Kolumbán Sándor honlapja

A szó onnan ered, amely nyelvben a szót alkotó gyökök, hangcsoportok önmagukban érthető mondanivalót tartalmaznak, alapjellemzőket hordoznak, s a szó minden alkotó elemére világos értelmi magyarázat adható.

A kutatás szó jelentése hasonló, amikor kutat ás. Kútásásnál mélyre kell hatolni, hogy vízforráshoz jussunk. Molnos Angéla által adott példa a keres és kutat szó összehasonlítása: keres a felszínen, kutat a mélyben.

A szavak eredetének kutatásánál alapvető szempont: kiásni, feltárni a hang, gyök alapú szóbokrokat, vagy hangcsoport, hangváz alapú szócsaládokat.

Fontos ehhez:

1. A hangok egyéni tulajdonságainak ismerete, amelyek saját jellemzőiket nyújtják a szó végső értelmének kialakításába. Egyetlen hang sem véletlenül kerül egy kifejezésbe, egy adott helyre, mindegyik értelmet közvetít.
2. A kötött mássalhangzó-párosok ismerete, azok alkotó hangjai értelmének függvényében. A kötött mássalhangzó-páros – két hang értelemalakító szövetsége. Ezek a szavak eredetének azonosításkor olyanok, mint a születési bizonyítvány, személyi igazolvány, útlevél, igazolják a szó ősnyelvi eredetét. Egyetlen nyelv sem tud szabadulni az ősnyelvből átvett szavak kötött mássalhangzó-párosaitól.

Példa: SÜRGŐS – süRGős. Utódnyelvi: uRGent, emeRGency, uRGente. A kötött mássalhangzó-páros alvógyök, felélesztve gyökalkotó, bővítményeikkel az adott név, megnevezés jellemzői írhatók körül, magyarázhatók vele.

RG – GR páros, R.G – G.R alvógyök: RöG – GuR. A süRGős esetnél RÖGvest indulni! GÖRdülékeny beavatkozás kell. A mentőkocsi egy GURuló süRGősségi ellátó, hogy RUGalmas, és eredményes lehessen a közbelépés.

3. A hangok és kötött mássalhangzó-párosok körül létrejövő hangcsoportok – azok alkotó hangjaik függvényében kialakuló – értelmének ismerete. Példa: a sÜRGŐs esetek gyors megoldása néha mORGÁssal jár, de nem mÉRGElődni, hanem pÖRGŐsen fORGOlódni kell.

Van-e magyarázat az RG párosra és hangcsoportjára az utódnyelvben? Nincs!

4. Az ősgyökök, gyökök, mint alapszavak ismerete s azok elemzése. Ehhez tartozik a gyök– és szófordíthatóságra figyelés, amely csak ősnyelvi, magyar nyelvi jellegzetesség, mivel ezrével találni kifejezéseket, amelyek hangonként, gyökönként átforgatott vagy teljesen átfordított alakban jutottak át az utódnyelvekbe, és ott még módosultak. Komoly kutatással kincseket lehet a felszínre hozni. Példa: SZIGORÚ – RIGUROS. REPESŐ – PASARO.

SZiGoRú – RiGuRoS hangváz: SZ-G-R – R-G-R-S vagy RePeSő – PaSaRo hangváz: R-P-S – P-S-R

A fenti SÜRGŐS és a SZIGORÚ szavak értelmi rokonok. Ami SÜRGŐS, az SZIGORÚ GYORS eljárásban végzendő.

SüRGőS – SZiGoRú – GYoRS hangváz: S-R-G-S – SZ-G-R – GY-R-S

5. A hangvázak szerepe a felismerésben. A hangvázak felismerhetőbbé teszik az oda-vissza elforgatás nyomán kialakuló szavakat. Elvben, a hangváz bármely hangja lehet kezdőhang a változatok, jellemzők kutatásakor.

KÜSZÖB – permi eredetűként jegyzik. A KÜSZÖBöt átlépve jutunk be a SZOBÁKba. A KÜSZÖBön kívül BŐ, belük SZÜK a tér.

KüSZöB – SZoBáK – Bő SZűK hangváz: K-SZ-B – SZ-B-K – B-SZ-K.

A ház ura BÜSZKE a KÜSZÖBön belüli otthonára. Illetéktelen nem lépheti át a KÜSZÖBöt, mert BŐSZEK lesznek a tulajdonosok.
KüSZöB – BüSZKe – BőSZeK hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K – B-SZ-K.

6. Minden szó, kifejezés legkevesebb három névadó jellemző összhangja nyomán alakult ki és rögzült a nyelvben. Nevezhetjük harmónia szabálynak is. Ebből eredően több – legkevesebb három – értelmet is hordozhat egy kifejezés hanganyaga. Ez alapvető ősnyelvi, s így magyar nyelvi jellegzetesség.

Példa: A SZIROM a szerény virág MERÉSZ megmutatkozása, s még MIROSZt, illatot is árasztó. A szép SZIROM a szív SZOMORÚságán enyhít.
SZiRoM – MeRéSZ – MiRoSZ – SZoMoRú hangváz: SZ-R-M – M-R-SZ – M-R-SZ – SZ-M-R

 

A fenti értelemadó, értelemhordozó szóelemek gyakorlati szerepe más magyar szavak százaiban, ezreiben alkotó elemként, csírájában elfojt minden idegen eredetre való utalást!

Egy szóra bizonyos eredetet ráfogni könnyű, bizonyítani azonban jóval nehezebb, mivel rá kell mutatni a név, megnevezés fő jellemzőjére, amely felvillan már egy ösztöni hangban, ősgyökben, gyökszóban. Ez az alap. A szót megszülő anya-nyelv, fialásának minden sajátos jellemzőjét ismeri, s ad is magyarázatot jellemzőire. Elősorolandók az adott nyelven a megnevezés keletkezésének okai, nyomai, párhuzamai, a rokon értelmű kifejezésekben fellelhető összes hasonlóságok, az értelemhordozó gyökök, hangcsoportok jelenléte, a másodlagos jellemzők, a párhuzamos értelmi kapcsolatok, bokrosodás stb. E próbatételbe bukik bele az összes erőltetett szóeredet meghatározás.

 

Mely nyelvből eredő egy szó?

Törvény, hogy mindig az egyszerűtől haladunk a bonyolult felé, a hangtól, a kéthangos ősgyöktől a háromhangos gyökszón át a már szóalkotó műveleten átesett kifejezés felé. Ezért minden esetben vizsgálandó, hogy a szóalkotó műveleten átesett kifejezés ősgyökként, gyökszóként mely nyelvből indul, mint meghatározó értelemadó elem, és mely nyelvben indul bokrosodása. Az utódnyelvi szavakban is fellelhetők ezek a nyelvelemek.

 

V hangos ősgyök: VI – IV és változatai különböző hangzókkal: VA – AV, VÉ – ÉV….

A VAn, a létezés, élet. A VIta, élet fenntartásához leVEgő, lEVegő és VÍz szülséges. Az élet VIlágosság. A láthatártól felÍVelő Nap fénye VIlágosságot hoz. Az ÉV az élet kerek ÖVének egy ÍVe, szakasza. Az ÍV egy út. A VIta, azaz élet, az ÍVástól (fogamzás) az AVulásig (öregkor, halál) tart. Az ÍVás kÍVánságon, VÁgyon (szerelem, nemiség) alapszik. A dÍVányon, díVÁnyon, kerEVeten, kereVEten ily kÍVánságok, kíVÁnságok VÁlnak VAlóra, ÍVás közben a magot elVEtik, és később magzatot VEt az anya. ÉVA teremtéskor nyert adottsága, hogy ÉVenként ÍVelhet belőle életnek ÍVe, kis IVadék. A VIta (élet) ÉVei alatt is különböző VÁgyak VAlóra VÁltásáért folyik a küzdelem. Az ÍV minden ÉVvel AVul, majd VÉge szakad. A napnak VIlágos ÍVe a nappal. Az IFjak, FIjak (v > f) éjjel VÍjják kéjjel IVadék ÍVó szerelmi VIadalukat, csatájukat. A szóVIta élénk szóVÁltás, perelés. A felÍVelő Nap tüze perzsel. Lehetne tovább elemezni.

 

A latin VItae = élet, ez olaszul: VIta, spanyolul: VIda, románul VIața. E nyelvek, vagy az összes többi tud-e magyarázatot adni a fentihez hasonló bőséggel a V hangos VI – IV ősgyökre, amely bebizonyítja annak latin eredetét? Vagy csak ősnyelvből örökölt nyelvelem a latin nyelvben, mint szóalkotó elem? Mely nyelvben képes megVIlágítani a szót alkotó hangok, ősgyökök, gyökszavak felhasználásával a szó értelmét teljes mélységében? Úgy, mint itt fent magyarul! Mert így megállapítható, mely nyelvből ered? Talán a fent említett latin, és utódnyelvei némelyikében egy-két szó. De csak ennyi. Körülírni, összes jelentéseit felsorolni egyik nyelv sem képes.

