IGLICE – Lilás virágú, tövises réti törpe cserje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az IGLICE nem szláv szó, és ezt több bizonyíték támasztja alá. A szó fordítható: IGLICE – GILICE. A GL páros a boGLár szónak is tengelye. Az GL páros a LóG, LenG szavakban a virág jellegzetes ringó mozgását írja le. Ugyanakkor a szépségét a LeG és GáLa szavakban.
A szóvégi kicsinyítő becézés nem szláv nyelvi jellegzetesség. A szláv nyelvekben az összes becézés, kicsinyítés ősmag(yar)-nyelvi örökség. A lengyelországi Iglice helység neve még nem ok a szó szláv eredetére. A világon több mint hétezer, magyar nyelven érthető helységnév van (Tamana), mely az ősmag(yar)-nyelv ókori világnyelv voltát igazolja.
IGRIC – Középkori énekmondó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az IGRICek, a középkor szórakoztató dalnokai mozgással érzékeltették dalaik mondandóját, uGRándoztak is. A GR páros magyar gyökerű kifejezésként azonosítja, főleg az uGRabuGRa szóban. Más szavakban: bogrács, bögre, egres, m/agrár stb. A gr – rg páros gyökalkotó: R.G és G.R teremtőgyök. Aki uGRik az RuGaszkodik. Az igRICek RICSajt csaptak zenéjükkel, énekükkel. Tánc közben RISZálták magukat.
ÍJ – Nyílvessző kiröpítésére való, rugalmas ívű húros fegyver. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Ív – ÍJ. Íves – ÍJas. Az ÍJ ugyanakkor szÍJas, feszÍJthető, azaz rugalmas. A J hang a geJzír, erJed, aJz szavakban is a feszültségről szól. Az ÍJból kiröppent nyílvessző vIJJogva süvít a levegőben.
IKER – Egy terhességből született két vagy több magzat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Több személy, több IK ERed egy tőről. SzületIK egy IK, majd egy más IK, a harmad IK, sokad IK stb. Ezek mind IK ERedet. Mindannyian IK vagyunk: én egy IK, te más IK, és mindannyian IKtatva vagyunk. Mikor már nem vagyunk, akkor kiIKtatnak. Az IK kérdése: KI? Nem török ez, magyar IK. Valószínű, ebből is eredhetett szófordítással az ERIK név az ősmag-nyelven: IK-ER – ER-IK – ERIK.
Az ERIK ERős, ÉRett, és szERető IK (ember). De ez … magyarul, nem törökül. A török nyelv a mai magyar nyelvhez hasonlóan az ősmag(yar)-nyelv utódnyelve, amely a magyar nyelv után a legtöbb ősgyököt őrizte meg. Az IKERről még szó esik a geminus és hanga címszóknál.
IKRA – A hal petéje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az IKRA hamisíthatatlan, letagadhatatlan ősmag(yar)-nyelvi ősgyök, gyökszó alapján áll. Az IK magyar ősgyök. EgyIK, másIK sokadIK. Mozgást is jelöl: IKlat, szIKra, sIKla (boka). Az IKRA esetében sOK is. A szóban jelen van létrejöttének magyarázata: a hal IKRÁt RAK le. A KR páros alvó gyök, amelynek hangjaival, a K-R – R-K gyökkel írjuk le a KöR szót. A hal egy KöRben RaKja le IKRÁit, amelyre a hím RÁontja megtermékenyítő ondóját. A KR páros valami sokadmagával együtt rejlőt, önmagában rejtőt is jelöl: bokros, csokros, ikra, szekrény, szikra stb. A KAvIáR szóban is jelen vannak az IKRA alkotó hangjai, ugyanakkor a KAVarás gyökszava is.