HUMOR

HUMOR – Szellemes tréfálkozásban megnyilvánuló, mélyről fakadó derű megnyilatkozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A HUMOR szót egyesek a latin nyelvből eredeztetik, a testnedvvel kapcsolatos humoralis szóból. Ám a víz nem folyik visszafelé, s tudván, hogy a latin nyelv minden gyökszavát az ősnyelvből örökölte, akkor meg kell keresnünk a magyar nyelvi kapcsolatot. A JÓKEDV jelentésű HUMOR nem latin kölcsönszó a magyar nyelvben, hanem fordítva. A HUMOR szó a H.M – M.H gyökből ered: HuM – MuH. A nevetés, jókedv MUHaha szóalakja a HUM fordított gyökszavából indul. A HU, a HU-HU-ha-ha-he-he-hi-hi…, a túltelített tömény jókedv kitörése. Telítéssel kapcsolatos a HAMbár. A HAM (bekap), mint evésre utaló. A HÁM, mint borító, kitöltött, vagy kitöltendő. A HÍM, mint állandóan telítetten gerjedő, és állandóan telíteni vágyó. A laza, enyhén HOMokos talaj jó termő, telíthető magvakkal. Innen ered a latin HUMusz. Feltöltésre vár a HOMorú tér. A kielégületlen HÜMmögő többet kíván. Aki MÁHol, tölti a gyOMOrt. A MÉH (a hím által) telítendő termékeny MŰHely. A kis MÉH is mindig telíti a lépet. A MOHa benövi, betölti a nedves üres teret. A felsoroltaknál a testNEDV – bár rendkívül fontos – minden esetben közvetítő közeg vagy következmény, mint a jóKEDV, HUMOR nyomán termelődő életfontosságú töltelékanyag. Tehát az egészséges jókEDV következménye a sejten belüli űrt kitöltő testnEDV mennyiségének növekedése, azzal való telítődés. Erre mondják, hogy a nevetéstől is hízik. Aki mindig szomorú, az kiszárad. Az M hang egyik jelentése: töMeg, Mennyiség, Meg (sokasítás). Az M hangcsoport – UMO – inkább telítésre váró belső ürességet ír le: gyOMOr, hOMOrú stb. A hUMOrra igény van, az életben helye van, telítésre vágyó igény, hogy a jókedvtől tudjon bOMOlni, jelképesen jókedvében összeOMOlni is, enyhítve és telítve az ürességet jelentő nyOMOr, kOMOR, szOMOrú állapotokat. Az ősnyelv, s így az egyenes ági utódnyelve a magyar nyelv különleges képessége ugyanazon gyökszóval megjeleníteni mindkét végletet. Vegyük a szóvégi M.R – R.M gyököt: MoR – RuM. Lehetek jókedvűen MURis hangulatban, de koMORan MORgós is. Lehetek huMORos, de szoMORú is. Lehetek kellemesen máMORos, de nyoMORtól letaglózott hangulatban is. Az egészséges huMOR MURIs jókedvet gerjeszt. A jókedvtől telített, tomboló nagy MURi könnyen átmegy RUMlis állapotba. A szláv MIR = béke, amely szintén ősnyelvi, s így magyar szó, szintén e gyökcsalád része. A MIR, a béke, a MORgás, háBORgás (m > b) elmúlta utáni állapot, egy REMényteljes időszak kezdete, ennek következménye a máMORos jókEDV, a telítődő testnEDV, a felhőtlen tiszta MOSoly* (mos = vízben tisztít) boldogság, huMOR napjai, az ellentétes koMOR, szoMORú, nyoMORúságos állapotból kifelé tartva. Valószínű, hogy a megelégedettség, jókEDV segíti a belső elválasztású mirigyek nEDVtermelését, mivel ez a – kEDVEs, nEDVEs, kEDŰs, nEDŰs – egyezés nem véletlen a nyelvben. Ennek ellenére a HUMOR szó még sem jelent a magyar nyelvben testnedvet! Az ellentétes HuMoRoS – SzoMoRkáS hangváz: H-M-R-S – SZ-M-R-k-S. Ha a száraz, hanghiányos latin nyelvben kifejthető a fentihez hasonló – névadó jellemzőket felsoroló – magyarázat, csak akkor lehet beszélni latin eredetről. Ám joggal vannak kételyeink. /*/ Az őszinte MOSoly: a belső érzelemvilág arcra kivetített tisztasága.