Ebből alakul a háromhangos ViT – TiV gyök. Az élet ősnyelven VITa szóval is kifejezhető volt. A VITa, azaz élő jellemzője: TEVő. Ameddig a VITA tart, azaz élünk, addig TEVŐk VAgyunk. De ez latinul, s utódnyelvein nem megy.

ViTa – TeVő hangváz: V-T – T-V

 

J hangos ősgyök: ÉJ – JÉ, és hangzóváltott alakjai. Itt a hangzásra kell figyelni. Az ÉJ a sötétség mÉLYsége, a mÉLYsötét időszaka. Ha ÉJ van, akkor kell a hÉJ, a hAJlék, hogy ne fázz, és ne fÉLJ. Ez a testi szerelem, a kÉJ idEJe, ideJE is. Ilyenkor a pár elbÚJik bUJkájába, fészkébe, és az ÉJ sötétJÉben kÉJesen bUJtatnak a JUkba. ÉJJEl vÍJják, vijJÁK kÉJjel JUKat igénylő szerelmi csatÁJukat csatáJUkat. A kÉJ a legJObb testi JÓ. A kÉJ varázsa rejtÉLY, amelyet mÉLYen kell átÉLJ.
Gyökszót képezve: JuK – KuJ. A JUKba KUJ (szög) kell, a KUJon keresi is.

JuK – KuJ hangváz: J-K – K-J.

További gyökök: BuJ – JuB, hangváltott alakjairól (PuJ – JaP) bővebben alább, de a szótárban is.

BuJ – JuB hangváz: B-J – J-B.

A szláv nyelvek, a román is a J hangos JU ősgyököt, a IUbi, JUbi szót használják a szerelem megnevezésére, de nem tudnak a J hanggal, a JU ősgyökkel magyarázatot adni a fentihez hasonló bőséggel, leírva a kedvező körülményeket, az események lefolyását, a következményeket, mert csak beszáradt ősnyelvi örökség a nyelvükben?

 

K hangos: az ÉK behatol. Ez lehet fizikai és jelképes ÉK is. ÉKkel ÉKelik a lÉKet. Az ÉK KÉpes beÉKelődni, lÉKet KÉpezni. A kerÉK elé rAKott ÉK bAKot KÉpez, és fÉKezi a haladást. Átvitt értelem: egy gyönyörű, értÉKes ÉKkövekkel díszített tárgy ÉKes érzetet KElt, elnyeri az ember tetszését. De lehet érzÉKi értelmű is. Egy ÉKszerekkel ÉKesített ÉKes szépségű, magaKEllető nő látványa ÉKként behatol, lÉKet üt a férfiszívbe, és felforgatja az addig ott uralKOdó nyugalmat. ÉG (k > g) a szíve érte, KÉjes érzÉKi gondolatokat KElt. Szerelmessé teszi, ÉKes, KÉjes vágyat ébreszt. Erre a KAn, a férfitest KÉjérzetet kiváltó érzÉKi, érzéKI ÉKe, éKE; KÉJE ÉKJE a válasz.

KéJe – éKJe hangváz: K-J – K-J.

 

A KŐ ősgyök meghatározó a KÖlyű malom ÖKlöző mozgással törte lisztté a gabonaszemet. A KOnyha, KÁlyha, KAtlan, KAzán, KOhó, azaz tűzhely körüli kifejezésekben is. A tűzhelyet KŐvel rakták KÖrül. Ám a faedényt nem lehet tűz fölé akasztani. A faedényben főzés ősrégi gyakorlat volt a tűzben izzított KŐvel. Kiss Dénestől olvastam a Zalában KÖvesztett szalonnáról, amely még ma is köztudatban van, és Tomory Zsuzsa hívta föl a figyelmemet a Magyar Adorján által kutatott: „ … kő természeti ősszóra és származékaira, melyek között minden főzéssel (kövesztéssel) kapcsolatos szó idegenben is innen származik (német kochen, angol cook, stb.) Nagyon fontos megkülönböztetni a természeti ősszót a műveltségi szótól: az átvétel irányának legfőbb tanúi.”

Tehát a német kochen és az angol cook szavak az ősi KŐ szóból származnak, s mivel a KŐ ősgyök őrzi az ősi alakot, így könnyen meghatározható az átvételi irány. A magyar KUkta szó is beszél a KÖvesztés műveletéről, de ez játékosabbnak tűnik annyiban, hogy a fazékba lesést, KUkkantást is magában rejti.

Ha valaki végigkeresi a szótárakban – a világhálón könnyen hozzájut – különböző nyelveken a szakács vagy főzni szavakat, megállapíthatja, hogy zömében jelen van a KŐ ősgyök.

Példák a világháló fordítójától a szaKÁcs szóra: kukhár (szlovák), cuinar (katalán), kukhar (cseh), koken (holl), kokk (norv), kuvar (szerb), kuhati (szlov), kuhanje (horv), cocinar (spa), cozinhar (port), kokata (finn), cuciniere (ol) stb.

Vannak nyelvek, amelyek k > g hangváltással ejtik: goginio (walles), gotvya (bolg), gatuaj (albán) stb.

A KOvács is és a szaKÁcs is KÖvet használt a szakmában. Egyik KŐvel indított, KOvaKŐvel csiholt tüzet (kop = tűz) a KOhóban, azért áll nevében elöl a KŐ.

A SZAkács, SZA ősgyök, előbb szabdalta, szacskálta, szakcsálta fazékba rakta a főznivaló ételt, vízzel feltöltve. Ezután jött sorra a tűzben melegített KŐ, KÁCS. Megnevezésében ezért került középre a KŐ. Ugyanakkor a szaKAszolás, darabolás értelmét is rejti. Mindkettő –ÁCS: kovÁCS, szakÁCS, alkotó, ÁCSiáló, CSInáló, CSInyáló.

 

Az L hang egyik szerepe, erről szóltam a hangoknál, az érzékszervek észlelésigéinél. VaLami viLLan a Látó szem eLőtt, s észLeLi. A füL figyeL, hangot haLL. A szagLó orr iLLatot fog. A nyeLv ízet LeL, ízt LeL, ízLeL. A bőrt érintve iLLetik. Az elme kiELEmzi, átÉLI a pILLAnatot. Érzékeink Lágy, keLLemes hatásra várnak. Az ember eleve békére teremtetett.

 

VAN – NAV –V.N – N.V gyök: VaN – NaV gyök valamint más hangzós változatainak kifejezési sokrétűsége:

Minden nyelv gyökökre épül, de egyetlen nyelven sem lehet megvilágítani az összes gyökök értelmét, mivel nem azoknak a nyelveknek a szüleménye. A gyök, mint nyelvelem nem csak a szó indítója, hanem beépül a szavakba bárhová. A magyar nyelvben nincsenek kifejezetten csak ragok, képzők, ezek szerepét gyökök töltik be.

Ennek különböző hangzós változatai mást és mást mondanak el. Figyelem tárgyai a rokonhangokkal képzett gyökök is. Például a -BAN, – BEN, ragként is alkalmazott gyökök, vagy a P hangos: PIN, PÉN – NÍP, NÉP, az F hangos FAN – NAF, az L hangos VAL – LEV, mind a léttel, teremtéssel kapcsolatosak. A VAN gyök elsősorban a létről szól, de lét, élet teremtése is kötődik a VANhoz, vízhez. Létünk, a VAN, egy VÁNdorút a térben, időben.

A Teremtő Isten tulajdonNEVe: VAN, az eszköz, amivel létrehozta a földi világot: VAN = víz: „Minden vízből és víz által teremtetett, ami van.” Írhatom úgy is: Minden VANból és VAN által teremtetett, ami VAN.

A VAN egy jelentése: út, amelynek raVÁN halad a VÁNdor. Út vízen, azaz VANon át is vezethet – vízi út. A VAN, azaz víz, VÁNdorol, s e VÁNdorlással teremtői eszköz szerepét tölti be.

Ami VAN, annak NEVet adnak. Akinek, aminek NEVet adnak – amelyet VÉNségéig visel – azt VANba, vízbe merítik, vagy meglocsolják VANnal.

A nagyteknőt ősnyelven VANnak, VÁNának is NEVezték. A hajó is teknő: VAN, VÁNa, NÁVa volt. Építésénél fontos volt a kiegyensúlyozott merülési szintVONal, a NIVel pontossága, üresen, vagy tele, biztonságos billenése.

Volt egy hatalmas VAN, NÁVa amelyben egy család megúszta a világot elöntő NAGY VANt, amelyen egy kerek évig VÁNdoroltak, NAVigáltak a VAN felszínén. Így mentette át az emberi családot a Mindenható VAN az Özönvízen, a NAGY VANon NOVé által.

Volt és VAN olyan VÁNa, NÁVa, amelyet VONtatni kell. Ilyen az uszály.

Ami VAN, az mozoghat is: VÁNdorol egy raVÁN, úton. A VaN – NaV gyök az alapja a VÁNdor szónak.

