HÁRFA – Háromszögletű keretre feszített húrokból álló pengetőhangszer. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A HÁRFA is H.R – R.H gyökből indul: HáR – RáH. A HÁR magaslat, némely nyelvekben ősmag(yar)-nyelvi eredetű HARmat, mint áldást jelentő szó (román: har = áldás). A HÁRFA istent dicsőítő HÁLaadó (l > r) hangszer volt a régi időkben. Tehát magaslatok irányába elhangzó HÁLazenét játszottak rajta. A HÁRFA zenéje betölti tért, és a szívet is (har = borít). Az ilyen imádati események is a magaslatokon (hegy – har) történtek. A HÁRFA másik gyökszava FA, az anyag, amiből készült. Minden ellenkező irányba terelő erőlködő magyarázkodás dacára, az ősmag(yar)-nyelvben alakult ki a szó: FÁból készült dicsőítő hangszer. Erre bizonyíték a több nyelvben való jelenlét majdnem eredeti alakban. A CzF szótár felsorol néhányat: „megvan a német harfe, harpfe, ó német harpha, angol harp, svéd harpa, franczia harpe, olasz harpa, spanyol, portugall arpa szókban. háromszögü nagyobb lantféle húros zeneeszköz, melyet a játszó ujjaival penget. […] Heyse szerént lehetett a régi németben harfan ige, mert a svédben harfwa […]”. Kiem. K. S.
A hangszer HÁRomszög alakja is névadó tényező. Összegezve: HÁRomszög alakú, dicsőítő (har), HÚRos FÁból készült, hangszer. A mitológiai Orfeusz HÁRFÁzó zenész volt – HÁRFÁS. Az ógörög mitológia minden istenségének neve még az egynyelvűség idején alakult ki. Később az sz-ező ógörög nyelven éppúgy törték kerékbe az ősmag(yar)-nyelven képzett neveket, mint a héber nyelv kialakulásakor a bibliai ősmag(yar)-nyelvi neveket. Előbb HÁRFÁSZ, majd Hárfeusz, Horfeusz, végül ORFEUSZ. Ám az eredetigazoló RF páros ott maradt a szó tengelyében. Megjegyzendő, hogy az RF – FR kötött mássalhangzó-párosok az elmés összefonódások és a különleges üde szépség kifejezői a magyar nyelvben. Példák: féRFi, fuRFang, kaRFiol és mások. Az FR páros körül értelemadó hangnyaláb is kialakult: cIFRA, pÁFRÁny, sÁFRÁny, AFROdité, a szépség istennője, NOFREtete, szépséges fáraónő, a zenei kötődésű rEFRÉn, az ének szebb dallamú, kellemes ismétlődő része. A FRUFRU homlokra fésült, szépítő FRizura. A HÁRFA – AFRÁH fordítás is ezt támasztja alá.
HARISNYA – Lábra simuló, térden felül érő, kötött páros ruhadarab. Fehér házi posztóból varrt szűk székely férfinadrág. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ukrán] A HARISNYA is H.R – R.H gyökbővítmény: HaR – RuH. A HA ősgyök bővítményei közül egyik a HAJ (héj) – burkolat. A HAR már említett értelme: takar, borít, véd, óv. Például a HÁRászkendő. A HA gyök része a ruHA szónak, amely fordítva HARu. A HAcuka, ciHA, dunyHA, ciHElődés mind tartalmazza az ősgyököt. A HÁR gyök a CzF Szótár szerint egyenlő a HÁM gyökkel. Vagyis felszíni burok. Ugyanakkor a CzF Szótár a HAR gyök kapcsán a szőrből is eredezteti: „Eredetileg szőrből szőtt vagy kötött lábravaló. Gyöke egy a hars szóéval. V. ö. HARA. Eléjön a szláv nyelvben is harusnya alakban. Különösen. 1) A székelyeknél am. szőrnadrág, mely durva szűrposztóból készült, milyent az erdélyi köznépek viselnek.” A tarisznya, amely székelyül kiejtve TARisnya, szűrposztóból készült zsákszerű füles táska, amelyben TARtani, ISmételten NYAkba vetve szállítani lehet valamit. Tehát a TARisnya szótöve használati, bővítményei annak módját leírók. Így a HARisnya szótöve (har) eredői és használati jellemző. A lágyított mássalhangzók laza, puha dolgok megjelenítői. Ilyen női ruhadarab a szokNYA, amely szintén a lábakat (kényes részek) takarja, védi, szintén NYA végződésű. És van női HARISNYA is. A NYA mindenképp a NYÚjtott hosszúság (nyak). Az ISNYA esetében az I hang a mozgás (izeg, iklat), az IS lehet ISmétlő, gyakorító. A HARISNYA – hosszú RUHAdarab (haru), amelyet mindennap, ISmét és ISmét, felhúznak a lábakra. Fölöttébb érdekes, hogy a zárt társadalmi szervezetben élő székelység a legjellegzetesebb ruhadarabjai egyikének a jóval később kialakuló ukrán nyelven adott nevet, a szerkesztők szerint! Írhattak volna eszperantó eredetet is. Ha az ukránoknak megvan ez a szó, ily értelemmel, akkor az ősmag(yar)-nyelvből (székely nyelv) örökölték. Hasonló a takocs szavuk, amely patakocskát jelent (http://lexikon.katolikus.hu/T/Tekucs.html).
A patak szót szláv eredetűnek írják a szerkesztők. Azonban a magyar szóban a pa gyökben a víz is jelen van (pa, pi, po, pü), és a tak is értelmes oda-vissza gyökszó. A kis patakocska vize csörgedező hangján duruzsol, beszélget, tukmál, pattog (kattog) ide-oda tekeregve, kacskaringózva a köveken, kacarászva folydogál. Ismerős név: Tekerőpatak, székelyföldi Gyergyó-medencei falu. Csodálom, hogy a kacskaringó szót nem ukrán német, észak amerikai-latin eredetűnek írták: kacska az ukrán, a ring német, g/ringó észak-amerikai latin. Óriási nyelveredeztető lehetőségek! Csak épp magyar ne legyen!