HÚG – A fiatalabbik nőtestvér. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A HÚG H.G – G.H gyök: HúG – GúH. A HÚG H hangja itt a belső érzelmi kötődés kifejezője. Ugyanakkor jelent Hátmögöttit, az utánam következőt, aki utánam HÚz. Az Ú mélyen alanti, tehát kisebb, a G erős kötődés, ez esetben vérséGi, családi, érzelmi. A belső érzelmi összesség, régen JOH, GYOH, GYUH, keményebb G hanggal GUH – HÚG. Ehhez hasonló az unoka – vonoka, akik a szülők gyermekeinek gyermekei, a tőlük származó, őket követő, vonuló aprónép megnevezése. Régen a csillagot HÚGYnak nevezték, amely a HUNYorgás, HUGYorgás látványából adatott. A csillogó szeműre mondták: HÚGYik a szeme, és ezt azon egyszerű okon, mivel a H.D – D.H gyök: HuD – DuH, vizet jelent. A szem csillogása az állandó nedvesség, az alapmennyiségű könny jelenléte miatti. A könny, víz, HUD, amely könnyíti a szemgolyó mozgását, forgását és ápolja felületét. A D hang egyik alkotója a GY hangnak: DJ = GY. Így lett a nedűs-kedűs csillogás neve HÚGY. Amikor öröm ér – például megdicsérik a lányt szépsége, kedvessége okán – megcsillan a szeme, mivel ilyenkor az örömtől, ösztönből enyhén több nedv, könny önti el a szemgolyót, innen a csillogás, HÚGYik, nedvesedik a szeme. Tehát a kis HÚG, HÚGY, a kis HÚGYos – aki a család kis, csillogó szeme fénye – megnevezése kötődik a csillogást jelentő HÚGY szóhoz. Akkor mi a HÚGY? HÚGY – Vizelet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A HÚGY H.GY – GY.H gyök: HúGY – GYuH. A HID, HÚD, HÜD – víz. A GY hangra váltás itt a használhatatlanságot jelenti, mint például a gyom, gyarló, gyagya, gyáva stb. A belső szervekből ered, amelyeket régiesen GYUHa szóval neveztek meg. A CzF Szótár szerint: „Gyomor, belek, jonhó. Pokol a gyuhád, beh sokat eszel. Teli van a gyuhája.” Vagyis a GYUHából jön a HÚGYa.