IKER – Egy terhességből született két vagy több magzat. [ A MÉKSZ szerint: török] Az IK – KI ősgyökből. Mindannyian IK vagyunk: én egyIK, te másIK, ő harmadIK, mIK, tIK, ŐK mind IK vagyunk. Mindannyian IKtatva vagyunk. Mikor már nem vagyunk, akkor kiIKtatnak. Az IK kérdése személyre szól: KI? Nem török ez, magyar szó: IK. Amikor az első IKERszülés történt, a bába meglátva az újabb fejecskét, mondta: a másodIK ERed, s MEGINt, GEMINt indult az újabb szülés. Innen az IKER = GEMIN, tehát ez is ősnyelvi szó. Több személy, azaz több IK ERed egyszerre egy tőről. SzületIK egy IK, majd egy más IK, a harmad IK, sokad IK stb. Ezek mind IK ERedet. A K hangcsoport – IKE – a személyEKEt jelöli: egyIKEt, másIKAt, mindegyIKEt, mindenIKEt, azaz minden IKEt, sokAKAt stb. A K.R – R.K gyök: KeR – RiK, az iKeRszülés KiRívó, párját RIKító eset volt. A RIK gyök ősnyelven gazdagot jelentett. Valószínű, ez az egyik névadója az ERIK névnek az ősnyelven: IK-ER – ER-IK – ERIK. Az ERIK ERős IK, ÉRett IK, szERető IK embER. De ez … magyarul, nem törökül. Az ősi időkben a gyermekáldás létkérdés volt, és a kettős szülés hatalmas sIKERnek számított. A tÜKÖRben tIKERben az ÜKÖRödet, IKERedet látod. A török nyelv az ómagyar ősnyelv utódnyelve, amely sok ősgyököt megőrzött, viszont a magyarázhatóságot nem örökölte. Az csak a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv kiváltsága. Az IKERről még szó esik a geminus, hanga és tükör címszavaknál.