HÖLGY – Jelenlevő (szóban forgó) nő. [bérnyelvész: finnugor] A HÖLGY H.L – L.H gyök bővítménye: HöL – LöH (h > n: nő). A szó még az ősiségben kialakult. A fehér (fehél) jelentésű HOL – HÖL gyökből indul, amely a kezdetek idején fogant szó, s így lehetett a nő másik megnevezése. Meglehet, nem mindenkor és nem mindenhol használták, de a szó ősi eredetű.
A HÖ – OH ősgyök a melegség, a vágy ÓHaj, sÓHaj kifejezéseiben. Az ÖL – LÖ ősgyök, bármely más hangzóval is jelen lehet a nőiség jelenségeinek leírásában, így nem elválasztható a nőiség összképétől. A hÖLgy ÖLe, férfiÁLmok vágya, az anyai ÖL, kebEL, minden anyaszÜLt emberi LÉny kedvelt fészke.
A H.L – L.H gyök: HöL – LöH, vagy más hangzóval: HoL. A HOL gyök a feHÉL fény derengése, a HOLval azaz hajnal eljövetelének jele. A fehér, feHÉL szín az él-szín, az első, amely a színek összessége. A nőiség egyik fő jellemzője a sokszínűség. A HOL gyökkel indul a sejtelemes, titokzatos, kiismerhetetlen HOLd megnevezése. A titokzatosság a nőiségre is jellemző. Az a HÖLgy lehet egy férfi örök álma, akinek még mindig marad valamilyen – felfedezésre váró – rejtett titka a férfi előtt. Az igazi HÖLgy a LEHetőségek végtelen változatainak forrása, aki iránt soha nem LOHad a férfivágy.
Az LGY hangcsoport – ÖLGYE – a vÖLGY szóban nyújt párhuzamot. Kissé merészen: a hÖLGYEk kellemi vÖLGYE beszédes kifejezés, de valós névadó jellemző a szó kialakulásához. Az elveszejtő hÖLGY, a végzet asszonya, olyan, mint a kÉLGYÓ. A tÖLGYfa, erős gyökérzetű, kötésű faféle, és kemény gesztjét felhasználják alapanyagként különböző közhasznú edények és egyebek készítésére. A geszt (kaszt) az eredés, szétágazás TÖrzsöke. A hÖLGY, mint anya, szintén geszt, TÖrzs, gyengének tűnik bár, de erős akár a tÖLGY. Nemzedékek, dinasztiák nőszülnek, azaz születnek a HÖLGY gyöngéd, de mégis erős TÖrzséből, ÖLéből, VÖLGYéből. Kicsinyeit keblének TÖLGYÉből táplálja. A HÖLGY láttán a férfiben felGYÖLHet az érzelmi, érzéki indulat.
Az LGY páros itt alvó L.GY – GY.L gyök: LáGY – GYáL. A HÖLGYek LÁGY VÖLGYe, ÖLe a férfivágyak, –álmok, ÓHajok, sÓHajok célpontja.
A GYÜL gyök mutatja, hogy a höLGY a felGYÜLt érzelmek tárháza is löhet, és azt is, hogy egy érzelmeiben megsértett, fúriává változó höLGYnél semmilyen lény nem képes erősebb GYŰLöletet táplálni. Az ilyen HÖLgy ÖLHet is.
Régen a menyétet, hermelint is HÖLGYnek, HÖLGYmenyétnek nevezték. A nők HÖLGYként való megnevezése csak rangos körökben volt elterjedve. Oka talán a hermelin, HÖLGYmenyét szőrmegallér, nyakkörítő feltűnően elterjedt használata az úri társaságbeli nők körében. Mára már csak a nőkre alkalmazott szó. Ám a távoli múltban biztosan használták a nőre a HÖLGY megnevezést. A CzF Szótár szerint: „Gyöke mindkettőnek: höl, valószinüen azonos a fehéret jelentő hol gyökkel, többek között némelyek véleménye szerént a holgyomál (= hölgy-mál) származékban is megvan. E szerént hölgy, mint nőt jelentő, nem egyéb, mint a köz divatu fehérszemély, fehérnép.”
LGY – GYL: az igazi höLGY olyan, mint a kaGYLó gyöngyszeme, és jelképesen olyannyira magába fogadó, mint a kaGYLó.