HASZON – Anyagi előny, nyereség. Szellemi nyereség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] A HASZON szó H.SZ – SZ.H gyökbővítmény: HaSZ – SZaH (h > k – szák). A HASZON szóban is benne az alkotó, cselekvő KAR, KÉZ jelentése: HA, amely HOz, innen a HOzam, amely HASZON is. Az ASZ kiterjedés, ez esetben az érett termés ÖSSZessége. A HASZON az ASZtagban, az ASZtalon. A SZON a SZOrgalom, az alkotó, cselekvő kezek munkájáN alapuló nyereség. Az SZ hangcsoport – ASZO – a SZOrgalmas ASSZOny a legnagyobb hASZOn, egy egész életre való erkölcsi nyereség. Jelen van még a kASZÁl, ASZAl, kÉSZÜl, ESZEl és más szavakban. Az ASZ gyök SZÉlesedő terjedelem, a SZO SZOrzati jelentésű is: SZORgalom. Ha a HASZONszerzést NYEReségként értelmezzük, akkor a keNYÉR jut eszünkbe. Régen a nyereséget a fő táplálék, a kenyér jelentette – /ke-nyer-eség. Ma is kenyérkeresetre megy a magyar ember, ha dolgozni jár. A nyelv örökre rögzítette az emberi munka a fő célját, amely nem a meggazdagodás, hanem az ésszerű szükségletek kielégítése volna. Az SZ.N – N.SZ gyök: SZoN – NoSZ, NOSZa, NOSZogat. De erre biztat a HASZON szó fordítottjával: NOSZAH. Összevethető a kenyér és a tenyér címszavaknál található leírással.
HECSEPECS – Csipkelekvár. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A HECSEPECS a H.CS – CS.H gyökből induló: HeCS – CSeH (h > m: csem). A tetszés HE ősgyöke mellé a CSEMegét kedvtelő CSEttintő CS hang is társul. Minden alkotó gyökszót figyelembe kell venni.
Nincs német jellege a szónak, hiszen minden eleme érthetően magyar. A CzF Szótár a német Hagebutte szóból ihletettnek véli. Szerintem itt nagyot tévedtek. Ugyanis Székelyföldön leginkább a tanyalakó székelyeknél használatos, akiknek kevés közük van a német szóhoz. Ez hamisítatlan játékos tájnyelvi megnevezés. Székelyül mondják még HECSEMPECSnek is. Az EM kellEMi ősgyök, ez esetben a kellEMes íz, de a CSEM gyök, a CSEMege szó alkotója is: heCSEMpecs. A CS hangcsoport – ECSE – az ilyen könnyen CSEPpenő anyagoknál jellemző: pÖCSÖg, pACSmagol, lOCSOg, frÖCSÖg, lECSÖppenve, pECSÉtet hagy. Ha fordítjuk: CSEPECSEH vagy CSEPMECSEH. A CS hang a CSIPkebogyó nevében is jelen van több jellemző okán. A P hangcsoport – EPE – a híg folyós, könnyen csEPEgő állagát jelenti. A szóvégi P.CS – CS.P gyök: PeCS – CSeP szintén a folyósságát emeli ki. A CSIPkelekvár, heCSEPecs, hecsemPECS – ellentétben a többi főzött ízekkel – nem keményedik meg, csak a tetején egy vékony rétegben. A kifejezés jóval a német nyelv kialakulása előtti. Így csak ősmag(yar)-nyelvi származék lehet a német nyelvben.