HÉT2 – A hétfővel kezdődő 7 napos naptári időegység. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A HÉT szó H.T – T.H gyök: HéT – TeH (h > v > k: tev, tek). Egy komolyabb elemzés nyomán fény derül arra, hogy a napok neveiben levő T.K – K.T gyök: TeK – KöT (k > g: tag) egyik jelentése: NAP. Ugyanakkor a NAPok TAGok is, a HETes időszakot alkotó TAGok. Mivel a H, lágy hang, képlékenysége folytán több hangra váltható. A hét > két > vet – teh , tek > tev váltások helyénvalók. A HÉT napjai HATékony, KATtanásra, VETésre való TEHetős, TÉKolás, TEVékenység napjai, amikor HITtel, HATékonyan beleVETjük magunkat a munkába, ráKATtanunk, TÉKolunk, azaz tesszük, amit kell. A HETes időszakban bő, TÁG lehetőség van TÉKolásra. Volt két munkától veszTEG nap: a számvetés és vásár tartására. Egyikkel befejezték, a másikkal kezdték a hetet. HÉTFŐ volt a munka kezdésének FŐ napja, TAGja. Ekkor mentek ki a TAGba dolgozni. TAGnak nevezték azt a földrészt is, amelyet az elosztáskor TAGosítottak* a törzsTAGság számára családonként. Tehát volt: VÁSÁRTAG: az adás-vétel, a fölösleg elveszTEGetése, az ellátás, árucsere napja. Ezt követte a FŐTAG, a hét fő, indító napja, TAGja és a kettedik, a KETTAG (kedvtag), amelyen mindenki a TAGban dolgozott. SZERTAGon, tartották a szert, amelyen eligazítást kaptak a törzsek tagjai: szervezési, nevelési, vallási kérdésekben. CSÜTÖRTAG: a kemény munka: csűrés-csavarás, csattanás, törekvés, négyelés napja. Ezt követte a FÉNYTAG: a munkahét vége, az öröm napja. A hétvégi SZÁMTAG: számvető nap, amelyen veszTEG voltak. A veszTEG napon nem TÉKoltak, csak pihenGETve veszTEGették az időt kedvükre, összegezték a héten történteket, számot adtak elkövetett TÉKjeikről, tetteikről Istennek. Ezek a megnevezések idővel módosultak: vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat alakra. /*/ Nevezték még nyilaknak is. Erről itt olvashatnak: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-107.html Ami még hozzájön (erről máshol olvastam), nyíllövéssel állapították meg a tagföldek hosszát.