ILDIKÓ – Az ILDIKÓ nevet német eredetűnek mondják, pedig a szó minden eleme magyar, olyannyira, hogy kitetszik belőle: még az egynyelvűség idején alkották. Előzményei, párhuzamai lehettek az ILma, ILona, SZILvia is. Az IL ősgyök az ILLan, vILLan, ILLat, ILLet, megpILLant szavakban szinte mindenféle érzékelést felsorol, ami egy gyönyörű lány jELLemzői vagy általa kiváltott érzELmek közé tartozó: gyors, kecses, szorgALmas, ILlanó, vILlanó, csILlogó megjelenés, mozgás, nőies ILLat, az érintés kELLemessége. Az LD hangcsoport – ILDI – az ÁLDOtt, ILDOmos, bOLDOg, OLDOtt, jó pÉLDAmutató jellemzőkben. De a szép szemÖLDÖk, zÖLD szemek is jellemezhetik ILDIkót. Kellemes vele egy szép hOLDvilágos estén enyelegni. Az első ILDIkó bizonyosan ILDOmos viselkedésű kis hölgy volt. Az LD páros, mint jellemzőt rejtő, L.D – D.L alvógyök: LeD – DiL. ILDIKÓ DELi kis hölgy, régen kedves kis cseLÉDnek nevezték a szeLÍD szép lányt, aki csengő hangon DALolt, mint a csalogány. E gyökből később angol nyelven kialakult a LADy = hölgy jelentésű szó. A DIL gyök, tisztelet jelentését hordozta az ősnyelvben, erre a latin DILigo szó a bizonyíték. De jelentett bolondosan szerelmest is, vagy szerelmesen bolondulót. Az IK ősgyök, mozgás: IKlat vagy személy: egyIK, másIK. Itt viszont jelenthet egyben szorgalmasan mozgó leányzót. A D.K – K.D gyök: DiK – KiD, ősnyelven, aki, ami tetszett, az DIKÁlt. A DIKicselés szépítgetést jelentett. A román nyelv ilyen értelemben használja ma is, de ez ősnyelvi öröksége. A DIK gyök beszédet is jelent. ILDIKÓ jó beszédű, monDIKáló leányzó lehetett. Asszonyi, anyai jellemzője: törőDIK övéivel. A törőDIK* fáradozást, munkát is jelent. Összegezve: az első ILDIKÓ, ILDIKA a fent felsorolt jellemzőivel: ILLanó, vILLanó, ILLatos, boLDog, szorgALmas, mozgékony, beszédes kislányként, szeretett, tisztelt volt környezetében, ILDomos és DIKÓ, azaz tetsző volt a férfiaknak is.
/*/ Arany J.: Családi kör című versében a gazda megpihenteti fáradtságos munkában „eltörődött”testét. A szláv nyelvek némelyikében trud= munka.