Hogyan alakult ki a GYERMEK szó? Nem olyan rég írtam még róla, de kibővíteném a könnyebb megértés végett. A nyelv tényrögzítő ereje, képessége vehető alapul. A GYERMEK szó névadó alapja a szülő hívószava a tőle elmaradozó kicsinye felé: GYER! A másik gyök: MEK, amely kicsit jelentett az ősi nyelven. Tehát, a felnőtt, a szülő hívta a már saját lábán JÁRó kicsit: – GYER (jer), MEK-em, kicsinyem! Ebből később összevontan kialakult a GYERMEK szó. Ám a szó kialakulásával megjelent a szó tengelyében az RM kötött mássalhangzó-páros Van-e ennek valamilyen különleges jelentése a szó körüli fogalomkörben? VAN! A nyelvben a kötött mássalhangzó-párosok jelzőoszlop szerepet töltenek be. Olyanok, mint egy idegtörzs gócpont. Ez soha nem jön létre véletlenül. A gyeRMekáldás a férfi-nő együttduRMolása (együtthálás), a két test haRMonikus egyesülése nyomán indul. Jelen van a speRMa, szóban, amely peRMet a teRMészetes szaporodás egyik ivari tényezője.. A gyeRMek a kis haRMat. Az elsőszülött gyeRMekkel megjelenik a pár mellé a haRMadik személy, családdá válnak. A gyeRMek szülei foRMáját hozza, és a családi haRMónia egyik fő megteremtője lehet. Később, növekedése folytán suRMó, suhanc, kamasz lesz. A fenti felsorolás a gyeRMekkel száRMazással kapcsolatos, amely a teRMészetes eredetről, szaporodásról, növekvésről ad képet. Az RM páros, mint R.M – M.R alvógyök: ReM – MeR, képet ad a szülői REMek érzetről, de a kicsinyét féltő REMegésről is. Benne a kicsi jövője fölötti REMényteli MERengés, MÉRlegelés, néha egy kis MORgás stb. Honnan indult a szó? A GYER (jer), MEK (!) megszólításból. Van szerepe az RM párosnak a fogalomkörben? Van ám! E jelenség nem véletlen alakul ki a nyelvben, mivel a nyelvben nincsenek véletlenül kialakuló kötődések. Ez a nyelv értelmi kapcsolatrendszerében az önépítő képesség bizonyítéka. Az ősnyelvnek, a mai magyar nyelvnek előretervezett szerkezeti felépítési váza van, amely az ember génjeibe, örökítő sejtjeibe (rövidítve örsejt) van beépítve teremtésileg, és az onnan kitörölhetetlen. Ma csak az ősnyelvet, a mai magyar nyelvet beszélők közt érvényesül a gyakorlatban. Mondhatnak a kifejlődéstan szóvivői zagyváló (és piltdowni koponya hamisító) képességüknél fogva, amit éppen akarnak, mert a teremtés ilyen bizonyítékait eltüntetni nem tudják soha. Az ősnyelv, a mai magyar nyelv az egyik legbiztosabb igazolója a teremtés tényének. Ezrével állnak rendelkezésre hasonló bizonyítékok. Több mint 300 kötött mássalhangzó-páros van a magyar nyelvben, amelyek szavak tízezreiben vannak jelen, mindegyik sajátos értelmét viszi be a kifejezésbe, és mindegyik a mai magyar nyelv ősnyelviségét bizonyítja kizárólagos magyar nyelven magyarázhatóságával. Jelen vannak az utódnyelvekben is ugyanazzal a jelentéssel, mint az anya-nyelvben, de azokon a nyelveken nincs rájuk fikarcnyi magyarázat sem. Néhány példa: Az átlag szemlélőnek sem okoz nehézséget az angol szövegben felismerni az: uRGency – süRGősség, aNGer – harag, iNGerült, alloTMent – kiosztás, illeTMény, aLTered – megváLTozott, gaRDen (t > d) – keRT, daNCer – táNCos, fliNG – hajít, megleNGetve, hoaRD – felhalmoz, összehoRD, laMP – láMPa, legeND – legeNDa stb. szavakat. A román: bâRZoit – boRZolt, bâRLog – baRLang, coTRuţă – keTRec, cuRBure – göRBület, dâMB – doMB, uRGent – süRGős, a tiNDe – száNDékozik. De a disciPLina – fegyelmez szóból is tudja, hogy ehhez gyePLő kell (pl > bl, a zöngétlen p-ről zöngés b-re váltva: zabla is), és a conseRVa – tartósít, szóból, hogy valaha szárítással (ser), aszalással tartósítottak, azaz heRVasztott, soRVvasztott gyümölcsöt tettek el télire. Egyébként az RV páros áRVa szavunkban is a heRVadó, soRVadó lelkiállapotot mutatja be, és az áRVaság – sajnos – egy soha vissza nem zöldülő, konzeRVált állapot. Az olasz nyelvben az: aBLuente – öBLítő, allaRMare – láRMát csap, aLTerazione – elváLTozás, amaNDola – maNDula (növ), doRMire – alvás, duRMolás. Az RM páros hanghatás vonatkozású, pl. a moRMol, döRMög, láRMa szavakban is. Az alvó ember jellegzetes hangokat bocsát ki: duRMol. A loMBo – ágyék, amely a coMB folytatása. De miért volt loMB a másik neve az ágyéknak, amely a latin nyelvek egy részében él tovább? Mivel ágyékban ott a „loMB”, s a szavak alkotásakor a látvány adta az ihletet. A CSALÁNnak, CSIHÁNYnak az ősi nyelven más neve is volt: ÁRTÓKa, ÉRZŐKe, KOPRÓV (tűz, éget), SÜRGE és mások. A CSÍpés ÁRTÓ volta miatt adott név, mivel az ÉRZÉkeny bőrt égette. A KOP gyök tüzet (fémolvasztó kúpkemence, pikírt, pokol, pék), égést jelentett, s a CSÍpés tüzesen – KOP – RÓVA RÓtta égette a bőrt, és SÜRGŐsen, vagy székelyül: egy HOPRA enyhítésre várt. Jelen vannak a latin URTICA, francia ORTIE, román URZICA, cseh KOPŘIVA, lengyel POKRZYWA, a török ISIRGAN és más nyelvekben, de a szó értelemhordozó alkotó elemei csak magyarul értelmezhetőek, s minden jellemzője előszámlálható. Bizonyíték az RT, RZ, PR, RG kötött mássalhangzó-párosok jelenléte a magyar (ősnyelvi) áRTó, éRZő, koPRó, süRGő, és utódnyelvi szavakban: uRTica, oRTie, uRZica, pokRZywa, koPŘiva, isiRGan ősnyelvi azonosítóként. Az említett nyelvek beszélőinek viszont halvány fogalma sincs arról: miért viseli ezt a nevet e növény?