A tudatos ide-oda VÁNdorlás megélhetési, üzleti céllal történik. Ez esetben VÁNdorolhattak karaVÁNnal is. Vízi úton, raVÁN, a VÁNa, NÁVa, azaz hajó volt karaVÁN szállítója. A VÁNát, NÁVát NAVigálni kellett. A NAVigálás a tapasztaltabb, VÉNebb hajósok feladata volt.  Nappal és éjjel is az égitestek állása szerint NAVigáltak.

 

A VANdálok is VAN nép, azaz északi vízi nép voltak, mint a litVÁNok, de ők szárazon is VÁNdoroltak északról dél irányába. Talán tőlük leszakadt maradVÁNy nép a VENdek, szloVÉNek, elszakadVÁN tőlük.

 

Szárazon teVÉN szállítottak, NEVezték sivatag NÁVájának, hajójának. Ezek a karaVÁNok a homok raVÁN, útján jártak. Ők is az égitestek állása szerint NAVigáltak. Aki sokat VÁNdorolt, azt hamarabb megtörte a sors, koraVÉN lett.

A VÁNdor többnyire csak VENdég mindenhol. A VENdég eljöVENdő. A szeretett VENdégnek örVENdenek, várják: már mikor jöVENd. A jöVENdő, az ez utáni események összessége. Utódnyelvi szó az adVENt, ez az örVENdetes várakozás ideje. A szó alapgondolata ADassék, hogy mielőbb eljöVENdjen.

VÁNdor vagyunk, aki végigfutja a raVÁN pályáját az WINner. Az élet, a VAN, a létezés egy csoda – WONder. VÁNdor = WANderer, VANdraren, VANdreren, VANdringsmand, de próbálja bárki, a Van – NaV gyök összes szerepét megvilágítani, magyarázni: angolul, németül, svédül, dánul, norvégül, izlandi, vagy bármely nyelven. E szavak az ősnyelvi VAN gyökre épülő VÁNdor szó utódnyelvi módosult változatai, csak beszáradt alakzatok azon nyelvekbe.

 

E fentiek folytatása a V hang rokonhangjával, az F hanggal a VAN, FAN teremtésben való szerepét is megvilágítják.

Az F.N – N.F gyök FaN – NaF, szintén VAN, azaz víz értelmű. A FAN az emberi – férfi-női – ágyék, ahol a nemző szervek, nedvek FANja, forrásai, kútfeje VAGYnak, VANnak.

Ami a FANban VAN, VAGYon, az mindkét félnek a legbecsesebb VÁGYkeltő alapVAGYona. Ezek tárgyai, célképei a másik fél nemi VÁGYának. Mindkét FAN, ágyék, a testből eredő NAFtának, VANnak, azaz NEdVnek forrása is.

VAN Isten, az emberi – férfi-női – FANon, ágyékon átközvetített NAFtával, NAVtával, NEdVvel folytatja az ember teremtését, hogy betöltse a Földet.

A férfi VÁGYait felkelti a női FAN, és ösztöne NAVigálja annak irányába. FAN tézist, FAN táziát épít e vágyra.

A férfi-női FAN, azaz ágyék NAFtájának, NAVtájának, NEdVének keveredése nyomán születnek a kis FANok.

Ez a francia enFANt, ibériai inFANt szavak eredete. De a német VON, holland VAN, vagy a szintén rokon B hanggal képzett keleti BEN szavaknak is.

A PIN, PÉN – NÍP, NÉP, a FAN – NAF, VAL – LEV gyökökről bővebben a Függelékben, a nemiségről szóló fejezetben.

 

Szókezdő, szóközi gyökök, hangcsoportok értelemhordozó szerepe

OSZTOVÁTA – a hivatásos nyelvészet csípőből vágja rá a szláv eredetet. Szerintük a SZŐTTES, SZÖVET, SZŐ, ÖV, OSZT finnugor, a TAFOTA (selyem) perzsa, a POSZTÓ szláv.

E szavak alapjai az SZ, V, T, F, M, P hangok, mint fő értelemhordozók

SZ hang: SZéles kiterjedések, öSZvességek (régies), SZövevény, terpeSZ

V hang: Vetés, Váltás, öVezés, öszVEsség, Választás

T hang: TeTT, Tömör, veTés, Tolás, Tilolás, oszTás, kereszTezés, érinTés, sTílus

F hang: taFota, Finom, Fonat, Fota (nemzés)

M hang: Mozgás, Matatás, Mű, Működés

P hang: takarás, belePés: gyeP, Pázsit, Pászma, Posztó, Pokróc, Ponyva

Előbb fordítsuk meg a szót: OSZTOVÁTA – ATÁVOTSZO. Ez hangugratásokkal: A TÁVOT SZŐ, azaz ÁTSZŐ TÁVOT hosszan. A TÁVOT OSZT, A TÁVOT OSZTja, megOSZTja mintákkal. Az OSZTOVÁTA SZÖVETET SZŐ. Az OSZTOváta vagy SZÖVŐSZÉk teljesen a számok, OSZTás és SZOrzás MATeMATikája MATató beállítása alapján működő, OSZT – SZŐT – TESZ (tex) SZerkezeT. Az OSZTOVÁTA lehetne OSZTOFÁTA is alkotó FAanyagából indulva. Vagy ha az utódot VETő ősi FET és FÁTa (fiú és szülő lány, nő) szót vesszük alapul. De EVŐT OSZTÓ, ASZTAlraVETŐ terítőt is SZŐ.

Ha az OSZTOVÁTA szó magyar eredetű, vázhangjaiból megalkothatók a rajta készült termékek nevei is! Nézzük:

OSZTOVátán szövik a POSZTÓt (v > p), oSZToVáta – PoSZTó hangváz: SZ-T-V-t– P-SZ-T

oszTOVÁTÁn szövik a TAVOTÁt,  TAFOTÁt (v > f), oszToVáTa – TaVoTa – sz-T-V-T – T-V-T

OSZtoVátáN készül a VÁSZON, oSZtoVátáN – VáSZoN hangváz: SZ-t-V-t-N – V-SZ-N

oSZTOváTán szövik a SZŐTTest, oSZTováTa – SZőTTes hangváz: SZ-T-v-T – SZ-T-T-s

oSZToVáTán szövik a SZöVeTet, oSZToVáTa – SZöVeT hangváz: SZ-t-V-T – SZ-V-T

oSZTOVÁtán szövik a SZTÓFÁt (v > f), oSZToVáta – SZTóFa hangváz: SZ-T-V-t – SZ-T-F

A SZÖVÉS, SZ-ÖVÉS a kereSZTeződő SZálak közt a másik SZálak szintén kereSZTező jÖVÉS-menése. A Fonalak egymás sűrű, TÖMött, töMÖTT ÖVEzése, mintegy SZÖVETkeznek, hogy létrejöjjön a SZÖVÖTT ÖSZVESség, SZÖVEDék. Lehet töprengeni, honnan ered az angol, maláj, jávai taffeta, német Taft, román taftă, francia taffetas, olasz taffettà, spanyol tafetán, indonéz kain taf, török tafta, cseh taft és a többi nyelveken. Bizony az oszTOVÁTA szóból. Ugyanez a nyelvi mutatvány elvégezhető a szövet jelentésű utódnyelvi STOFA szóval. Segítségül: oSZTOFÁta.

S egy román nyelvi szó, amely innen öröklődő: ISTOVITA = fáradt, kimerült. Az OSZTOVÁTA munkálatai – előkészület, felvetés, beállítások, majd a szövés – elme, test mindennemű szövetét kimerítő tevékenység.

 

OSTROM – nyelvészek szerint a német STURM szóból van. Szerintem fordítva. Az OSTROM csúcstámadás, amikor minden mozgósítható erő jelen van, és olyan súlyos csapásmérő, mint a kíméletlenül, kegyetlenül lesújtó OSTOROM.

oSTRoM – oSToRoM hangváz: S-T-R-M – S-T-R-M. Az OSTROM ROMOS képet, ROMOSAT hagy maga után:

oSTRoM – RoMoSaT hangváz: S-T-R-M – R-M-S-T.

