E három szó egymástól elválaszthatatlan, a mögöttük rejlő értelem okán.
IGE – Cselekvést, történést, állapotot, létezést kifejező szó. [bérnyelvész szerint: török]
Az IGE szintén az IG – GI ősgyökből indul. Ez maga a SZÓ, a beszéd. Az I a nyÍltság, a nyÍlegyenes Irány. Ugyanakkor ez a legmagasabb fekvésű önhangzó. Az IGE – ÉGI átfordítás mutatja a mAGAsság jellemzőt.
Az IGE szó G hangcsoport. A G hang a kötöttséG, de a Gördülés hanGja is, mint konGás, csenGés kifejezője van jelen az iGe szóban. Különben a rezGés, kilenGés szavakban is, amelyek a hanGképzés fontos elemei. A kiejtett szónak több megnevezésében meghatározó, esetenként K hangra váltva: hanGoskodik, Galaltyol, GagyoG, vaKoG, váGja, varroG, Kiált, Kerreg, Kelepel stb. A szláv Gavarit is a G.V – V.G gyökből indul: GaV – VaG. Aki tudja (a verset), kívülről VÁGja, azaz mondja.
Egy idézet Nagy Emma: A beszédhang és a hangképzés című tanulmányából: „Emlékezhetünk rá, hogy a gyermek első képzett hangja – ami nem a sírás hangja volt –, az a „gé” hang. A g a legerősebb torokhang. Ezzel a gyermek annyira lefoglalja magát, hogy sokáig próbálgatja különböző magánhangzókkal együtt kiejteni. A csecsemőkornak ezt a periódusát ezért a g hangért hívják a pszichológusok gügyögő, gőgicsélő kornak.” Kiem. K.S.
Ezért a hangért – mint egyik névadó jellemző – is kapta a torok a GéGe megnevezést. A GÉGÉben, GIGÁban képződik az IGE.
Az IGE, ÍGI E.
Az IGE – EGI teljes átfordítás azt is mutatja, hogy az IGE, a szó, a nyelv, ÉGI eredetű: ÉGI IGE. Az E maga a szó. Ezért lehet a magyar nyelven a mássalhangzó szóvázakat kizárólag E hangzókkal kitöltve beszélni (eszperente). Lásd az E, É hangok különleges szerepét a magyar nyelvben, a bevezető Előtanulmányban.
Az IGÉt, vagyis a SZÓt a szánkban lÓGÓ nyelvvel ejtjük ki belső SZél (be-szél) által, a lÓGÓ nyelv tAGOlja, teszi vilÁGOssá. Így érthető, hogy az IGE kifejezés, szó az ősnyelven LOGOSZ alakban is élt. A LOGOSZ – SZÓLOG (log-osz – szó-log) fordításból ez már érthetőbb. Az IGE a LÓGÓ, limbáló nyelvvel OSZtott, tAGOlt SZÓ. Az ógörög nyelv a LOGOSZ szót vitte magával.
A G hangcsoport – IGE – a fenti lÓGÓ, lOGOsz szólOGAt, gügyÖGŐ, gŐGIcsél, gÉGE, IGE, ÉGI, makOGÓ, vakOGÓ és más szavakban.
A magyar nyelv mindenre kiterjedő mély elemzése nyomán arra a következtetésre jutni, hogy ez a nyelv egy felső, emberfeletti értelem szülte nyelv, Isten alkotta nyelv, ÉGI IGE, a teremtés nyelve, amelynek nyelvszerkezete, szóváza az emberi GÉnekben, örökítő sejtekben van elrejtve kitörölhetetlenül és utódokra átörökíthetően.
Aki ezen a nyelven beszél, IGAz ember kell(ene) lEGYEn.
A lEGYEn, a teremtés vezényszava. A vAGYOn a megvalósított LÉT a VAN, az ÉLet. Ha a LÉNY valamibe beleEGYEzik – IGEnt mond, az legyen adott IGE, olyan E (szó), amelyben az ig–En (ég-en) áll: IG E-N, azaz IG-Az szó! Az I = Igyenes, a G = röGzÍtett, kötött, Í tett, Igyenes tett, megmásÍthatatlan.
