CSARAPA = HARISNYA. A hivatalos nyelvészet a CSEREPÁR szó kapcsán említi, szerintük szerb-horvát eredetű szó. Románul CIORAP, kiejtve: CSORÁP. A HARISNYA egyik változata – lábbeliben viselt lábfej, lábszár takaróként – a kapcát váltotta fel. Mi a fő jellemzője a HARISNYÁnak? A HARISNYA PÁROS ruhadarab. PÁROSan készült, készül, és PÁROSan viselt lábravaló. Még ma is mindig a PÁRját keressük mosás után, mindig PÁROSítani kell. Ezért neveztetett a így a kapcától megkülönböztetve, mivel ez volt a legjellemzőbb rá, és a nyelv ezt engedte megörökíteni. A szó megfordítható: PÁROS – SORÁP. Ez azt is bizonyítja, hogy nem új keletű szó. Azt bizonyítja, hogy a HARISNYA – PÁROS – SORÁP, régen az ősnyelvet beszélők, ómagyar nyelvűek által feltalált, alkalmazott ruhadarab volt, és innen örökölték, mind a készítési módot, mind a viseletét, mind a nevét a többi népek. Azonban létezik a székely HARISNYA, amely nem lábfejet, hanem az egész lábszárat takarja. Elképzelhető, hogy ez korábbi, mint a lábbelibe bújtatható változat. A megnevezés erre enged következtetni, hogy a székely HARISNYA, előbb bizonyos ideig két szárú lábravaló, két különálló darab volt, és később varrták össze a két szárat ágyékban. A székely soha nem nevezte nadrágnak a HARISNYÁt. Amikor úriemberek jöttek közéjük, azokat még a múlt század elején is: nadrágos embereknek nevezték. Kézdivásárhelyen nyílt egy fényes vendéglő, ahová a HARISNYÁs parasztot nem engedték be, csak élre vasalt pantalló nadrágban lehetett belépni. Úgy tudom, hogy a népnyelv nevezte előbb Pantalló vendéglőnek, majd az lett a hivatalos neve is. A SORÁP szót végül CSORÁP alakban is ejtették. PÁROS fordítva: SORÁP, s > cs váltással: PÁROCS – CSORÁP. Ez így nyelvi valóság. PáRoS – SoRáP – CSoRáP hangváz: P-R-S – S-R-P – CS-R-P. A szó alkotó hangjai: P-R-S. Ezekből a P, S hangok jelen vannak a taPoS, léPéS, SomPolyog, de az OSon szavakban is. Tehát a körülírásban megjelennek a jellemzőket leíró hangok. A szerb CSARAPA, román CIORAP, albán ÇORAPE, a magyar PÁROS szó fordított alakja, a SORÁP, CSORÁP átvétele. Az osztrák katonákra illesztett, akasztott CSEREPÁR gúnynév és a harisnyajelentésű CSARAP, CSORÁP tényleg lehet véletlen egybeesés is (erről a cserepár címszónál), akár a ZSANDÁR és GEN D’ ARMÉ (zsen d ármé) szavaknál (a zsandár címszónál), ahol szintén világosan magyarázható a magyar eredet, ám így ránézésre, hangzásra tényleg hasonlítanak. Azonban az ND páros a cseND, reND, cseNDőr, reNDőr, paNDúr, daNDár szavakban is meghatározó magyar nyelvi értelemhordozó. A véletlen egybeesések – bár léteznek – csak ezrelékekben mérhetők. Érdekes az orosz CHULKI megnevezés. A harisnya CSÜLKEinkre való. A Czuczor Fogarasi Szótár szerint a szláv nyelvekben él a HARUSNYA megnevezés is, s ez okon a székely HARISNYA a hivatásos nyelvészet szerint ukrán eredetű. Az fel sem merülhet, hogy azok örökölték volna el a székely-magyar nyelvből. A ZOKNI szó sem német eredetű, mivel a szó tengelyében álló KN kötött mássalhangzó-páros egyben vagy egymástól eltávolodva olyan tárgyakat, alkotásokat, természeti képződményeket megjelenítő szavakban, megnevezésekben van jelen, amelyek mélyedéssel rendelkeznek vagy azzal kapcsolatosak: aKNa, amelybe beleesni, beleszöKNi is lehet, teKNő. Vagy KaNNa, KaNcsó, aKoNa, KemeNce, KeszoN. De a loKNis női haj, a gloKNI szoKNYa is, amelybe a férfi teKiNtet beleesik, s elmélyülten nézi. A KászoNi és KovászNai medence is mélyedés. A nyelvnek örökítő sejtjeinkbe ültetett – kitörölhetetlen, átörökíthető – felépítési váza következetesen, önműködően vezeti a szóalkotást, amelynek meghatározott szabályai vannak a teremtés nyelvében.