A TROM értelemadó hangcsoport, jelképesen és valóságban: kiemelkedő, kihegyezett, nagy terjedelem, az ómagyar ősnyelvben nagy, kitartó hatás értelmű, s amely bizonyítja, hogy az OSTROM szó ómagyar ősnyelvi eredetű. Ilyenek még saléTROM (sóléTROM) alabásTROM, ciTROM, oTROMba, TROMf, TROMbita, monsTRUM, klasTROM stb. Ez a TROM, TRUM már az Özönvíz előtt kialakult, az óriások monsTRUMszerű alakjai, vagy az általuk épített monsTRUMok látványa nyomán. Utána az ORMóTlan bábeli ToRONY volt a folytatás. A TROM – MORT fordítás hangváza: M-R-T hangzóval kitöltve a MÉRET, TÖMÖR szavakat adja, de a MARÓT is. Vagyis, MÉRETe TÖMÖR erőt kölcsönző. Tehát az OSTROM egy MÉRETES erejű támadás: oSTRoM – MéReTeS hangváz: S-T-R-M – M-R-T-S. Az OSTROM a legyőzöttek számára SZOMORÚ eredményt hoz. oSTRoM – SZoMoRúT hangváz: S-T-R-M – SZ-M-R-T.  Az OSTROMLÁS rengeteg halálos, MORTÁLOS esettel jár: oSTRoMLáS – MoRTáLoS hangváz S-T-R-M-L-S – M-R-T-L-S.  Ha idetesszük az OSTROM és a német STURM szavakat, a hangváz bizonyít: oSTRom – STuRM hangváz: S-T-R-M – S-T-R-M. Az OSTROM után a győztesek nagyon STRAMM hangulatba jutnak. oSTRoM – STRaMM hangváz: S-T-R-M – S-T-R-M. Az első őskori OSTROMok idején a német nyelv még csírában sem volt. A szó a teremtés ősnyelvén alakult ki.

 

SZOMBAT – Leszögezhető végérvényesen: a SZOMBAT megnevezés nem a héber sabbatból ered. A héberek, azaz zsidók őse, Ábrahám, a teremtés után 2000 évvel jelent meg a történelem színpadán. Ábrahámtól Mózesig majdnem félezer év telt el. Olyan meghatározó kifejezések, mint a hét napjai nem ekkor, s nem a nem létező héber nyelven, hanem a kezdetek kezdetén, az első sátoralja családok kialakulása idején, a teremtés ősnyelvén kaptak nevet.

SZoM – MoSZ. (sz > z: moz) A gyök meghatározó értelemhordozó a SZÁM, SZEM, SZOMj szavaknál is. Az ősnyelvben a nélkülözést, hiányérzetet a SZOM gyök fejezte ki. Ez jelen van a SZOMj szóban. Ha két vízvétel közt hosszú a SZÜNet, hiányérzet, SZOM állapot alakul ki: SZOMi. Az I hang jelzi a hIányt és a telítést. A nyelv ezt az I hang mozgatásával mutatja ki: SZOMi, szomI vagyok, iSZOM, Iszom. A fordított MOSZ, MOS gyök jelentése víz, s így felüdülés értelmet is hordoz, például a MOSott – tiszta, de a MOSoly szóban is.

Az idők számításának terve az első emberpárnak adatott, és ekkor határoztatott meg az idők, napok szerepe, jelentése a Teremtő-ember közti viszonyban, s ennek függvényében a neve is. Tehát a SZOMBAT név ádámi eredetű. A SZOMBAT, munkajellegű MOZgástól, ráBOTolástól, roBOTolástól mentes, pihenésre, istenes gondolatokra szentelt nap, amelyet az ősnyelvűek Isten dicséretére, akaratának cselekvésére áldoztak. MunkaSZÜNeti nap, szabadnap (szün > szüm > szom), BOTolás híján (szom) a SZOMbot, SZOMbat, szomBOT, szomBAT nevet kapta. SZOMBAT a lelkiek nagy SZÁMBAvéTeli napja is. ElSZÁMolni Isten előtt a jó és rossz tettekkel, BOTlásokkal, s helyreigazítani azokat.

Elsődleges, legfontosabb parancs volt: „Töltsétek be a Földet!”. Erre is használták e pihenőnapot, hiszen a nappalt éjszaka követte. Az éjszaka a kéj szaka is, a nemi BOTolás ideje. Ezt igazolja a SZOMBAT – BATSZOM Rubik-kockás átforgatás: a nemi BOTolás SZOMja.

A SZOMBAT ünnep volt, SÁBESZ.  A SÁBESZ sem héber szó, csak a később kialakuló héber nyelvben szintén ünnep jelentést kapott. A SÁBESZ szó hangjainak Rubik-kockás átforgatása nyomán kapjuk a BASZÁS szót. BASZ = NYOM. A bélbe NYOMkodást is jelenti a kolBÁSZ szóban. E szó a kezdetben nem volt ocsmány értelmű, hanem a szaporodáshoz (szaborodás) kötődő tisztességes házastársi kötelezettségről szólt. „MegNYOMván közösüle” – bibliai kifejezés.

Mivel SZOMBAT az uTolsó nap volt az ünnepi vásár napja előtt, így további megvalósításra már nem volt lehetőség. Vagyis SZOMBAT ilyen téren is a hét nagy SZÁMBAvéTeli napja, a VASak megolVASása.

 

BŐR, DERMA, HÜD, PEL, IRHA – a BŐRt finnugornak mondják. Több neve volt: BŐR, DERMA, DERME, HÜD, HIDE, PEL, IRHA s mások. A BŐR BORítja, beLEPi a testet, akár egy LEPel, lePEL, LEPedő, PELenka.

HIDEgben DERMEd, gémBERedik, szőre BORzolódik, de azért kiBÍRja bár a nagy HIDEgben néha remeg, REBeg.

Az emBER, némBER BŐRe teljesen más, mint az állatoké. Az arcBŐR mutatja ha felBORult a belső béke, felBORzolt az egyén idegrendszere. A BŐR és annak szŐRe, ŐRe a testnek.  Az asszonyBŐR BÁRsonyos, eszezve: BÁRszonyosz. A tiszta, gondozott, ápolt BŐR kedvelt, simogatásra ösztönző, mintegy BŐRSZOMJ, BŐRSZONNY keltő.

A nem gondozott, tisztán nem tartott, nem ápolt test BŐRe visszataszító, elriasztó hatású, BŐRISZONYt idéz elő.

BáRSZoNY – aSSZoNYBőR – BőRSZoNNY – BőRiSZoNY hangváz: B-R-SZ-NY – SZ-NY-B-R – B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY

Az arc DERMÁja mutatja, ha jó MEDERben mennek a dolgai, vagy DURMOnyás a hangulata.

DeRMe – MeDeR – DuRMo hangváz: D-R-M – M-D-R – D-R-M.

DERME: színe igazolja a BŐRszín szerinti száRMazást. A DErME szó az ellenálló DE gyökkel indul. A DErME tűrőképessége folytán jól ellenáll a hiDEgnek, MElegnek. Nagy HIDEgben DERMEd, diDEReg, REMeg, MERED, gémBERedik (bőr), gÉMbeREDik. DURMOló álmában a DERME kisimul. Hirtelen ébredéskor, EMREDéskor kissé megREMeg. A DERME nem szereti, ha cIRMOlják, kARMOlják. Az arcDERME külsőleg kifejező, mutatja a jó nevelést, jó MODORt. Az arc DERMÁja, rosszkedv esetén MORD képet mutat.

DeRMe – MoDoR – eMReD – MeReD hangváz: D-R-M – M-D-R – M-R-D – M-R-D

Nagy hőben, melegben a DERME szereti a hűs PERMEtet. A finom SZŐRME simogatja a DERMÉt. Az egészséges DERME jó MEDERben tartja a testet. A DERME tERMÉszetes ŐRe a testnek.

Érdekes társítás: aki alszik – DURMOL, más szóval: húzza a lóBŐRt, azaz a lóDERMÉt. Ez sem véletlen.

Betegség, láz esetén a testet a DERME felületén át tORMÁval beDÖRzsölve kezelik.

Régen az út másik neve DÖRÖM, DRÖM, DROM, amelyen végigDÖRÖMböltek a szekerek, lovasok, de a DROMedárok is. A jó, sima útra mondták: olyan, mint a bőr, azaz DERMA.

DeRMa – DRoM hangváz: D-R-M – D-R-M.

A HÜD nagy melegben izzadással H/ÜDít. A HIDE nagyon sűrűn ellátott érzőIDEgekkel, amelyeket ingerli a HIDEg. Nagy HIDEgben ellenáll: DE (csak azért is), s vÉDI a testet. Minden bántó hatás BORzolja a BŐR, a HIDE SZŐRét, mert IDEgesíti. A szép HIDE nagyon ÉDI, s szereti, ha vÉDIk. Az arcHÜD mutatja érzelmeit: ha jó keDÜH vagy DÜH uralja.

Az arc IRHÁján meglátszik a HARag. Az IRHÁból nő ki a HAIR, szőr, HAJ, de az IRHÁt támadja a RÜH is.

A szép nőre mondják: jó BŐR. Az ilyen szép nőt sokan udvarolják, ám vigyáznia kell, mert ezek a férfiak csak BŐRöncök, BIRtokolni akarják finom BŐRű testét, BŐRe alá, BURkába akarnak bújni, s így könnyen RIBanccá válhat.

A PEL, a BŐR lePEL, LEPi, BORítja a testet. A PEL képes LEPlezni takarni az indulatokat. A PELt áPOLni kell.

 

Eldöntheti a kedves Olvasó – főleg a szótár használatakor – miért állítjuk, hogy az összes fenti szavak alkotó elemei igazoltan a teremtés nyelve, az ómagyar ősnyelv sajátjai. Az élő hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok elemeikre bontva első csengésre közérthetőek magyarázat nélkül felismerhetőek, ahogyan a magyar nyelvbe visszahozva – úgymond – üdvözölnek, s vidáman, élő frissességgel elsétálnak előttünk.

