkik, akik elméleteikkel s támogatóikkal együtt letérve a fővonalról, vakvágányra tévedve kerge birkaként forognak saját tengelyük körül, eredménytelenségeik sártengerében körözve, s becstelenül becsapva az emberiséget a sok hamissággal.
Olvasói észrevételeiket a kolumbansandor@gmail.com címre várom.