INFÁNSNŐ, INFÁNS – Spanyol illetve portugál hercegnő, herceg. [MÉKSZ: spanyol < (latin) nő] Az INFÁNS (infánt) az IN – NI ősgyökből indul, de a szó az F.N – N.F gyök: FaN – NaF értelmét hordozza. A latin INFANS = csecsemő. A spanyol, portugál változat: infante, infanta. De jelen van a francia enfant szóban is. Az ősnyelvből a latin nyelv által megörökölt infans magyarul INFÁNS, INFANSZ, INFANT szavakat vizsgáljuk meg. Ez esetben az IN előképző, a -ból, -ből jelentést hordozza, de az ősnyelvben, a mai magyar nyelvben kellemi ösztöni ősgyök is, amely a fINom, pINa, csINtalan, csINál, kINcs és más szavakban kellem kifejezője a fogamzás, a születendő INfáns körüli értelmi összességben. Az NF hangcsoport – INFÁ – az INFÁns, amikor járni tanul, előbb csak bizonytalanul tÉNFEreg, de a szülő felelőssége, olyan nevelést adni neki, hogy az életben képletesen se tÉNFEregjen céltalanul. Az F.N – N.F gyök: FaN – NaF, ágyékot jelent. A NAFta a FAN nedve, amely az utódnemzéshez FONtos, FONdos, alapvető: (f)ONDó csírát átviszi a férfi FANból a női FANba, esélyt adván egy új élet megalapozására, FONdálására. A megtermékenyítés pillanatától beINdul a VAN, az élet, LÉNY, új élet, lét. A fenti latin inFANs, spanyol inFANte, portugál inFANta, francia enFANt, a német VON, holland VAN, arab BEN, BIN és más szavakban jelenti: IN = bENt a FANban. Mindenki ágyékban, FANban, a méh mélyéBEN FOgaNtatik. A FANból, BENtről jön, és így VAN, létezik, él. A két emberi FAN egyesülése a teremtés munkájának folytatása. A Teremtő, JohaVAN –, akinek JOHA azaz JÓ indulata, HAjlama VAN az emberiség iránt – az ő bölcsessége folytán, nem kellemetlen, nehezen megvalósítható, gürcös feladatként rótta az élőlényekre fajuk szaporításának feladatát, hanem a testben megélhető, semmi máshoz nem fogható, nem hasonlítható legnagyobb, legFINomabb élvezetet helyezte a két FAN egyesülésének* folyamatába. Az embernél ez a VONzásösszesség tömkelege a legfelemelőbb, legcsodálatosabb, legFENségesebb testi-érzelmi-szerelmi összeFONódás, amely összekapcsolja a két FANt, s a két FANból származó kis FANokat a FAMíliáBAN oly meleg kötődésBEN, amelynek tüze soha az életben nem alhat ki. Az NS hangcsoport – ANSA – az infANS léte a két fan bENSŐséges, fENSÉges élvezettel járó összefONódáSÁnak következménye, világra jötte biztONSÁgérzet növelő, mivel vÉNSÉgükig örömmel tölti el szívüket. Az NSZ páros N.SZ – SZ.N gyökként: NáSZ – SZüN, SZeN, az INFÁNS születése, SZENvedélyes NÁSZ, becsusSZANás eredménye, és továbbiakban a SZÜNből (mell, kebel) áramlik felé testi-érzelmi melegség és az anya által neki SZÁNt tápláló anyatej. Az ősi nyelven a SZÜN gyök tejet is jelentett, mongol nyelven ma is. Erről a mell címszónál. De jelent minden más meleg érzelmet is, ami a SZÜNből, SZÜGYből kiáramlik, kiNYÜSZöl. Az NT hangcsoport – ÁNTA – az infÁNT, fANTÁziadús csINTAlan szerelmi együttlét nyomán fogANTAtatik. Az infÁNT a két szülő fő jellemzői összesítése gyanÁNT születendő személy, aki fONTOsságban első a továbbiakban. Az NT páros, mint N.T – T.N gyök: NóT – TáN, a NÓTa, TÁNc szavakban az örömérzet megjelenítője. A VAN gyökszó a létezés szava, jelen van a JohaVAN névben, amely az ÉLŐ teremtő Isten személyes NEVe, V.N – N.V gyök: VaN – NéV. Aki a Földön megszületett, az mind a FANból, ágyékból** VAN, és mindenkinek NEVe VAN. Egyik neve, amit születéskor kap, a másik jellemzői szerinti: életével, viselkedésével azonosítható. Élete vége felé mindenkinek olyan (hír)NEVe VAN, amilyent szerez magának. Összegzésül: sem az IN, sem a FAN gyök nem idegen eredetű, hanem ómagyar ősnyelvi. A magyar nyelvben nem használatos, így idegen szónak minősül. Azok a nyelvek, amelyek használják, nem értik alkotó elemeinek mondandóját, nem tudják megmagyarázni, mily névadó jellemzők épülnek be a szóba. Csak a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben van rá átfogó magyarázat. NF – FN: az iNFáns fogantatásának előfeltétele: suFNi***, azaz rejtek kell. A bensőséges férfi-nő testi együttlét nem lehet nyilvános. NT – TN: az infáNT a szülők számára életüket megvilágító szövéTNek. NS – SN: az infáNS várva várt feNSéges ajándék, akkor is, ha kéSNe.
/*/ A csodálatos, fenséges testiség lealjasítása, az elfajult, bűnös embert minősíti. Azt jelenti, hogy ma ez nem jelképes fennsíkon, hanem a mocsárban zajlik. Ám ez semmit nem von le a teremtői adomány értékéből.
/**/ A kezdetben nagyon pontosan fogalmazott az ősnyelv, mivel nem ocsmány indítékból születtek a szavak. A CzF Szótár is idézi a Müncheni kódexből a bibliaiszöveget a valag szónál. „A női szeméremtest hüvelye, vagyis ennek nyilasa. „Mert minden férfiú, valag megnyitó (elsőszülött értetik) szentnek hívattatik Úrnak.” (Münch. cod. Lukács. II. Tarkanyinál. „Minden figyermek, ki anyja méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék.)” VALAGból született az egész VILÁG. VaLaG – ViLáG hangváz: V-L-G – V-L-G. (II. kiadás)
/***/ SUFNI = rejtek. Ma más értelmet is képvisel, de az S.F – F.S gyök a nemiséggel kapcsolatos gyöksor egyike. Idetartoznak az F, P, V, B, N, C, S, SZ, Z hangokkal alkotható gyökök: FeSZ, SZaF, SZaP, PaSZ, SZéP, BaSZ, NáSZ, CiF, PÓZ és mások. Kezdetek idején a suFNiban, rejtekben lehetett döFNi. Ezt mondta kezdetben a nyelv kendőzetlenül, pőrén, így alakultak ki a szavak.