INTELLIGENS – Értelmes, eszes, fejlett képességű. Tanult, képzett. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Az INTELLIGENS szó kizárólag magyar szóelemekből áll. Az értelmes (értő elmés) egyén az oktató, helyreigazító INTELemre IGENt mond. Az INTELEM szó felbontva alkotó ELEMeire: IN = itt BEhatást jelent.
INT = szavak, jelek útján közöl észrevételeket a jobb útra vezetés végett. Ki INT? EL = ez esetben ÉLő, azaz Isten. Mivel? Tanításra alkalmas különböző ELEMekkel: IGazságon nyugvó (IG-en) EGYenes tartásra. A GEN minősítő értelemadó hangnyaláb (gény, gúny) Ez esetben jó minősítő. Ennyi.
INTER- – Előtag. Valakik, valamik közötti vagy kölcsönös. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A szókezdő IN ősgyök itt befelé irány leírója. A TER jelképes vagy valós TÉR, melyek közt hatást fejt ki az utótagban leírt főnév. Mindkét gyök ősmag-nyelvi eredetű.
INTIM – Bizalmas, csak legszűkebb környezetünkre tartozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Az INTIM szóban két kellemi, érzelmi, érzéki gyök van jelen, mint értelemhordozó. Az IN, INT, bENTi (e gyökből az ENTerieur). Az IN gyök kellemi jelentése legbeszédesebb a legINTIMebb pINa szóban, ahol az IN befelé irányuló értelmű, egyetlen személy részére, mély lelki bensőséges kapcsolatban, és bizonyos napokra tiltást is kifejez. De a szÜNnap, ÜDVnap, ÜNnap, Ünnep esetében is, melyeken a munka tiltva volt, ezt az INnap szóalakban fejezte ki. Az IM érzelEM, de tulajdont is kifejező. Ezt ma már a tájszólásokban találjuk meg. Erdővidéken az enyÉM helyett: enyIM. Tehát bensőséges, szEMélyre szóló, sajátosan egyedi érzelmi kör. Az NT páros a csintalan, érint, fontos, kacsint, köntös, lant szavakban egyéni: érzelmi, érzéki jelentésű. Ezek egyike sem latin, hanem ősmag-nyelvi ősgyökök.
INTRIKA – Cselszövés, áskálódás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia] Az INTRIKA szó jó példa arra, hogyan lehet rátalálni a magyar eredetű szavakra idegen nyelvekben. A szókezdő IN = BE. Valaki BEavatkozik a BENsőséges, sajátos (intim) életvitel TeRmésztes folyásába. A szóban van két kötött mássalhangzó-páros: NT és TR, melyek a közös hangban összeolvadtak. A TR páros oly szavakban meghatározó értelemhordozó, mint: botrány, fetreng, gyatra, gyötrő, hátrány, otromba stb. Mi az INTRIKA? Oly boTRányos, oTRomba tettek sorozata, melyek nyomán gyöTRelemteli háTRányos állapot alakulhat ki. Melyek nyomán megTöRIK valaki életének természetes folyása. A TR páros, mint gyökalkotó oly szavakban van jelen, mint: TöR, TúR, TűR, boToR, laToR. Ezekkel le lehet írni a folyamatot. Az INTRIKA boToR tett, mely rágalmaival beTöR az életedbe, felTúRja annak békéjét, próbára teszi a TűRelmedet, épp, mint egy becstelen laToR. Tehát az INTRIKA szó, az idegen nyelvekben csak a hangok merev csoportképe, és bármily idegennek is tűnik, de kiderül: ősmag-nyelvi elemekből tevődik össze. Ezek visszahozva a mai magyar nyelvbe – hangonként, ősgyökönként, gyökönként elemezve – értelmezhetőek.
INVESZTÁL – Beruház. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Az ősmag(yar)-nyelvből eredő szó értelme: valamibe BEleVETni a pénzt, eloSZTva a szükséglet szerint. De a kifejezés magyar értelmezése tartalmazza annak esélyét is, hogy a beleVETett összeg odaVESZhet. Van egy szó, mely nem csak Székelyföldön él, az eladó áruról kérdezik: mennyiért VESZTegeti? Az INVESZTÁLás sikertelenség esetén elVESZTegetett pénz. Az inVESZtál – beRUHÁz összevetése még tartalmaz párhuzamot. A RUHÁt megVESZi, majd magára VESZi az ember. Ám, ha nem jó minőségű, akkor nem VESZi magára, és így elVESZTegetett beRUHÁzás. A latin VESTimentum = RUHA, amit felVESZ, és ez vitathatatlanul ősmag-nyelvi gyökszó. Némely táj nyelvén feVÖSZi, fölVÖSZi. Mit VÖSZ föl? A RUHÁt, mely SZÖVött anyagból van. A RUHA franciául VETements, portugálul VESTuário, de ROUPA is, mely a RUHA módosult alakja. Spanyolul ROPA, katalánul ROBA. Románul VESTa = felöltő, RUHA, amit felVESZ. Ezek mindannyi ősmag-nyelvi örökség. Itt még megemlítendő, hogy az IN kellemi gyök az ősmag(yar)-nyelvben a szavakba beépülve, tekintettel némely napokra tiltó értelmet is hordozott. Például INnapon, azaz ünnepen tilos volt dolgozni, vagy bizonyos napokon tilos volt közösülni (p/INa/pokon), és volt egy BE-irány értelme, például: INdulat, INger vagy ÍN (izom bevezető). Az utódnyelvek által megörökölt szavakat, idegen hangzásuk ellenére érdemes bontva vizsgálni, mert tartalmazzák anya-nyelvük elemeit, és ha bontva szóra bírjuk, mindent elmondanak magukról, keletkezésük titkairól. Erről a jelenségről írtam a bevezetőben. Hasonlóan az INfekció, INfláció, INfluenza, INtelligens stb. szavakhoz, az IN gyökkel bevezetett idegenből visszahozott szavak mindegyikét lehet bontani, szétválasztani, és magyar összetevőiket értelmezni. Mindannyi ősmag(yar)-nyelvi gyökre épülő!