HOLNAP – A maira következő napon. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: hol ’hajnal’ < finnugor] A HOLNAP H.L – L.H gyökbővítmény: HoL – LeH. A HOL – HALvány, azaz fehér, üres ismeretlen. A HOLnap új LEHetőségek napja, a valamilyen célért LOHolás napja. A HOL különböző szóösszetételekben lehet (ismeretlen) hely jelentésű is: iHOL, aHOL,valaHOL stb. A HOL az a NAP, amelyet még nem ismerünk. A másnap még ismeretlen, az üres, azaz HOL nap elhozza az ő titkait megjelenésekor. A HOLNAP annyi ismeretlent rejthet magában, mint a fehér szín, amely felbontva az egész színvilágot mutatja. Lehet ilyen a HOLNAPunk. Az LN hangcsoport – OLNA – minősítést, képesítést megjelenítő: asztALNOk, dALNOk, ELNÖk, mOLNÁr, tOLLNOk, ÜLNÖk stb. Az LN páros, mint L.N – N.L alvógyök: LőN – NőL, a LŐN (lett, van), LEENdő, NŐL (növekedik), voNAL (folytatólagos) szavakban kapcsolódik a HOLNAP gondolatához.
HOLVAL – Hajnal. [000] E szó nincs benne a szótárban, mivel elavult. A HALvány szó értelme rejlik benne, ez fehéret is jelentett az ősmag(yar)-nyelvben. A HOLVAL is több értelmet takar. Lehet kérdés: HOL VALál te Nap az éjszaka idején? A HOLVAL ama időszak, amikor elVÁLik az éj a nappaltól, új HOL – még üres, de ha kibomlik, egyre színesedő – napra virradunk (fehér = színvilág összesség). A CzF Szótár leírásából kivehető: „Eredetileg időhatárzó, s am. reggel, korán reggel, nap költe előtt. […] „Tikszó koron, avagy holval.” […] Holval gyöke kétségtelenül hol, […] S hol-val épen úgy lett, mint reg-vel, éj-vel (v. éjjel), és napval (vagy nappal). Ellenben haj-nal gyöke haj, vagyis a nyilást jelentő aj, innen lett: aj-on-val v. haj-on-val, v. haj-on-nal, s öszvébbhúzva: haj-n-nal, haj-n-al. Innen e szójárás is: hajnal hasad, azaz nyílik. […] A sínai nyelvben is hiao am. hajnal, reggel; továbbá: világos, és hi am. kétfelé nyiló ajtó vagy ablak (valvae).” A HOLVAL HOL gyöke folytatódik az LV párossal. Az LV hangcsoport – OLVA – folyamat indulását és folytatását, növekedést jelző, sejtető az OLVAd, hALVÁny, ALVAd, OLVAs, süvÖLVÉny szavakban. Ugyanakkor a páros hangjai, mint L.V – V.L gyök: LeV – VáL, a VÁLik, VILág, LEVő szavak alaphangjai. Ugyanez az értelme a szózáró VAL gyöknek: az új nap VALósága. Az utódnyelvekben is VILágosság jelentésű. Az angol LIVe, finn VALo, észt VALgus, fehérorosz sVIatLo és mások. A szó a VAL gyökkel folytatódik, amely szétVÁLás, megnyílás, azaz a VILágosság, fény beengedése.