A gyerekek ősidők óta virgoncok, fickándozók, amolyan játékos, cifka, döfködő, nyafka kis CAFKA, KÓFIC, FICKÓ módon, BIKFIC, BAKFIS egyaránt.
Ezek közül a FICKÓ, KÓFIC fiú volt, a CAFKA viszont lány.
FiCKó – KóFiC – CaFKa hangváz: F-C-K – K-F-C – C-F-K
Csak a játék, sok kis bakfitty bukfenc, s a BIKFIC fiúcskák, és BAKFIS kislányok hangjától lett tele az udvar.
BiKFiC – BaKFiS hangváz: B-K-F-C – B-K-F-S
BIKFIC: eredete a nyelvészek szerint: ismeretlen
BAKFIS: német
CAFKA: belső fejlesztés
FICKÓ: finnugor
KÓFIC: finnugor
Nézzük, honnan lopkodták össze ezeket a Kárpát-demencében, a vajszívű szlávok közé makogva érkezők?
Mert itt magyar nyelvű nép nem élt soha!
SOHA!
Soha! Ha a hétokleveles irgumburgum hundorfer-budenz nyelvésztótumfaktum mondja!
Ami biztos, nagyon jól összeválogatták, hogy ilyen jó az összhang a szóalkotó elemek közt.
Mert tessék nézni az alkotó hangokat: C-K-F.
Vagy a KF – FK hangcsoportot: bAKFIs, bAKFItty, bIKFIc, bUKFEnc, cAFKA, dÖFKÖd, nyAFKA, ezek is róluk szólnak.
Az ICKÓ hangcsoport szintén: bohÓCKOdó, bUCKA, cICKA, evICKÉl, fICKÁndozik, kACKIás, kECKEna, kekECKEdik, mACKÓ, malACKA, és mások.
Ezek mind róluk szólnak, az ő játékosságukról.
Még akkor is, ha némelyek „marhaság” jelzővel illetik, vagy azt mondják rá: „ezrével találhatók ilyenek”. Váljék egészségükre!
Szerintem, Árpáddal hivatásos finnugró nyelvészek is jöttek, akik állandóan felügyelték a makogásból tagolt beszédbe átmenetet, megtanították kesztyűbe dudálni a makogókat.
Csak úgy futkároztak, loholtak Bécstől Gyimesig, Zimonytól Bártfáig, állandóan felügyelve, ki hogyan beszél, hogy minden szó összhangban alakuljon ki.
Lajstromozták beosztva a szlávoktól naponta átveendő szavakat: reggel, délben, este, mint a kalányos orvosságot.
Ötéves terveket állítottak fel sorban, katonásan, hogy legyen, amit hazugsággal túlteljesíteni. Slamasztikát – ja, bocs – statisztikát készítettek, amit naponta szorgalmasan meghamisítottak.
Közben elszaladtak finnugorékhoz, majd a németekhez, aztán ismeretlenékhez, meg a belső fejlesztőkhöz is egy kis eszmecserére.
Sietni kellett, mert néhány száz év alatt egy hatalmas szóbőségű nyelvre volt szükség!
Gondolják el, a latin utcanyelvből másfél ezer év alatt alakultak ki az utódnyelvek: francia, olasz stb.
Összeültek a vajszívű szlávokkal, élesztő, kovász, kelesztés, gyúrás, miegymás, s végül kisütötték azt a nyelvet, amit aztán visszaküldtek Ádám apánknak, hogy Édenben azzal kezdje a beszélt nyelv építését.
Utódaik megalapították a nyelvakadómiát, itt a Duna parton. Nincsenek megfelelő szavaim arra, nem tudom kifejezni azt a há- há- hálát, amit irántuk érzek a rengeteg szóhamisító megállapításaikért!