HEDONIZMUS

HEDONIZMUS – Az élet értelmét az élvezetekben kereső ókori görög tan. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög szóból] Ez az ÉDEN szó módosult alakja. Az ógörög nyelv az ősmag(yar)-nyelvből örökölte meg, és előlehhel lett az ÉDEN szóból: hEDON. Amit mai értelmezésben magába foglal a HEDON, HEDONI szó – torz világunk fintora – épp az ellenkezőjét fejezi ki az ÉDEN szó jelentésének. A HEDONIZMUS messzemenő élvhajhászás. A HEDON szó csak azoknak mond valamit, akiknek lelki-fizikai züllés jelenti az ÉDENI boldogságot. Ám az hamis kép. Az ÉDEN szó hallatára mindenki Éva pucérságán csámcsog, holott a szó bibliai magyar értelme a vÉDElmezett ártatlan egyszerűség. Az első emberek ÉDENi vÉDENcek. Az ÉDEN eredeti ősmag(yar)-nyelvi megnevezés. Egy meghatározott fizikai hely volt – valaha az emberiség bölcsője – mintaként, amilyenné a Föld egész felületét tehették volna, ha szófogadók. A D hangcsoport – ÉDE – jelen van az ÉDEs, ADOmány, vÉDEtt, vÉDEnc, kEDŰs, tUDÁs és más szavakban. Az N hangcsoport – ONI – itt a bŰNÖs, ÖNÖs érdek, amely az emberi test kizárólag élvezeti cikké süllyesztése, természetellENEs használata. Az IZMUS magyar értelmezésben SZM párossal fejezhető ki. Az SZM hangcsoport – ESZME – a hedonIZMUs veszélyes ESZME, jÁtSZMA, olyan életútként választott pÁSZMA, útsáv, amely ez esetben az erkölcsi csőd felé vezet. Az életnek csak az élvezeteit kereső, elvekért, maradandó értékekért nem küzdő, másokat csak saját élvezetének tárgyaiként, kiszolgálóiként értékelő, a természetes emberi életcélokat megvető, messzire elkerülő életmód. Csak az önös, léha élvezetekben pISZMOg, szÖSZMÖtöl, a valóról nem kíván tudomást venni. Az SZ.M – M.SZ gyök: SZeM – MéSZ, a külsőségeknek élő, SZEM, száj, SZOMj kívánságainak, MÉSZ, mint MÁZ, felszínesség, a csöpögő MÉZ után MÁSZkáló. Szét kell nézni az utóbbi évtizedeknek – élvezetközpontú életcélt követő – élvezethajszoló tömegén.