—————————————————————————————————————————————-

A teremtés nyelve bölcsen megtervezett, élő, önműködő szóépítő rendszerű nyelv, tökéletes belső önirányító, önszervező képességgel. Minden szava saját fejlesztésű. A szavak váza tökéletes, képes az ok – okozat, azaz kiváltó ok és következmény megjelenítésére azonos hangokkal is.

—————————————————————————————————————————————-

 „POJÁNA szláv eredetű szó, mely erdei tisztást jelent. Ennélfogva a Poiana Brașov  jelentése Brassó-tisztás. A magyar név a poiană fonetikus átírásából származik…”

Ha ez így volna igaz, akkor valamely szláv nyelven kell értelemhordozó elemekre bontva magyarázatot adni a szó eredetére, de úgy, hogy az illető nyelvben az indító ősgyök (két hang: po), a gyökszó (három hang: poj) s az ezt követő többi alkotó elem minden oldalági vonatkozását vázolni lehessen. Íme, alább a gyökalapú magyar elemzés:

A POJÁNA szó P.J – J.P gyökbővítmény: PoJ – JoP. A POJána, erdei tisztás, az erdő FIJa, PUJája, PULYája, amelyet körülölel, vihartól véd. A POJánán lehet forrás. Tiszta PIJa víz törhet föl. A POJána PAJkos játékra alkalmas tisztás, kis lapos, régiesen: laPIJas tér, PIJac, játszótér: JUPééé! A PIJac a falu, város, házakkal körülölelt PUJája, FIJa. A POJÁna bejátszható PÁJA, PÁLYA, mint a PIJAc. Az ősiségben az utódokat, kicsinyeket PULYáknak, PAJdiszeknek is nevezték. Figyelembe veendők a rokonhangok váltásai. A kisBOJtár (p > b) is PULYa. A költés nyomán TOJásból FIJak (p > f) BÚJnak a világra. A költő, a POJéta FIJai a POJézisek. A nemzés BUJa BUJtatás eredménye. A szerelmesek BUJkájukba, fészkükbe BÚJnak el a világ szeme elől, és BUJán BÚJtatnak a jukba.

Az erdei pojÁNA, olyan, mint a lagÚNA, amely a tenger nagy hullámaitól védett. A pojÁNA az erdő sűrű, magas fái  által védett a nagy pusztító viharoktól. A POJÁNA megnevezés ómagyar ősnyelvi, és a PUJA-ANYA egység, az erdő ANYA által körülölelt PUJA, PUJANYA képét nyújtja.

A ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv más szavaiban a fenti gyökök, hangcsoportok –, mint értelemhordozó szóalkotók – szavak százaiban fellelhetők. Értelemazonosság, összképi párhuzam él a magyar nyelvben.

Kérdésként feltehető: Hordoznak-e a fenti szóelemek külön-külön értelmet a szláv, román utódnyelveken? Jelen vannak-e, mint kiemelhető értelemhordozó elemek e nyelvek más kifejezéseiben?

A válasz: E nyelvek csak megörökölték a kész szóképet, beszáradt nyelvükbe sajátos nyelvi szabályaik szerint.

 

BUJA – a hivatalos nyelvészet a BUJA szót is szláv eredetűként jegyzi. A BUJA és a POJÁna kifejezések értelmi köre átfedi egymást. A POJÁnát fűfélék BUJA sűrűsége jellemzi. A POJÁna az erdőANYA PUJA–FIJA, amely megBÚJIk az erdő védő ÖJElésében (ölelésében). Tehát a BUJA szó ily értelemben is kötődő, hiszen nőnek FIJA csak BUJA összeBÚJÁs, a legJOBB testi JÓ átélése nyomán jöhet a világra, akit az anya pUJA, puha PÓLYÁba BÚJtatva védőn ÖJEl (ölel) magához. E két szó kezdőgyöke a P és B rokonhangokkal indul. Egyikük zöngétlen, a másik zöngés, mutatván, hogy a BUJAsághoz szerelmi zönge kell, az eredmény a Pöttömnyi aPró, Piciny kis PUJA (pulya), aki PUPUJgatható.

A POJÁna lehet PÁJA (pálya), a PAJkos kis PUJÁk JÁtékainak hEJE (helye), PÁLYÁja. Régen BAJOkat vÍJÓ (vívó) fIJAk ÍJAt feszítő gyakorlóhEJE. De fIJAk, bÁJOs JÁNYok BUJA kÉJEs kívánsága is tEJJEsülhet (teljesül) a pOJÁnán, poJÁNán.

Ha mindkettő szláv szó, akkor lehet a fentihez hasonló elemzést levezetni, bármely szláv nyelvet használva. A szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi szavak, valamint a román poiană, szláv pojana kéznél vannak!

POJÉTA – a nyelvészet szerint a szó ógörög eredetű. A valóság: az ősi POJÉTA = költő szót megörökölte az ógörög nyelv. Az ógörög nyelv – zengedező szónokai nagyravágyó, cifrázott szóvirággyártó hajlamától vezérelve – idővel kilépett, eltávolodott az ősnyelvi vázszerkezet felépítési rendszeréből, és keveredéseken esett át. Ma már nem képes a megörökölt szókincsét elemeire bontva megmagyarázni, kialakulásuk folyamatát levezetni. A POJÉtának POJÉzisei, PUJÁi világra hozásához, ihletadóra, jelképes tiszta térre, POJÁnára és tiszta forrásra, PIJÁra van szüksége.  A POJÉta költ, akár a költő kotló. A kotló tOJÁsokból költi kis PIJÉs (pihés) PUJA csibéit.

A POJÉtának is vannak PUJÁi. A POJÉta PUJÁi a POJÉzisek. A POJÉta érzelemvilága BUJÁn dús, tele érzelmekkel, sokszor épp BUJA érzelmekkel. Érzelmei égő vágytól vezéreltek, GYAPOntosan, JAPOntosan tüzesek, azaz könnyen lángra gyúlók, mint a JÁPA (kanca), a PÁJJA (párja) a mén közelségétől.

 

PIAC, PIJAC – a szó a nyelvészet szerint olasz eredetű. A PIJAc és a POJÁna azonos értelmű. Mindkettő ómagyar ősnyelvi eredetű. A POJÁna bejátszható PÁLYA, mint a PIJAc. Valaha az első házakat a falu alapítói egy forrás, kút: PI, PÜ köré építették. Ha elemezzünk a PIAC szót, a kiejtés szerinti hangzásban: PIJAC, akkor a PI, PIA, PIJA  – víz és a JA JAC – játsz szóalakhoz érünk. Tehát a falu magva valaha a víz, a kút, a PI (pü) körüli JÁCcó (játszó), libalegelő körül alakult ki. A PIJAc a falu (majd város) házai által körülvett, körülölelt, védett FIJA tér, akár a POJÁna, az erdő PUJÁja, védett kicsinye, FIJA. A pIJAcon a fIJAk IJAk szÍJAit feszÍJtve JÁtszottak.

 

PULYA – a szó a nyelvészet szerint szláv eredetű.  Párhuzam: az ember kicsinye a PUJA, az erdő kicsinye a POJÁna. A férfi a BÁJOs, BUJÁn BÚJÓ szerelmes kis nővel, JÁPával a BUJkában BUJÁn összeBÚJva, JAPontoan, tüzesen BUJtatnak, BUJÁlnak, BULÁlnak, s a BUJálkodás nyomán az anyaméhbe BUJtatott magból fejlődik ki a kis PUJA. A PUJA az anyaméhben megBÚJÓ, onnan előBÚJÓ, PÓLYÁba BUJtatott kicsi. A kis PUJÁnak van aPÁJa és JAPája, azaz apja és anyja. Mondják, hogy a gÓLYA hozza pÓLYÁban. Számított mindig a kis pULYA sÚLYA.  Ha nő a kis PUJA, a POJÁna, PIJAc PÁLYÁján JÁtszhat.

 

PÓLYA – a szó a nyelvészet szerint déli szláv eredetű. A PÓLYA védő ölelő LEPel, lePEL, amint az erdő öleli a POJÁnát, úgy a PÓLYA lePELJe öleli a kis PUJÁt. A PÓLYA a kis PUJA kellemes BUJkája, fészke. A PÓLYA az életbe indulási PÁLYA kiinduló pontja.

Lehet küszködni a fentieket illetően az eredőként vélt nyelveken a szókialakulás lépcsőzetes bemutatásával. Ha onnan erednének, jóval többnek kell lennie, mint itt, a fent bemutatottak.

