HÖLGY – Jelenlevő (szóban forgó) nő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A HÖLGY H.L – L.H gyök bővítménye: HöL – LöH (h > n). Valaha a menyétet, hermelint nevezték HÖLGYnek – HÖLGYmenyét. A nők HÖLGYként való megnevezése csak az úri körökben volt elterjedve.
Oka talán a hermelin, HÖLGYmenyét szőrmegallér, nyakkörítő feltűnően elterjedt használata az úri társaságbeli nők körében. Mára már csak a nőkre alkalmazott. A CzF Szótár szerint: „Gyöke mindkettőnek: höl, valószinüen azonos a fehéret jelentő hol gyökkel, többek között némelyek véleménye szerént a holgyomál (= hölgy-mál) származékban is megvan. E szerént hölgy, mint nőt jelentő, nem egyéb, mint a köz divatu fehérszemély, fehérnép.” Az LGy páros a vöLGY szóban nyújt párhuzamot. Kissé merész, de valós a nyelvhez tartozóan: a HÖLGY vöLGYe is beszédes kifejezés. Van még egy párhuzam: a tÖLGY. A TÖLGY erős kötésű faféle, és kemény gesztjét felhasználják alapanyagként különböző közhasznú edények és egyebek készítésére. A geszt (kaszt) az eredés, szétágazás TÖrzsöke. A HÖLGY, mint anya, szintén geszt, TÖrzs, gyengének tűnik bár, de erős akár a TÖLGY. Nemzedékek, dinasztiák nőszülnek, azaz születnek a HÖLGY TÖrzséből, ÖLéből, VÖLGYéből. Az LGY páros itt alvó L.GY – GY.L gyök: LáGY – GYáL. A HÖLGYek LÁGY VÖLGYe, ÖLe férfi vágyálom.
HUMOR – Szellemes tréfálkozásban megnyilvánuló, mélyről fakadó derű megnyilatkozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A HUMOR szó a H.M – M.H gyökből ered: HuM – MuH. A nevetés: MUHaha szóalakja a HUM fordított gyökszavából indul. A HUMOR szót egyesek a latin nyelvből eredeztetik, a testnedvvel kapcsolatos humoralis szóból. Ám a víz nem folyik visszafelé, s tudván, hogy a latin nyelv minden gyökszavát az ősmag-nyelvből örökölte, akkor meg kell keresnünk a magyar nyelvi eredetet. Az sem kizárt, hogy a jókedv segíti a belső elválasztású mirigyek nedvtermelését, de a HUMOR szó még sem jelent a magyar nyelvben testnedvet! Az M hang egyik jelentése: töMeg, Mennyiség, Meg (sokasítás). Ha megfigyeljük az M hang körül kialakult értelemadó hangnyalábokat azt látjuk, hogy inkább telítésre váró belső ürességet írnak le. Ilyenek a gyOMOr, hOMOrú, nyOMOr, szOMOrú stb. A hUMOr és a mÁMOr olyan telítésre vágyik, hogy a jókedvtől tudjon bOMOlni, jelképesen összeOMOlni is. A szó eleji HU, a HU-HU-ha-ha-he-he-hi-hi…, vagyis tömény jókedvvel telíthető, telítő, telített. A H hang kapcsán lehet folyadékra (hid, hud, hüd) is gondolni, de mivel nincs jelen a D hang, ez kétséges.
HUNCUT – Csalafinta, furfangos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A HUNCUT szó a H.N – N.H gyökből indul: HuN – NiH (huny – nyih). A CzF Szótár szerint: „[…] a magyar ’gonosz’ szó többféle értelmében. Legkeményebb értelemben hozzá a gazember, akasztófára való, s hasonló czímek is szoktak adatni. Hunczut gazember […] Annyit is tesz, mint szövevényes, különös, nehéz. Egyébiránt e szónak nem csak írásban, de nemesebb társalgási beszédben sincs helye.” Ez volt akkor, azóta változott. Ma már a HUNCUT, ravasz, körmönfont embereké a világ. Csak a politikai, gazdasági, társadalmi élet szereplőit kell megnézni. Valamennyi HUNCUT, fondorkodó, rókalelkű, valósággal hemzsegnek, mint a férgek a rohadó húsban. Úsznak a közélet felszínén, mint a ganéj a víz tetején. A szó elemzése: csavaros eszű, agyafúrt, ötletes, cseles, ravaszkodó, dörzsölt, HUNYorgató, NYIHogó, HUNCUT ember, aki keresi, hol, HUN tud HENCegni, gubaNCot kavarni, a kiskaNCák hiúságát keNCézni, azok katriNCái közt iNCifiNCi bukfeNCezni, utána meg sunyin kuNCogni, hogy: na, ezt is megcsináltam. A fenti értelmezésben a szóvégi UT, a bármilyen ÚTon való érvényesülés, vagy a másokból kiváltott UTálat. Egyébként van egy másik értelmezés is, amely azért enyhébb, nem elítélő, például a HUNCUTkodó kisgyerek. Ez játékosságot jelent, és a ha. he, hi, ho, hu gyöksor vidámság leíró irányát mutatja. Az NC kötött mássalhangzó párosok játékosság kifejezői: bukfenc, fincál,, rakoncátlan, tánc és más szavakban. Bár még a CzF Szótár is németből átvettnek ítéli, ezzel nagyot téved, e szó magyar elemekből épült, a német nyelv csak átvevő lehet. Czuczor Gergely és Fogarasi János a kötött mássalhangzó-párosokat akkor még nem ismerték. A kötött mássalhangzó párosokra 2006-ban figyeltem fel, akkor döbbentem rá jelentőségükre, gyűjteni kezdtem, de a nyelvészek nem akarnak tudni róluk még ma sem (2014).