HIÚZ – Dús pofaszakállú, szőrpamatos fülű macskaféle ragadozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A HIÚZ neve a HI – IH ősgyökből indul, és az állat HIÚ magatartása volt a névadó. A HIÚZ, HIÚ, de félreHÚZódó, magányos természetű állat. Kerüli az emberlakta helyeket, szereti a sűrű erdők kis tisztásait. Egy leírásból: „A hiúz ritkán merészkedik ki a vadászterületéül szolgáló fenyőerdők vagy bozótos erdők védelme alól.” Van egy másik, ma már szinte feledésbe menő, HIÚ jelentésű neve is: MUNDRUC. E szó az ősnyelven büszke tartást jelentett. A mai román nyelvben mândru = büszke, ez ősnyelvi örökségük, románul nincs rá magyarázat. Az éLÉNK, éles látása is névadó volt az ősnyelven, amely ma LYNX alakban van jelen némely utódnyelvben. Ezt a nyelvészek a görög nyelvből eredeztetik. „A hiúz tudományos neve, a Lynx a görög lygx szóból (eredete feltehetően a ,lenkos’ =,fényes’ szó) származik, közmondásosan éles látása miatt.” Mivel az ógörög az ősnyelvből indult, így a LENKOS csak az éLÉNK, éLÉLNKES szó görögös változata lehet. A HIÚZ, mundruc, nyalka – nyaLÁNK – és emberkerülő féLÉNK jellemzői is megbújnak az éLÉNKből módosult LYNX névben. A HIÚZ – ZUHI fordítás még rávilágít egy jellemzőjére. Ragadozóként, mint igazi macska: „Áldozataira – mindenekelőtt a talajon mozgó madarakra és emlősökre – úgy vadászik, hogy nesztelenül becserkészi őket. Előbb türelmesen várakozik figyelőhelyén egy szikla mögött vagy egy alacsony faágon, majd hirtelen, erős lendülettel ráugrik zsákmányára és megöli.” Ez a hirtelen, erős, lendületes ugrás, ZUHÉ is egy névadó jellemző. A fenti idézetek itt találhatók: http://mindenamiallatok.gportal.hu/gindex.php?pg=16348331
MUNDRUC* – Hiúz. [000] A MUNDRUC neve (nincs a szótárakban) az M.N – N.M gyökkel: MuN – NuM kezdődik. Az M.N gyök cselekvést, szájtevékenységet: evést, szólást kifejező szavak alapja. A MUNDRUC nagy területet bejár, tehát MENő természetű. A hiúz név az állat szépségét hiúságát kifejező. A MUNDRUC az ősnyelvben büszke jelentést hordozott. Tehát mindkét megnevezés az állat kecses, szép mozgás jellemzőjét sűríti. A román nyelv megörökölte a MUNDRUC szót: MÂNDRU = büszke. A büszke szóval kapcsolatos a diszke, amely valaha a szép lányok jelzője volt. A szépek diszkék voltak, és így büszkék is. Az ND hangcsoport – UNDrU – a mUNDrUc fONDOrlatos, sANDA ragadozó, nagy területet bebANDUkol táplálékot keresve. Támadáskor hatalmas erővel lENDÍti testét, akár két méter magasra is felugrik a felröppenő madár után. A DR hangcsoport – UnDRU – a mUnDRUc, sziklák réseiben, gÖDREiben húzza meg magát. Nem feltétlenül szeret IDRE, azaz vízre menni, de kitűnő úszó, akár a vIDRA. A DR páros, mint D.R – R.D alvógyök: DeR – ReD, a MUDRUCot a DERmáért vagyis a bőréért vadásszák. Az amerikai MUNDRUC vörös, azaz RED színű. Tudott, hogy a fehér szín felbontásából eREDő első szín a vörös. A szóvégi R.C – C.R gyök: RuC – CuR, némi játékos színt visz be a szóba. Egy leírásból: „Az ember által felnevelt vörös hiúzok megszelídíthetők, kedves, bár vadóc háziállattá válnak.” http://mindenamiallatok.gportal.hu/gindex.php?pg=16204223 Bővebben a hiúz címszónál.
*Elfelejtett név. Egyetlen szótárban sem leltem fel. Még a Czuczor-Fogarasi és a Ballagi szótár sem tesz említést róla.