 

Más szavak, megnevezések

KUKORICA – a KU – UK ősgyök összevont alapjáról indul. A torzsát KŐKemény (kuk) szemek veszik körül. A kUKOricaszemek KARnyi vastag torzsán egy csOKOrban vannak, teljesen tAKArják a csusza törzsét. A kukORIcaszemek kÓRIcálva gurulnak. Ha a KUKORICA megnevezést új keletű szóként vesszük, akkor is a nyelv névképző törvényei, szabályai szerint történt, mert nem történhetett másként. Van azonban itt egy érdekes jelenség, amelyet nem lehet tudatos „összebeszélésnek” venni. A CIROK nevű növény ránézésre hasonlít a KUKORICÁra. Ismeretesek a magyar nyelv szómegfordító lehetőségei, amely csak e nyelv sajátossága. Többféle fordítási mód van, ez esetben a teljes 180 fokos fordítást nézzük: KUKORICA – ACIROKUK. Emeljük ki néhány összefüggő hangját: aCIROKuk. Mit találunk? A CIROK nevét! A KuKoRiCa – CiRoK hangváz: K-K-R-C – C-R-K. A CIROK Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos. A KUKORICA pedig Amerikában. Talán azért hasonlítanak neveik, mert az ősiségben az egynyelvűség idején jelen volt az egész földkerekségen, és akkor is ez volt a neve, mert nem lehetett más a jellemzők nyomán. A mai magyar nyelvnek megmaradtak ugyanazok a névképző eszközei, és ez senki által nem felülírható!

 

BURGONYA – a növényről úgy tudjuk, Kolumbusz új világi kalandja után jelent meg Európában. Sokak szerint nem volt addig magyar neve. Ezt utóbbi megállapítást elfogadják azok, akik a magyar nyelvet a történészet (makogó) honfoglalásától számítják. Egy rétegnek megfelel. Szerintük a magyar nép makogva érkezett a Kárpát-medencébe, és nyelvének 70-80%-át a megérkezése után lopkodta össze „a sokkal műveltebb szlávoktól”.

Aki viszont – a rengeteg nyelvi bizonyíték birtokában – biztos, hogy a magyar nyelv a teremtés nyelve, tudja, hogy a növény jelen volt az emberi történelem hajnalán, az első ember életterében, s nevet kapott jellemzői alapján. Az Özönvíz előtt a növények mindenhol egyenlően jelen voltak a Föld minden részén, az északi saroktól a déli sarokig.

Az Özönvíz felforgatta a földi rendet, s így a növény nem jelent meg az Európának nevezett földrész növényvilágában. Elfogadható tehát, hogy a tengeren túlról hozták be, mint visszatérő növényt.

A BURGONYA szó a B.R – R.B gyökre épül: BuR – RuB. Ismert tény, hogy a Föld legfelső BURokrétege termő, csak ez alkalmas termesztésre. A BURok, a ROPpanó, PORhanyó, porhANYÓ rög a termőföld. Valaha az ősnyelven a BURgonok, BURgundok, BÚRok földjének ez volt az alapjelentése. A holland származású, dél afrikai földművelő telepesek is ezért viselik a BÚR megnevezést. Ők a Földgolyó termő BURkának, PORának PÓRnépe. A bURGOnyát a szORGAlmas, kÉRGEs tenyerű mAGRÁrok, földművelők termesztették, termesztik.

Mai megnevezéseit – BURGONYA, KRUMPLI – francia, német eredetűnek mondják. Ám ezeknek a nyelveknek nincs saját gyökrendszerük, kizárólag az ősnyelvi gyökrendszerre építkező, hanghiányos, fogyatékos nyelvek. Saját szavaik alkotó elemeire is alig van magyarázatuk. Azoknak teljes megfejtésű kielemzését, a bennük rejlő ősnyelvi értelemhordozó elemek segítségével csak a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv segítségével lehet elvégezni. Amikor a magyar élettérben újra megjelentek a régen is létezett növények, a magyar nyelv nem adhatott más nevet azoknak, mint valaha a kezdetben, mivel ugyanazokra a jellemzőkre, ugyanolyan névalkotó készlettel bírt, mint a teremtés hajnalán. Sem a PITYÓKA, sem a KUKORICA, sem a PAPRIKA nem kaphatott más nevet, mint valaha az ősiségben – a jellemzőik szerintit. A BURGONYA, KRUMPLI lehetnek akár új keletű nevek. Ám a franciától, némettől hiába várnánk magyarázatot e nevekre, mivel még a gyökszavaikra sincsen magyarázatuk. De lehet próbálkozni.

A burGONYa a szeGÉNY ember legfőbb eledele volt, és legfőbb eledelévé lépett elő az újbóli felfedezésekor is. A burgONYA inkább a puha, porhANYÓ talajt szereti, abban tudnak kiterjedni a gumók. Lisztes, pépesre, porhANYÓra főtt gumója finom ételalapaNYAG. PecsENYE mellé serpENYŐben porhANYÓra sülve is, kitűnő eledel készül ÍNYEnceknek. A jó kENYÉrbe is jár burgONYA. A burgONYA ételt az ANYA készíti el családjának. Ez a fELESÉG – ELESÉG párhuzama a nyelvben. Ha megfordítjuk a szót: BURGONYA – ANYOGRUB. A jó fajta BURGONYA ANYAGa RUBanó, ROPpanó, PORHANYÓ. Ha konyhakertben termesztik, jó, ha minden elültetett BURGONYA mellé PORGANYÉt tesznek.

BuRGoNYa – PoRHaNYó hangváz: B-R-G-NY – P-R-H-NY.

BuRGoNYa – aNYaGa RoP – PoRGaNYé hangváz: B-R-G-NY – NY-G-R-P – P-R-G-NY.

 

KRUMPLI – neve K.R – R.K gyökbővítmény: KöR – RoK. A KRUmpli szókezdője az a/KRU – a mAKRAnc, szIKRA szavakban kellemetlen hatást jelez. Megtörténhet, hogy ez a KeseRű benyomás a KRUmpli tényleges maghozó termésének, a szárán levő bogyónak a kóstolása nyomán alakult ki, amely kellemetlen KeseRnyés ízű, evésre alkalmatlan, sőt mérgező. Fogyasztása kábulttá, PITYÓKOSsá tesz. A gyökérgumó krUMPLI íze IMPOnáló, pOMPÁsan körített étkek készülnek belőle. A krUmPLI tÁPLÁló eledel.

PITYÓKA – neve P.T – T.P gyökből indul: PiT – TáP valaha volt egyik ősnyelvi neve is e gyökből: PaT – TaP indult. E gyökkel több nyelvben is jelen van: angol potato, német kartoffel (p > f), svéd potatis, olasz patata és mások. Azonban ezekben a nyelvekben nem mond semmit a gyök, nem adható átfogó magyarázat a név kialakulására, míg a magyar nyelvben arra is rámutat: PaT – TáP, hogy ledobva PATtog a talajon, és TÁPlálkozásra alkalmas. A PITYÓKAgumó, ha lePOTTYantják felPATtan. A piTYÓKa szárán levő tulajdonképpeni bogyótermés, amely mérgező hatású, KÓTYagosító, piTYÓKosító. Innen ered az italos részegségre mondott piTYÓKos, KÓTYagos jelző.

 

PAPRIKA – a név PAP gyökszava a P hang alapjelentése nyomán védőt is jelent. A szárított pAPRIkát tIPRÓ malomban őrlik, APRÓ, csEPRŐ, PiRos PoRított anyaggá. A PIRos PORított nemes őrlemény a konyhaművészet egyik fő alapanyaga, kapcsolatba hozható a tűzzel: PERzsel. A csípős PAPRIKA tüzes, égő érzést kelt fogyasztáskor. Mondják, hogy a bors PEPPER nevéről nevezték el. Mindkettő nevében ott a P hang PERzselő tűz értelme: PaPrika, csíPős, PiPer.

A nyelvnek ma is ugyanazok a névadó eszközei, mint a múltban, tehát természetes a név ilyetén kialakulása.

A fenti elemzésekből látható, hogy a gyökök, hangcsoportok a magyar nyelv szerves szóalkotó elemei, nem innen-onnan összelopkodott szavak a magyar nyelvben.

 

SPARHELT – magyar neve: TAKARÉKtűzhely. Ahhoz, hogy ennek jelentését megértsük, vissza kell menni időben az első tűzHELyekhez. Az első tűzHELy szabadban volt, nem takarékoskodtak, SPÓRoltak a tüzelővel, mert fa volt bőven, SZAPORán szedtek belőle, s REPESZtették vele hazafelé SEPERvén az utat az ágakkal. Az ágas-bogas fára ráakasztották az üstöt, vagy valamiféle fémrácsra tették, amit később a látványból eredően bográcsnak neveztek. A KŐTLEN szabadtűzhelynek volt egy hátránya: könnyen elfújta az oldalszél a hőt az edény alól, így későre készült el az étel.

