FONTOS! A teremtés nyelvének emberi sejtekbe épített nyelvszerkezeti váza szerint minden hangnak rendelt helye van a szóban, beszédben, mivel sokirányú értelmezhetőségei egyikét biztosan beviszi a kért helyre. A szavak kialakulásánál teljesen önműködően rendeződnek helyükre a hangok. Ezt a rendeződést a nyelvszerkezet rendkívül finom, érzékeny hangtani, zenei, matematikai összhang szempontú önszabályozó mérlege kéri, követi, biztosítja a nyelv kifejezési választékosságának végtelen gazdagsága szerint. Példa a T, K, N hangokkal, ahogyan átrendeződnek a kívánt értelem kifejtésére: Ha idetekintene, intenék neki, akár kacsintanék is. Kinek? A kintinek, neki ott, neki kéne inteni innen, de mit tehetnék, hiába intenék neki, mert kinek is intenék, ha nem tekint ide. TeKiNT, iNTeK, KacsiNToK, KiNTi, TeKiNTeNéK, iNTeNéK Az érzelmi tárgyú szövegben elsöprő többségben jelennek meg az E, É és I hangzók.
K, R, T hangokkal: Az arató betakarít, karral, nagy akarattal rak rakatba, nem akarja kárba hagyni termését. Az arató, takarás erős akaratot kér. Raktárba rakva nem vesz kárba. aKaRaT, aRaT, TaKaR, RaK, RaKaT, KaR, KáR, RaKTáR A kemény akaratot, munkát leíró szövegben a határozott A, Á és más mély hangzók uralják a tért.
K, SZ, L hangokkal: A kasza alá érett gabonaszálak kalászait ringatja a szél, a szálakat lekaszálják. A kalász szálkákkal védi a termést. Cséplés után a szalmaszálakat kaszalba rakják. KaLáSZ, SZáLaK, SZáLKa, KaSZáL, KaSZaL Itt is a határozott A, Á és más mély hangzók uralják a tért.