IJED – Halálra ijed, nagyon megijed. [?] Az IJED szó az ÍJ – JI ősgyökből indul. Az ÍJ feszes, feszíthető, feszÍJthető. Az IJEDés feszült állapot. Az IE kötött magánhangzó-páros, amely J hangzással ejtett. Az IJE, IE gyors mozgást jelölők, vagy arra ösztönzők. Például az IJEd, sIEt szavakban. A kiismerhetetlen IJEsztőre kérdezés: KI Ez, mI Ez? A J hangcsoport – IJE – az AJAj, EJEj, bAJOs, kIJÁt (kiált) szavakban. A szóvégi D hang a támaDást kivéDeni készség ösztönös hangja. Fordítva: az ösztönből véDEkező, szembehelyezkedő, ellentmondó: DE – ijED. A J.D – D.J gyök: JeD – DaJ, a kis JED, azaz gida, bárány is iJEDős, ezt az ősiségben kisgyerekre is alkalmazták: kis JEDős, JESZke, akit DAJkálni kellett. JÉZus nevének kezdőgyöke, JEZ, JÉZ is bárányt jelent. Érdekes módon ez a JÁSZol szó kezdője is, ahol megszületett. A magyar nyelvben, meglepetés, iJEDés esetén használt JESSZusom szó nem feltétlenül JÉZusra utal, hanem az iJEDtséggel, székelyül JEDséggel társuló meglepetésre. Az iJESZtgetés, Udvarhely, Sóvidék térségében JESZtögetés: JESSZusom, de megJESZtött! A JEZ, JESZ, GÁZa, GÉZa és más szavakban, nevekben a szögesen ellentétes értelme is van: nemcsak JESZként iJED, hanem GYŐZtesen iJESZt is. JÉZusról írja a Biblia Jelenések könyvében 6 rész 2. vers: És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve GYŐZve, hogy GYŐZzön.” Kiem. K.S. JÉZ, iJÁSZ, GYŐZ.