Rájöttek, hogyha KŐből köbölszerűen körülrakják a tűzHELyet, akkor gyorsabban fő a leves, s így TAKARÉKOSabb is, nem kell annyi rőzsét gyűjteni. Ez már nem KŐTLEN, de még KATLAN tűzhely. A KATLAN kőből van, de nincs ráKATtanó teteje, ezért volt a neve KATlan, katLAN, mivel NÉLkülözte a KATtanó tetőt. Később már lefedték, TAKARTák a tűzHELyet egy ráKATtanó tetővel, nem akasztották bogra az edényt, hanem rátették a tetőre. A TAKART tűzhellyel sok tüzelőanyagot TAKARítottak meg, SZAPORA, SPÓR volt. Bár még mindig KŐtűzhely, de már nem KATLAN, lévén KATtintható, TAKARÓ teteje. Aztán a mesteremberek készítettek téglából, fémből olyan tűzKOHOLó, POKOLÓ (pok = tűz), tüzelő, KAHOLó, KAHOLY, KALYHA dobozt lábakkal, amelynek zárt tűzHELye volt. Ezen nagyon SZAPORán készült az étel. TAKARÉKtűzHELy volt, SZAPORa tűzHELy, SZAPORHELY, SZPORHELY > SPARHELT.

A TAKARÉK – KÉRAKAT teljes átfordítás azt is elárulja, hogy a kész éTEK, ételek, a finomra TÉKolt TÁKok, TOKányok látványa a TAKARÉKtűzhelyen, ínycsiklandó KIRAKAT. Lehet tornáztatni a német SPARHERT, SPARHELT szót is!

TaKaRéK – KiRaKaT hangváz: T-K-R-K – K-R-K-T.

Amikor az első ilyen SZAPORA tűzHELYek, SZPORHELYek készültek, a német nyelv még csírában sem volt, lévén egynyelvűség a Földön. Noé ősnyelvet beszélő unokái a bábeli nyelvzavarodás előtt már fémeket olvasztottak-öntöttek, fémeszközöket készítettek. Évezredekkel a német nyelv kialakulása előtt már összevontan, rövidítve alakult ki a szó azon a nyelven: SZaPORa > SZPAR, SZPOR. A német nyelv készen megörökölte, és hangzástörvényei szerint módosult a szó: SZAPOR, SZPOR > SPAR, s a tűzHELyből lett HELT (l > r) HERT.

 

TÁK EMŐ – a TAKarékhoz, éTEKhez, TÁKhoz, TOKányhoz kötődő, a TÁKok, éTEKfélék elfogyasztásához szükségesek a TÁK EMŐ, TÁKEMŐ, azaz EVŐ (emő = evő) eszközök. TÁK EMŐvel, evőeszközzel illik kiszolgálni az EMŐKET, evőket.

TáK eMŐ – eMőKeT hangváz: T-K-M – M-K-T

Ilyenek a fából FARagott FÚRt, mélyített TÁNYÉR, FARFÚR, FAKALÁNY, FURKÁLÓ (villa), KECCENTŐ kés és mások.

A mai román nyelv megörökölte az evőeszközök neveit, amelyek a román nyelv hangzástörvényei szerint módosult alakban fellelhetőek ott: a TÁK EMŐ, azaz evőeszköz neve: TACÂM, FARFURIE = tányér, FĂCĂLEȚI = fakalány, FURCULIȚĂ = furkáló, azaz villa, CUȚIT (kucit – keccintő) = kés. Ha német vagy román nyelven bizonyíthatóak a fenti szavak eredete gyökelemi szinten, csak akkor hihető el a megnevezések azokon a nyelveken kialakulása.

 

URSUS, ORSO, URS = MEDVE. A medve is az ERŐS, URUSZ, ORZÓ és odúŐRZŐ jellemzője okán kapta az ősnyelvi neveit. Ez az utónyelveken, például a latin és származéknyelveiben: latin URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS alakra módosult. Ám egyik nyelven elemezve sem lehet megmagyarázni a szó mondanivalóját. A barnamedvét egyszóval BARNÁnak, de RABló BARomnak is nevezték. Ez jelen van az utódnyelvekben: BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN alakban, de ott nem értelmezhető, csak a teremtés ma is élő ősnyelvén, magyarul.

 

ESZTÉTIKA – de vajon latin a valós eredete? ESTETICA, nézzük a szó ősnyelvi kötődéseit. Mi az, ami ESZTÉTIK? Mi a fő jellemzője? Ahhoz, hogy bármi ESZTÉTIKailag TETSZŐ legyen, elsősorban TISZTÁnak kell lennie.

eSZTéTiKa – TeTSZőK – TiSZTáK hangváz: SZ-T-T-K – T-T-SZ-K – T-SZ-T-K

Az ESZTÉTIKA a benső érzelmi TISZTAság tetTEKben megmutatkozó SZÉPsége, a lelki TISZTAság kivetítődése. Az ESZTÉTIKA nevelés és cselekvés kérdése. Példamutató cselekedeteiTEKkel, nevelési útmutatóiTOKkal teszTEK, TÉKoltok, TESZTEK érte, hogy az ESZTÉTIKA kiteljesüljön.

eSZTéTiKa – TeSZTeK hangváz: SZ-T-T-K – T-SZ-T-K.

Az ESZTÉTIKA követelménye a benső és külső TISZTAsága. De a jól képzett, nevelt – a felelősség tudatával élő egyénnél ez természetes követelmény és életfolyamati következmény is. Az ESZTÉTIKAi nevelés kiteljesítéséhez szükséges ismeret a TÉKÁban is megszerezhető. A TÉKÁban ugyanis az elmúlt korok értelmes embereinek idevonatkozó taPASZtalatai vannak leírva. A TÉKA sikere KÉT TÉKoló, azaz cselekvő tényezőn múlhat. E KÉT TÉKoló tényező: az író, és olvasó. Tehát ráébrESZTŐ, ismeretet felélESZTŐ TÉKA.

 

SZEPTIKA – latinul: SEPTICA. A fent említett SZÉPség szervesen kötődik ehhez. A SZEPtika a test külső TISZTAsága, fertőnélkülisége. A SZéP – PiSZ gyök, jelen van a SZÉP és ellenpárjai a SZEPlő, PISZok szavakban. A PISZok ellenszere a SZAPpan, SZAPuló. A férfi-női kapcsolatban a PISZok elriasztó tényező.

Az ápolt férfi-női benső-külső SZÉPsége, illő SZEPtikája, SZAPorulatra ösztönző, serkentő, mivel nem maradnak PASZ-szívak egymás irányába. Az egészséges testi tisztaságért, SZÉPségért, azaz a SZEPTIKÁért, annak teljességéért tenni, ősi szóval kifejezve: TÉKolni kell. Aki a SZÉPségét TÉKolja, az SZÉPÍTKEZIK, tehát ÉPÍTKEZIK testben-lélekben. Vagyis a SZEPTIKÁért tevő, magyarosan: SZEPTIKÁZÓ.

SZéPíTKeZő – éPíTKeZő – SZePTiKáZó hangváz: SZ-P-T-K-Z – P-T-K-Z – SZ-P-T-K-Z.

 

A latin nyelv az etruszk és ógörög nyelvek keveredéséből eredő. Mindkettő a teremtés ősnyelvének utódnyelve. Az elemzések kiderítették, hogy mindkét latinnak tartott szó – ESZTÉTIKA, SZEPTIKA – ősnyelvi eredetű, és csak a mai magyar nyelvben lelhetők fel szóbokor, szócsalád kapcsolatai, és itt adható rájuk magyarázat magyar nyelven.

 

SZAPPAN – zsiradékból lúggal főzött, szilárd tisztítószer. A nyelvészet szerint szláv < … germán eredetű szó. A SZAPPAN SZAP gyöke a SZAPora szó alapja. Az SZ.P – P.SZ gyök bővítménye: SZaP – PaSZ. Jelentése: gyorsan, eredményesen, sűrűn ismétlődő, és köze van a SZORzással SZAPorítás, SZapORítás fogalmához, de a > e hangváltással – SZEP – a SZÉPséghez, a SZEnny elválasztásához, SZEParáláshoz is. Ami tiszta, az SZÉP.

A PASZ-szívan megtelepedett PANgó PISZok legjobb ellenszere a SZAPpan, szapPAN.

A P hangcsoport – APPA – jelzi a vízzel, APpal való kAPcsolatot, de azt is, hogy a víztől pÉPEssé váló szAPPAn kÉPEs (pes – sep, seprűz) a rátAPAdt SZEnnyet szAPOrán, szÉPEn elsEPErni, szEPArálni, eltávolítani. HamuiSZAPból főzik a lúgot, amely a SZAPpankészítéshez szükséges. Tehát a SZAPPAN hamuiSZAPON alapszik.

SZaPPaN – iSZaPoN hangváz: SZ-P-N – SZ-P-N.

A SZAPpannal, szapPANnal SZÉPen, széPEN kimosott vászon SZÉP, tiszta lesz, akár a NAP fénye.

SZaPPaN – SZéPeN hangváz: SZ-P-N – SZ-P-N.

A SZAPPAN – NAPPASZ teljes átfordítás mutatja: SZAPPANnal mosva, oly tiszta, mint a NAPOS szép, fényes égbolt.

SZaPPaN – NaPoS hangváz: SZ-P-N – N-P-S.

