IKER – Egy terhességből született két vagy több magzat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az IK – KI ősgyökből. Több személy, azaz több IK ERed egy tőről. SzületIK egy IK, majd egy más IK, a harmad IK, sokad IK stb. Ezek mind IK ERedet. Mindannyian IK vagyunk: én egyIK, te másIK, ő harmadIK, mIK, tIK, ŐK mind IK vagyunk.
Mindannyian IKtatva vagyunk. Mikor már nem vagyunk, akkor kiIKtatnak. Az IK kérdése: KI? Nem török ez, magyar IK. Valószínű, ebből is eredhetett szófordítással az ERIK név az ősmag-nyelven: IK-ER – ER-IK – ERIK. Az ERIK ERős, ÉRett, és szERető IK (ember). De ez … magyarul, nem törökül. Az ősi időkben a gyermekáldás létkérdés volt, és a kettős szülés hatalmas sIKERnek számított. A török nyelv a mai magyar nyelvhez hasonlóan az ősmag(yar)-nyelv utódnyelve, amely a magyar nyelv után a legtöbb ősgyököt őrizte meg. Viszont az átfogó magyarázhatóságot nem örökölte. Az IKERről még szó esik a geminus és hanga címszóknál.
IKES* – Az -ik ragra végződő ige. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ik] Az IK – KI ősgyökből. Csak latin-német grammatika szerint rag az IK. Csak a szerint létezik IKES ige. Az IK létezést IGazoló (k > g) magyar ősgyök. A létezést a látható alAK és annak mozgása, IKlatása bizonyítja. a szóvégen az alanyt vagy mozgó tevékenységét jelöli: egyIK, másIK sokadIK. A mozgást: IKlat, szIKra, sIKla (boka). A rákérdezés: KI? Felelet: IK. Ez az IK körüli valóság.
*Lehet sokakat megbotránkoztat, de NINCSENEK IKes igék. Az IK minden szóban, minden esetben személyről, alanyról, annak mozgásáról, IKlatásáról és létezésének IGazolásáról, azaz IKtatott létéről szól.