Ősmag(yar)-nyelvi szavak
HANGYA – Szervezett közösségekben élő kis fekete, barna vagy vörös rovar. [MÉKSz szerint: finnugor] A Czuczor-Fogarasi Szótár a han és ham (hemzseg) gyökből vezeti le. „Némely tájszólás szerént hanggál.” Ez a „hanggál” az ng párosnak a mozgással kapcsolatos értelmét adja (barangol, bolyong, csatangol, kereng, rohangál). A hangya rengeteget mozog. Viszont a hangyaszorgalom emberi vonatkoztatásánál szerintem a han gyök átmegy kéz jelentésbe is (han, hón – kar, kéz jelentésű, hón alatt, kar alatt, innen a germán hand – kéz, a gyal – láb). Ez azt is jelentheti, hogy nem a hangya ihlette a szorgalmas jellemzőt, hanem a szorgalmas kézről-lábról kaphatta nevét a hangya. A hangya gya gyökszava a cselekvés: gyakorol, gyárt, vagyis szorgalmas kézzel (han) dolgozik (gya), de a lábat is jelenti. Az ngy kötött mássalhangzó párosnak szavakba beépülve van kedvező, de kedvezőtlen jelentése is. A kedvező talán 2/3, tehát több. A hangyaszorgalom közhely. A gyöngyértékű asszonyszemély, a férjéhez kelengyével érkező ángy, ángyika, aki szorgalmasan göngyöl, göröngyöl (kapál), kalangyál, tehát hangyaszorgalommal végzi munkáját. Az ngy esetenként tagadással is értékel jó irányba. Például: nem járatja rongyokban férjét, gyerekeit, nem lesz ringyó, és öregségére sem vén varangyos boszorkány. Az ngy párossal alkotható a négy, mely a munka száma. Például: jól négyelik – keményen, kézzel-lábbal (hannal-gyallal) dolgoznak. Szabó Szilvia írásszakértő (grafológus) szerint: „a négyes a cselekvés, a munka száma” (Szabó Szilvia: Az írás tükrében. http://www.azirastukreben.hu/grafologiai-szamok-4)