HANGA – Rózsaszín virágú örökzöld törpecserje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:?] A HANGA szintén H.N – N.H gyökből induló szó: HaN – NéH. A HANGA HAN gyökének egyik jellemzőjére a CzF Szótár világít rá: „ugyanazon han szótól, mely láposat jelent, s melytől hanság is származik.”
A HANGAfajok nagyobb része szereti a nedvességet, főleg termő időszakában, egyébként szárazságtűrő. A HANGA NG tengelyhangzó párosa gyeNGeségében is erőt jelentő. A gyeNGének látszó HANGA, zseNGe hajtásaiban zsoNGó életerő feszeNG. A pusztai HANGAfa a kongó, száraz egyedüllét, üresség jelképe is volt a régmúltban: „mint hangafa a pusztában”. Ugyanakkor a HANGA ősi füstölőszer is. Úgy tűnik, hogy mint látvány (né!) – főként virágjai szépsége okán – HANGulati tényezőként kaphatta valaha ezt a nevét. A növény másik neve: ERIKA. Az ERIKA, névként is megjelent az ősmag(yar)-nyelvet beszélő népnél. Az ER életERő (szeretet, szerelem). Olyannyira ERős a gyökérzete, hogy elhalása után sem rohad el a földben. A gyökérgumóiból pipát készítettek, mivel kitűnően tűri a tüzes parazsat is. Az örökzöld cserje, a HANGA, ERIKA, jellemzői nyomán kapta nevét még az egynyelvűség idején. A növény nevének alkotó hangjai jelentésükkel is igazolják az ősmag(yar)-nyelvi eredetet.
HAPSI – Férfi, pasas. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: jiddis < héber] A HAPSI H.P – P.H gyökből indul: HaP – PuH. A szó nem magyar, de az ősmag-nyelv törvényei szerint született, és nem tudja nélkülözni a lekicsinylő értelmet közvetítő PS párost. Mind a HAPSI mind az iPSe a beugrathatót, vagy épp a beugratót jelenti. Sem a HAPSI sem az iPSe nem komoly, megbízható társak. A HAPSI PUHa jellem. A PS páros jelen van, némi lekicsinylő vagy tréfás jelentéssel a néPSég, poPSi szavakban, de a széPSég is lehet enyhén gunyoros értelmű. A poPSit megtaPSikolják akár a bezsírozott tePSit a liszt beleszórása után. Az S.P – P.S alvógyök: PuS – SuP hangjaiból alkotott: SUPákol kiSEPrűz, SÁPít, SÍPít, SOPánkodik, SÜPPed, POSvány, POShad, PASkol, PISi, PUSmog szavak sem felemelő értelműek. Tehát a szó bármely nyelven alakult ki, ősmag(yar)-nyelvi elemekből áll, amelyek értelemhordozók a szóban. Egy igazi egyenes jellemű férfi nem lehet sem pasi, sem ipse, sem HAPSI. A gyökértelen jöttment néPSégből való szélhámosok jellemzője. HAPTÁK – Vigyázzállás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A HAPTÁK H.P – P.H gyökből indul: HaP – PaH. A HAPTÁK bizony nem német eredetű, hanem magyar szó! Erre bizonyíték a PT páros, és a körülötte kialakuló APTA értelemadó hangnyalábok és változataik, amelyeknek a kifejezésekben jelentése: feszesség, rend, összesimuló illeszkedés. A katona hamar összekAPTA magát, és hAPTÁkba (feszes vigyázz) állt. A kAPTÁrban is rend van, akár a nAPTÁrban. A kAPTÁny kifeszíthető csAPDA (t > d). A lABDA (régiesen: lAPTA) feszesre kitömött, felfújt játékszer. A csAPTAtóval megszorított farakomány jobban összeilleszkedik a szekéren. Az utódnyelvekben szintén megtalálható. A román nyelvben a treAPTA – lépcső, amely sorban egymásután emelkedő szintek rendje. Vagy adAPTAre – alkalmazás, illesztés. Az alkalmazás = latin APTAtum, angol, francia adAPTAtion, olasz adATTAmento (p > t), portugál adAPTAção, spanyol adAPTAción. Magyarázatot azonban csak a magyar nyelvbe visszahozva lehet adni a jelenségre, mivel itt szétbontott elemeivel és elforgatva is értelemadó szerepe van a szavakban. Például: kAPcsolAT, tAPaszTAl, tAPogAT, ÁPolgAT és mások. A P.T – T.P alvógyök jellemzőt rejt magában, és ha kibontjuk, megismerjük azt. A feszes HAPTÁKba, vigyázzállásba PATtanó katona TOPpant (dobbant) lábával. Az illeszkedést a TÁPlál, TAPaszt, TIP-TOP és más szavakban mutatja.
HARA – Szőrposztó. Ebből vart zsák. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: török < arab] A HARA H.R – R.H gyökből indul: HaR – RuH. Az ősmag(yar)-nyelvben a HAj és szőR közös neve lehetett a HAR, amely egyben takarót, borítót is jelentett. A szőr erősebb a HAjnál, egyenesebben álló, esetenként szúrós (har – magas, ar – hegyes). Bizonyíték, hogy a német, holland, angol, észak-germán nyelvekben majdnem azonos alakban jelenik meg a HAj és a szőR (Haar, Haare, hair, hairs stb.). Ezek (akár az említett han – kéz, kar, védőkar) mind ősmag(yar)-nyelvi származékok. A HA, HÁ ősgyök a takaró, védő, borító értelmét hordozta. Például: HAgyma, HAb, HAcuka, HAjlék, HAj, HÁj, HÁrít, HÁz stb. De még a közösülő HÁgás, HÁgatás is takaró, védő, borító mozdulat. A HARmat beborítja a növényi élővilágot, a HARag elborítja az elmét. A valamikori – nők által kedvelt, használt – HÁRÁszkendő is ehhez hasonló értelmű, bár az puha alapanyagból készült. Gyermekkoromban a falusi asszonyok egyik – azonnal elővehető, könnyen vállra teríthető – öltözéke volt a HÁRÁszkendő. Vastag szálból készítették, különböző laza mintákkal. Persze, a török nyelvek és az arab is örökölte az ősmag(yar)-nyelvből.