A TOB gyök a bő termésben TOBzódás. HORTOBÁGY – A nagy magyar puszta. [? finnugor tőből] A HORTOBÁGY* név a H.R – R.H gyökből indul: HoR – RoH. Minden megnevezés több névadó jellemző nyomán rögzül a köztudatban. Mivel a HOR, KOR, GOR szavak körértelműek is, így a több névadó jellemzők egyike a kezdetek idején itt létrejövő KERtgazdálkodás, amely nagyon gyümölcsöző lehetett, mivel a CzF Szótár idéz egy népdalból ennek kapcsán: „Oh te zsíros Kánaán, Hortobágy melléke. (Népd.)” A másik szóalkotóelem az RT hangcsoport – ORTO – HORTObágy „nevében az íze”. Az öblök partjain, a szigeteken, kERTEkben gazdálkodtak a vizek lecsapolása** előtt. Értelemhordozóként megvillantja a térség ősi jellemzőit. HORTObágy egy nagy ÁRTÉr volt, de gazdálkodható ÉRTÉkes bIRTOkrészekkel, amelyen a hozzáÉRTŐ gazda sERTEpERTÉlt, termesztve mindent, ami eledelre jó: kapásnövényt, gabonát, fÜRTÖs gyümölcsöket, almát kÖRTÉt és másokat. Fölötte kedvcsinálónak pacsIRTA dalolt, és vÁRTA az őszt, keze munkájának begyűjthető ÉRTÉkes terményei reményében. Az RT páros, mint R.T – T.R alvógyök: RéT – TéR, a megmunkálható RÉTek, kisTÉRségek nevében. Tehát a HORTOBÁGY RÉTjein KERTgazdálkodás folyt. Érdekes, hogy több nyelven a KERTészet megnevezése HORTIcultura, tehát van kapcsolat a HORTOBÁGY névvel, és az is világos, hogy a kifejezés az ősnyelvből örökölt. Meglehet, a kezdetek idején a KERT helyett HORT volt a neve, ugyanis ki kellett OROTni, IRTani a gazt, és így a tér IRTott, OROTott, HOROTott, HORTott, azaz nagy-nagy, gaztól IRTott KERT lett. A T.B – B.T gyök: ToB – BoT, a TOB gyök a bő termésben TOBzódás. A föld fellazítását valaha BOTokkal végezték. Minden mezőgazdasági kéziszerszám kézzel forgatható BOT. Elején fából készült minden szerszám. Később fém került a BOTok végére. Cséplésre is BOTokat használtak, azokkal BÜTülték (verték) a kalászokat. A B hangcsoport – OBÁ – HortOBÁgy a lecsapolás előtt csÁBÍtó, vonzó édeni tavas-szigetvilág, kertgazdálkodásra alkalmas szABAd tér. Eszményi szépségű hely volt: sok kis ÖBÖl, a szigeteken terEBÉlyes fákkal, ahol gABOna is megtermett. A B.GY – GY.B gyök: BáGY – GyáB, a BÁGY régen, megnyugvásra alkalmas emelkedett füves térséget jelentett. Az udvarhelyszéki BÁGY község egy magas füves hEGYen, dombon terül el. Ellentéte GYÁB, amely vízelvezető mélyedés, árok. Az RT – TR kapcsolat: HoRTobágy valaha seRTepeRTélő, saTRató, serény emberek munkája nyomán bőven termő hely volt. Jelképesen tele kaTRinca, sok peTRence földje.
/*/ Honnan e név? Mit jelent? Milyen névadó jellemzők nyomán alakult ki? Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a Kárpátok ölelésében valaha létező tengernek a Vaskapunál való kitörése, kiszabadulása, lecsapolódása után még sokáig víz fedte az Alföld nagy részét. Az ESZTER, ISZTER folyó medrén idővel lefolyt a nagyobb víztömeg, de maradtak mocsarak és új folyók vágtak medret maguknak. Az új felszáradó helyekre települők az akkori állapotoknak megfelelő neveket adtak mindennek, ami őket körülvette. A nagy kiterjedésű mocsarak bűzlő levegője sem maradt ki a névadó jellemzők közül. A bűzlő mocsarak közt magának utat HORnyoló, TöRő, ORoTÓ, ÁGYat VÁGó folyó sem lehetett mentes a bűztől. Mivel a magyar nyelv szavai fordíthatóak, ezt is figyelembe kell venni: HORTO – ROTHO. Ez a ROTHAdó mocsárbűzös állapot. Kétségtelen, hogy az elején ez meghatározó névadó jellemző volt. A visszahúzódó vizek nyomán kialakuló bő termést hozó földek Bő termés ÁGYa voltak. A munka utáni pihenés, elnyúlás kellemes érzését BÁGYadtságnak is nevezik. Ecsedi István okfejtése szerint a BÁGY a pusztán olyan széles felszíni mélyedés, ahol az összegyűlt, majd elpárolgott víz helyén dús fű nő. Azaz a föld BÁGYadt megnyugvása. Összegzésül a HORTOBÁGY név a bűzlő mocsarak helyén létrejött bőven termő terület, a fenti névadó jellemzők nyomán alakult ki, s amely kiváló KERTgazdálkodási lehetőségekkel bírt.
/**/ Egyike az – önzésből, térnyerés, birtoknövelés szándékából fakadó – esztelen emberi beavatkozásoknak a természet rendjébe.