Ha a gyerek PISZkosan jön be az udvarról, nem SOPÁNkodni kell, hanem megmosni SZÉPEN SZAPPANnal.

SZaPPaN – SoPáN – SZéPeN hangváz: SZ-P-N – S-P-N – SZ-P-N

A SZAPPAN, szó ősnyelvi eredete abból látszik, hogy az utódnyelvek mind megörökölték a gyököt. A SZAPPANfőzés már az egynyelvűség idején beindult, s így épült be az ősnyelvből kiágazó többi nyelv szókészletébe. A latin nyelvek a magyar SZAP gyökszó módosult alakjait használják: latin SAPonem, galíciai XABón, katalán SABó, olasz SAPone, spanyol JABon, francia SAVon, portugál SABao, de sorolhatnánk tovább is. Néhányat kiragadva: afrikaans seep, albán, bolgár, szerb, horvát sapun, angol soap, baszk xaboia, latin sapo, szuahéli sabuni, thai sbü, japán sekken, maláj, indonéz sabun, vietnámi xà phòng, walesi sebon és mások. A koreai binu (sa/binu, leharapott szóvég jelenség). Érdekességként, a szláv nyelvek közül a cseh, szlovák, lengyel mydlo, szlovén milo, a szenny fellazítását jelentő MÁLLÓ szóból vették a SZAPPAN nevét, tehát az ősnyelven ez a név is használatban volt, lehetett szennyMÁLLAsztó neve is.

A CzF Szótár is felsorol néhány példát: „[…] számos ázsiai nyelvekben is feltaláltatik, ú. m. latinul: sapo, görögül sapwn, németül: Seife, persául: szabonu, szabun, törökül, arabul: szabun, örményül: szavaun, hindu nyelven: szabon, szavin, mongolul: szabong.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés az egyetlen forrásból eredés bizonyítéka. A szóelemek és a SZAPPAN szó egészének kialakulására magyarázattal csak a magyar nyelv szolgál.

Vagy talán a római kor elején, idején megjelenő germánok, szlávok előtt nem volt SZAPPAN, mosás, mosakodás?

 

SZOLIDÁRIS – a szó jelentése mai értelmezés szerint: összetartó, egyetértő, támogató, egymásért kölcsönösen kiálló. Megértő, együtt érző, segítő, kemény támasz. E szó valószínű, létezett az ősnyelvben, SZOLIDÁR alakban, bár a nyelvészet latin eredetűként jegyzi a SOLID szót.  Ám, ha a hangvázat nézzük, mutatja:

A szó teljes átfordítása: SZOLID – DILOSZ. A DILOSZ, DILISZ egyik ősnyelvi jelentése: tisztelt, szeretett.  Amint elSZÓLOD bajodat, bánatodat, már SZALAD segíteni.

SZoLiD – SZóLoD – SZaLaD hangváz: SZ-L-D – SZ-L-D – SZ-L-D

A tisztelt megbízható, egyenes derekú, SZOLID ember általában békés, SZELÍD.

SZoLiD – SZeLíD – DiLiSZ hangváz: SZ-L-D – SZ-L-D – D-L-SZ

A jóindulatú, tisztaszívű ember lehet DALOS kedvű, és soha nem DÚLÓS.  Az ilyen IDEÁLIS társ egy életre.

DaLoS – iDeáLiS – DúLóS hangváz: D-L-S – D-L-S – D-L-S

A SZELÍD ember segítően melléd áll, SZOLIDÁR. Aki SZOLIDÁR, az határozott, SZILÁRD alkat.

SZoLiDáR – SZiLáRD hangváz: SZ-L-D-R – SZ-L-R-D

 

CÖLIBÁTUS – honnan ered a szó? Mit jelentett a kezdetben? Mi a mögötte rejlő értelem?

E szó az ősnyelven, kezdetben: CSELEB, és BÖLCSet, BULCSÚt jelentett.  A CÖLIB, CELEB a finomkodó változata a szónak. Az ősi CSELEB olyan férfi, aki elmélyült az elmélkedésben, kereste az embert körülvevő világ dolgainak értelmét, és az általa felfedezetteket BÖLCS megfogalmazásban embertársai elé tárta, tálalta. Az ősiségben az ilyent látónak, látósnak, táltosnak nevezték, mert az általa meglátottakat tálalta is, azaz közzétette.

A táltos, eszezve: táltosz szó hangjait, gyökeit Rubik-kockásan átforgatva, még inkább megértjük jelentését: táltosz – szóttál, azaz: szóltál arról, amiről te, mint BÖLCS CSELEB tudsz. Ugyanez a látós, látósz esetében: látósz – szótál.

A BÖLCS, BULCSÚ, LÁTÓS, TÁLTOS CSELEB, az eredeti elkötelezettsége, fogadalma szerint, önmegtartóztató, visszavonult, szerény, hivalkodástól mentes életet élt. A Teremtő Isten jelentéktelen egyszerű fiának, aPRÓ FETjének (fet = fiú) tartotta magát. Ez a PRÓFÉTA szó eredete. Némelyik nem is alapított családot, de e lemondás nem volt kötelező. Önkéntes lemondás volt a testi élvezetektől való önmegtartóztatás, de nem követelmény!

A szónak semmi köze a nőtlenséghez, az csak rádobott, ráruházott, erőltetett jelentés.

CSeLeB – BöLCS – BuLCSú hangváz: CS-L-B – B-L-CS – B-L-CS

 

Az igazi CSELEBEN viselkedési kötelezettségként, jelképes BILINCS volt, tehát BÖLCSEN tartózkodnia kellett olyan eljárásmódtól, amely miatt méltatlanná vált volna a köznépi megBECSÜLtségre.

CSeLeBeN – BiLiNCS – BöLCSeN hangváz: CS-L-B-N – B-L-N-CS – B-L-CS-N

 

A CSELIBÁTUS, CELIBÁTUS szót fordítsuk teljesen át: SUTÁBILEC.

A CELIBÁTUS elkötelezettje SUTÁBB LESZ (c > sz), mint a többi férfi, mert megtagadja a Teremtő Isten által melléje rendelt társát, a nőt, akivel EMBERként (em = nő, ber = férfi) kiteljesedhet.

CeLiBáTuS – SuTáBB LeSZ hangváz: C-L-B-T-S – S-T-B-L-SZ

 

 

BÁL – e szót olasz eredetűként jegyzi a nyelvészet.

A BÁL – LÁB gyökfordítás azonban elárulja, hogy LÁBbal kapcsolatos esemény. Tánc közben ide-oda LÓBálja, lóBÁLja LÁBait. A BÁL szó ősi eredetű. Az első zenész neve: JUBÁL.

A táncmulatság neve: BÁL. Nem olasz nyelvből átvett szó, hanem ősi, hisz a táncoló a LÁBait használja, LÓBálja, lóBÁLja, LÁBal, láBAL, Végül a LÁBat LÓBÁLó mulatságnak BÁL nevet adtak. Minden BÁLban zaBÁLtak is, azaz ettek a BÁLozók. A kosaras BÁLokban ma is.

A BÁLokban LÁBaltak, láBALtak, TÁNtorogva mozogtak. Tehát a TÁNC sem német szó, mert a TÁNcoló TÁNtorgó mozgása a névadó.

 

Szóban szó jelenség

Amikor rád ront valaki förMEDVE, az kicsiben hasonlít a MEDVEtámadásra.

A dAJKA lányka AJKA csak szépen szól a kicsihez, nem lehet kis duhAJKA, aki kalamAJKÁt csap.

A szorgalmas vÁSZONcselédből hűséges ASSZON lesz, ő a legnagyobb hASZON a férj számára.

Az AJNA szó kellemes jelentésű, benne van a hAJNAlban. De szeretve, gondosan ápolni jelentést is hordozott, hisz azzal vet véget a bAJNAk. Aki dAJNÁl, az AJNÁrozva, szeretve énekel.

Az Európába érkező ősnyelvet beszélők számára a SzAJNA, MAJNA, RAJNA kedvelt vizű folyók voltak, hisz nem ok nélkül adták e neveket. A SzAJNA, tiszta, iható vize jó volt a szÁJNAk.

A MAJNA a mi AJNA, kedvelt vizünk.

A RAJNA a sík róna lakóinak AJNÁrozott, kedvelt folyója lehetett.

A nyELVvel fejtjük ki ELVeinket, azzal ÉLVezzük ki az ízeket.

A bESZÉDedet az ESZED vezesse, bESZÉD közben nem ESZED az ételt.

A beSZÉD lehet SZÉDítően szép.

Ő, ha bESZÉl, használja az ESZÉt.

Aki bESZÉL, kiTOLt SZÉLlel alkot hangot: TOL – TALking.

Ami a csomó SZÉLén van, azt kezdi ki a SZÉL.

Aki kaSZÁL, a SZÁLakat vágja le.

Csak az lehet szÉP, ami ÉP.

A töRÉS RÉSt üthet.

A nyeREMÉNY kilátása REMÉNYre ad okot.