Ez az emberi LÉNY kötöttsÉGE az IGAz IGYEnes léthez: a LÉNY–EGE.
Az ember, az EGYÉn annyit ér, amennyit kiszólt és betartott IGÉje ér, ÍGE-ÉR, ezt jelenti, innen ered az ÍGÉR szó.
Egy ősnyelvet is beszélő IGAZ ember – Jézus – mondta az ő tanítványainak az ókorban: „A ti IGENetek legyen IGEN.” Vagyis, mélyebb értelemben: a mi IGEN szavunk az igazi isteni ÍGÉn alapuljon.
Felelősséggel jár, az IGEN kiejtése, különösen, ha ÍGÉRetként hangzik el. Csak arra mondhatunk IGEnt, ami IGAz IGE, azaz SZÓ. Ez az első nyelv, az ősnyelv, a teremtés nyelvének IGAz, IGEi lényEGE, amely az ember IGÁja, állandó viselete lenne. A kiejtett ÍGÉret IGÉjének teljesítése IGAzolja az ÍGÉrettevőt. Az ÍGÉret szava IGA annak, aki tette, mert annak beteljesítése az ő kötelessÉGE. Az ÉGIek előtt ad számot róla a vÉGEs vÉGI elszámolásnál
———————————-
IGEN – Eldöntendő feleletként: úgy van. [bérnyelvész szerint: ?]
Az IGEN szintén az IG – GI ősgyök bővítménye, és a G.N – N.G gyök vázára épül: GeN – NeG.
Az I hang szóban elhelyezkedésével megváltoztatható a szó értelme. Hasonlóan a > szomI vagyok, Iszom < szabályhoz, ahol az I hang áthelyezésével jeleníti meg az ellentéteket, itt is érvényes, csak itt az egész szó fordul.
A helyeslés: Igen, a tagadás negI. Ez így létezett az ősnyelvben.
Az iGeN – NeGi hangváz: G-N – N-G.
Az eGYÉN iGENes, eGYENes kellene leGYEN. Az IGEN legyen IGEN a Földön, amint az ÍGEN is. Mi volnánk, ha lennénk. Az iGENesség GÉNi örökség, a GÉNjeinkbe, örökítő sejtjeinkbe táplált.
Tehát a szava tartás milyensége az eGYÉNnél GÉNi kérdés. Követelmény volna ragaszkodni hozzá. A megmásított szó, IGE miatt a lelkiismeret is tiltakozik.
A továbbiakban megfigyelhető a G hangcsoport – IGE – fontossÁGA a kötöttsÉGEk IGEnes bizonyításainak kifejezéseiben. Az IGEn szó leszÖGEzi a mondottak elfOGAdását. Az IGEN szó bontva: ig-E-n, vagyis az IG az E-re van helyezve, tehát E viszonylatú. Ha az IG az E–n nyugszik, ez az ELfogadott állapot. Mit jelent az, hogy ELfogadott? Ez megint a nyelv titkaiból való!
Az IGEN egyenes, egy En-es, azaz egy En levő, nyugvó. Leírható betűrejtvényként is: IG törtvonal, alul E. Ami En nyugszik az EL, ÉL (Isten) által igazolt, ELfogadott. Valószínű, nem mindenkinek tetszik, de ezt mondja a nyelv, és ez ELlen, EL – LEn = szemben EL-lel nincs fEL-lebbezés, mert nincs kihez, fELette, ELőtte nincs úr, csak űr, amit ő ural.
Ami IGaz, a kimondott IGÉ-n vagyis adott szó-n, E-n nyugvó. Ami IGENes, az EGYENes.
