INGER – Az élő szervezetet érő, annak valamilyen válaszát keltő külső vagy belső hatás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az INGERhatás, BEhatás. Az IN gyök BE irányt is jelent. A GER – kör, ER – ERő. Tehát be (in), a testbe, ahol GERjed, tERjed. Az INGERkeltés mINden érzékre ható.
Például a bőrre: érINt, tapINt. A szaglás: illatINGER, fINom illat. Ízlelés: fINom. Látás: szÍN. Hallás: hANg. Az INGERérzetre jellemzők, vele kapcsolatosak: bolyong (a testben), megborzong, enged, hőzöng, jajong, kering, melenget, ráng, ring, zajong, zeng stb. A GER – REG fordítás szintén mozgásról szól: eREGel, azaz megy. Állandó az INGERhatás. Ez tartja élénken a tudatot, a testet. Az INGER nem ismeretlen eredetű, hanem magyarul magyarázható, minden ízében magyar kifejezés. INKA – Az ősi inka birodalom uralkodója.[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: spanyol < indián] Az IN – NI ősgyök itt is szókezdő. A kutatások nyomán igazolódni látszik, hogy az INKÁk az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélték. Ezért irtották őket oly nagy előszeretettel a Habsburg családi uralom alatt levő spanyol kalandorok. Az NK páros minősítő a szóban. Példák erre: bunkó, nyalánk, nyúlánk, pislánkoló, rimánkodó, settenkedő, siránkozó stb. Az N.K – K.N gyök: NeK – KeN. Lehetett: atyáNK, akihez rimáNKodtak, s akiNEK azaz NEKi (neki – inke – inka) kijárt a tisztelet. Lehetett a társadalmi ranglétra, a többitől elválasztott egyik rétegének meghatározója az ősmag(yar)-nyelvben. Olyan rang, amelynek viselője felKENt uralkodónak érezte, hitte magát, s mint akiknek ez okból INKÁbb kijárt a tisztelet. Az INKÁk a felső, magas rangú réteg voltak, a KECSUák (kicsik) az alsó. A birodalom élén álló Sapa Napu azaz Nap Fia, mint legfőbb uralkodó, legINKÁbb tisztelt. A Sapa Napu magyarul Nap Csapja. Az ÁGat Székelyföldön ma is csap névvel illetik. A CSAP kiCSi, ÁPolandó félrenövés, elágazás, amely CSÁPol, hajladozik a szélben. Ez a CSABA név egyik névadó jellemzője is lehet. Összegezve: az INKA volt a legmagasabb földi tekintély, legINKÁbb tisztelt, népe tudatában.