Amit még fontos tudni a hangcsoport és gyökelemzéseknél. A szavak ősi formáit kell keresni, nem a nyelvészek, irodalmárok által megrontott formákat. A népnyelv például Csíkban még használja ragként a VAL, VEL gyökökkel az eredeti ősi alakot: szekérVEL, kerékVEL, de más szavakban is.
Székelyudvarhely környékén a cselekvést, mint megVALósított tettet így írják le: a fű le van kaszálVAL, a fa bé van hordVAL, a kapu bé van zárVAL, a telek bé van kerítVEL. Régebbi: a LAVór ki van róVAL. Itt a VAL, VEL gyökök a már megVALósított készállapotot írják le. A szekéRVel, keréKVel és hasonló szavakban ragként használatkor mindig kialakul egy kötött mássalhangzó-páros, amely valami újat mond a kifejezés által leírt bármiről. Ez esetben RV és KV. A páros egyben alvógyök, amely a kiesett hangzóval felélesztve további jellemzőket világít meg. Az elemzésnél a hangvázra is figyelhetünk, de arra is, hogy a címszavak körülírásában megjelennek a kulcshangok. Ha jól figyelünk, észlelhető, hogy mikor van ragszerepben a szóvégi VAL, VEL gyök, és mikor van megVALósítás értelme: rakVAL (való) lett sáRVal (sárral v > r). A szekéRVel szóból megtudható, hogy az nem magától lett, hanem teRVezett, keréKVel ellátott gördülő SZERKEzet. Bármilyen SZERKEzetet előreteRVezve alkotnak. A SZeKéR – SZeRKe hangváz: SZ-K-R – SZ-R-K. Milyen éRVek szóltak a megteRVezés szükségessége mellett? Több éRV is. A szállítás szekéRVel könnyebbé vált, a cseleKVő, igyeKVő ember számára, az egyre növeKVő teendői, a begyűjtés megkönnyítésére növeKVő családja számára. Jól megraKVa, keréKVel gördülvel, sokkal hatékonyabb lett a szállítás. Ha tetejére kóbort épített, akkor részben csuKVa volt. Nagy veszély esetén a meneKVő család ingóságait szekéRVel menekíthette, és beéRVe egy védett helyre akár új életet kezdhetett, egy ideig a kóbor fedele alatt laKVa. A szekéRVel a lágy talajba maRVal haladt, s a kerék raKVal lett sáRVal. Az RV páros, mint R.V – V.R gyök: RóV – VeR, mutatja, hogy szekeret RÓVal, fúRVal, faRagVal alkottak. Megszokott járásterületen szekéRVel hosszú időn át utat VERt magának. Ezt nevezték ROVásnak is. Ha hátulról érkezett a tanyára, akkor nem a VERt úton, hanem az aVARán jött. A KV páros, mint K.V – V.K gyök: KáV – VéK. A kerék egy kör alakú KÁVa, amelyet VÉKony küllők, fentők kötnek össze a kerékaggyal. A kerekek KÓVályogva forognak. A kerÉK a szekér ÉKe. A bakon KEVélyen ült a fogatos. Ugyanígy lehet a szekréNYVel, kaláSZVal és más szavaKVal is. A szekrény anyaga a feNYVesből ered, eNYVel ragasztják stb. A kalász akkor aratandó, ha már eléggé aSZVal, száradval, érvel van (val, vel = való). Székelyföldön a vadak sokszor letarolták, tarolják a vetést még zsenge állapotában, mielőtt aSZVal volna. A medve leül a zabföldön, maga felé húZVal az összes elérhető gabonaszálat, leeszi a termést, majd a fenekén csúSZVal tovább, öSZVetöri, lesikálja, földdel egyenlővé teszi az egész vetést, így veSZVel minden. Erre van a Hargita tövén az a mondás: Meg van baSZVal a zabaratás. Mert bizony el van cseSZVel az egész.