Az IGENesség, EGYENesség minden EGYÉN fő jellemvonása kellene leGYeN. Akinek nem EGYENes, IGYENes az IGENje, az csak kiNYÖGI, de már akkor tudja, nem IGAz, amit mond.
Vegyük a GY.N – N.GY gyököt: ami nem eGYeNes, az GYaNos, GYaNús. Aki nem iGENes, nem egy E-nes, az GY-n leng, GYENge. Aki gyENGE, bizonytalan alapon áll, könnyen ENGEd a megtévesztő akaratnak, így nem megbízható társ, eGYENGEtésre szorul.
A GYErmek, amíg gyENGE sarj, addig EGYENGEthető, hogy felnőttként ne lEGYEN GYENGE, ide-oda hajló EGYÉN, hanem lEGYEN végül EGYENes, azaz IGENes jellem. Aki EGYENes, az IGÉNYt tart az IGAZ szóra, az IGENre, és elvárja annak betartását.
Ajánlom az E, É hangok jobb megértéséhez az E, É hangokról szóló tanulmányt: Az E, É nem csak hang! Mély értelmű fogalmi tényező! Megtalálható e kötet bevezető Előtanulmányában.
————————————–
ÍGÉR – Többé-kevésbé kötelező erővel kinyilvánítja, hogy valakit részesíteni fog valamiben, illetve, hogy valamit megtesz. [bérnyelvész szerint: ? finnugor]
Az ÍGÉR IG – GI ősgyök bővítmény, amely az EGY, IGAZ, IGE fogalomkörhöz tartozó.
A szó váza a G.R – R.G gyök: GéR – RéG.
Aki ÍGÉR, IGÉt szól ki a száján, csak IGAz IGÉt szólhatna, amely ÉRtékes, kiáll minden vihart, bármilyen RÉGI, mivel IGAz, örök ÉRték. Hatálya az idők végezetéIG ÉR. Ezzel azt is bemutatja, hogy adott szava, IGÉje, milyen ÉRték, mennyit és meddIG ÉR a szava.
A G hangcsoport – IGÉ – az ÍGÉret bármily rÉGI betartandó, s csak az IGÉrettevő IGAzságszeretetén, s a körülményeken múlik. Az ÍGÉR több értelmi összetettség. Egyik jelentése: az adott szóval egy ÉR indul el annak beteljesedéséIG. A másik: az IGaz ÉRtékes fogadalom, akkor valódi ÉRték, ha betartják.
Az ÍGÉR – RÉGI átfordítás azt is jelenti, hogy az ÍGÉRet (ha hiteles az ígéret tevő), bármily RÉGI, ÉRvényes (kellene legyen).
Az iGéR – RéGi hangváz: G-R – R-G.
Az I hang szóban elhelyezkedése itt is megfigyelhető értelmi változást idéz elő: Í-gér – ger-I. A beváltott ÍGÉRet gerIn, GERIn nyugvó, oda GERINc kell, erős GERENda.
Az ÍGÉR hangvázára épül a GERInc szó is:
íGéR – GeRinc hangváz: G-R – G-R-n-c.
Vannak ÍGÉRetek, amelyek megvalósulásához a helyzetnek a végkifejletIG ÉRnie kell, beÉRnie.
Az ÍGÉRettevő emberi ÉRtéke az adott szavának – IGE – megtartásából mÉRhető fel. Adott szavunk, IGÉnk ÉRtékét mi határozzuk meg azzal, hogy betartjuk ÍGÉReteinket vagy nem. Ez minket minősít!
A kiejtett ÍGÉret IGÉjének teljesítése IGAzolja az ÍGÉrettevőt. Az ÍGÉret szava IGA annak, aki tette, mert annak beteljesítése az ő kötelessÉGE. Az ÉGIek előtt ad számot róla a vÉGEs vÉGI elszámolásnál.
A teremtői ÍGÉRet, bármily RÉGI, a végkifejletIG ÉRve, megvalósul, de neki időterve van, és az kivárandó!
Ezt a nyelvbe rejtve is tudatja az emberrel.