HAPSI – Férfi, pasas. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: jiddis < héber] A HAPSI H.P – P.H gyökből indul: HaP – PuH. A HAPSI PUHa, léha jellem, aki csak HÁPog, PA(h)rancsolna, PÁHolna (szavakkal), de semmire nem alkalmas. A szó kialakulhatott még az ősnyelvben, annak törvényei szerint. Ennek bizonyítéka a lekicsinylő értelmet közvetítő PS páros. A magyar nyelv nem hozta magával a közös örökségből. Az utódnyelvek némelyike igen. A héber nyelvnek nincsenek saját szóképző elemei (gyök, hangcsoport), csak az ómagyar ősnyelvből eredők. A PS hangcsoport – APSI – jelen van a hAPSI, IPSE szavakban. Sem a hAPSI sem az IPSE nem komoly, megbízható társak. Olyan embert jelölnek, aki nem vesz részt komoly dolgok véghezvitelében, csak léhán, felelőtlenül körülötte tAPSIl (tapos), tAPSIkol. Némi lekicsinylő vagy tréfás jelentéssel a nÉPSÉg, pOPSI szavakban is értelemadó. A szÉPSÉg – megszólításként – lehet enyhén gunyoros értelmű. A pOPSIt megtAPSIkolják akár a bezsírozott tEPSIt a liszt beleszórása után. Mind a hAPSI mind az IPSE léha beugrathatót, vagy épp a beugratót jelenti. Az S.P – P.S alvógyök: PuS – SuP hangjaiból alkotott: SUPákol kiSEPrűz, SÁPít, SÍPít, SOPánkodik, SÜPPed, POSvány, POShad, PASkol, PISi, PUSmog szavak sem felemelő értelműek. A léPÉS, taPOS szavakban való jelenléte az olyan férfit: PASit, HAPSIt, IPSÉt jellemzi, aki – miután egyéni kívánalmait, állati ösztöneit kielégítette – odébb taPOS, PASliz. Tehát a szó bármely nyelven alakult ki, ómagyar ősnyelvi elemekből áll, amelyek értelemhordozók a szóban, de más magyar szavakban is. Egy igazi egyenes jellemű férfi nem lehet sem pasi, sem ipse, sem HAPSI. Ez a gyökértelen jöttment néPSégből való szélhámosok jellemzője. PS – SP: haPSit tartania egy nőnek annyi, mintha áSPiskígyót melengetne keblén. A haPSi nem a feszes SPárga vagy rugalmas, rendkövető SPirál párhuzama, csak teSPedő semmittevő.