HEDONIZMUS – Az élet értelmét az élvezetekben kereső ókori görög tan. [A hivatásos nyelvészet szerint: nk: görög szóból] A HEDON szó a H.D – D.H gyökből indul: HeD – DeH. Ez az ÉDEN szó módosult alakja. Az ógörög nyelv az ómagyar ősnyelvből örökölte meg, és előlehhel lett az ÉDEN szóból: hEDON. Amit mai értelmezésben magába foglal a HEDON, HEDONI szó – torz világunk fintora – épp az ellenkezőjét fejezi ki az ÉDEN szó jelentésének. A HEDONIZMUS kizárólag a mának élni elv messzemenő élvhajhászása. A HEDON szó csak azoknak mond valamit, akiknek lelki-fizikai züllés jelenti az ÉDENI boldogságot. Ám az hamis kép. Az ÉDEN szó hallatára mindenki Éva pucérságán csámcsog, holott a szó bibliai magyar értelme: vÉDENc, vÉDElmezett ártatlan egyszerűség. Az ÉDEN eredeti ősnyelvi megnevezés. Az első emberek ÉDENi vÉDENcek. Egy meghatározott földi, országnyi fizikai hely volt – valaha az emberiség bölcsője – mintaként, amilyenné a Föld egész felületét tehették volna, ha szófogadók. A D hangcsoport – ÉDE – jelen van az ÉDEs, ADOmány, vÉDEtt, vÉDEnc, kEDŰs, tUDÁs és más szavakban. A D.N – N.D gyök: DoN – NeD, a DON egyik jelentése: felgyülemlett. Ez esetben érzéki töltet. De van NEDv, DANol értelme is. A DON, víz jelentése adta a folyó nevét. A heDONizmus élvhajhász kedvelője összetömörült DUNányi érzékiségét kívánja kiélni. A heDONizmus az élet minDEN terén, fenékig kimeríteNDő tömör élvezetek hajszolása. A NOD gyök az ősnyelvben gubancot, csomót jelentett. Az ilyen élvhajhász ember élete tele van vitatható erkölcsi gubancokkal. Az N hangcsoport – ONI – itt a bŰNÖs, ÖNÖs, nyákos kívÁNAlmakra épülő, ENNI-INNI életvitel, amelynek hajszolásában elveszíti a földi élővilág feletti uralkodói felsőbbségét, és testét kizárólag élvezeti cikké süllyeszti, zülleszti. Az N.Z – Z.N gyök: NiZ – ZiN, a NÉZés, látvány, a SZÍNek (z > sz) minden mást félretolva, meghatározók az ilyen ember életében. Nem az érzelmei, elméje, hanem az érzékei vezetik. A ZM hangcsoport – IZMU – a hedonIZMUst, mint életvitelt, sokan magukévá tennék, s csak a szükséges anyagiak hiánya szab gátat. Rendkívül erős vonzást gyakorol, mondhatjuk: IZMOs, nehezen legyőzhető hatóerő, szinte tŰZMÉnt szítja az érzékeket, csupa jÁZMInillat lengi körül. Az IZMUS magyar értelmezésben SZM párossal is kifejezhető. Az SZM hangcsoport – ESZME – a hedonIZMUst veszélyes ESZME, olyan életútként választott pÁSZMA, útsáv, amely az erkölcsi csőd felé vezet. Csak az önös, léha kívánalmain pISZMOg, szÖSZMÖtöl, a valóról nem akar tudomást venni. Az életnek csak az élvezeteit kereső, de időtálló, maradandó értékekért, elvekért nem küzdő, másokat csak saját élvezetének tárgyaiként, kiszolgálóiként értékelő, a természetes emberi életcélokat megvető, messzire elkerülő életmód. A ZM páros, mint Z.M – M.Z gyök: ZöM – MéZ, ez az életvitel színes, felszínes MÁZzal bevont, csupa MÉZtől csöpögő, ZÜMmögő dallamokkal telített. Az SZ.M – M.SZ gyök: SZeM – MéSZ, a külsőségeknek élő, SZEM, száj, SZOMj kívánságok után MÁSZkálás. Szét kell nézni az utóbbi évtizedeknek – élvezetközpontú életcélt követő – élvezethajszoló, kielégületlenek tömegén. ZM – MZ: a hedoniZMus kedvelőjére mindenben az életélvezetek keresése jelleMZő. SZM – MSZ: a hedonista élvhajhászat, mint eSZMe: amit szeMSZáj megkíván, a szoMSZéd fűje zöldebb alapon.