HÁM – Igásló szerszáma. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A HÁM H.M – M.H gyök: HáM – MáH (h > l: mál). A HÁM jelentése: HAj (héjazat), amely Magába foglal, tehát körülvesz, takar, akár a HAJMA HÁMja, de a HAMu is takar. Ilyen a bőr HÁMja is. A (ló) HÁM is bőrből készül.
A CzF Szótár szerint: „ho-am, mintegy haj-am v. héj-a) fn. tt. hám-ot. Eredetére nézve egy a haj, héj, hí, hiú szókkal, s jelenti általán valaminek haját, kérgét, hüvelyét, burkát. […] Gyümölcsnek héja, takarója, bőre; az ilyekről mondani szoktuk, hogy hámlanak, pl. szilva, baraczk, dió, mondola stb. Ebből erednek a hámlik, hámoz, hámt igék és származékaik. Szíjból, kenderből, hevederből stb. csinált szerszám, melybe a lovakat, szamarakat stb. befogják, s mely mintegy haj vagy héj gyanánt takarja testeiket. Előhám, vagyis szügyelő, mely a szügyet fekszi meg; farhám, mely a faron végig a fark alá nyúlik; kanczahám v. hasló, hasaló, melylyel a vemhes kancza hasát általkötik; szélhám, mely a ló két oldalát takarja; szügyhám, azaz előhám; kenderhám.” A felszínen levő, azt takaró HÁMnak van HÍMe, az HÍMezhető is. A felszín HÁMja lehet HOMályos. A HÍMneműek HÍMeznek HÁMoznak, hogy a nőneműek HÁMja alá bejuthassanak. A HAMar munka felületes. Ami HÁMlik, annak felülete MÁLlik (régiesen máhlik). E szavak is bizonyítják, hogy a gyökszó a magyar nyelven belül a kifejezési eszköztár szerves eleme. Ha ehhez még hozzáadjuk a HAMu, HOMok, az ősi HIM (hó), MOHa, MÉH (a magzat védőburka) szavakat, amelyek mindegyike takaró értelmű, akkor a HÁM szó német eredeztetése már tudatos ferdítésként könyvelhető el. A HÁM szó még az egynyelvűség idejéből való. Az évezredekkel később kialakuló német nyelv csak átvehette a magyar nyelvből. S itt még feltehető egy kérdés: Melyik nép volt lovas nemzetként ismert az írott történelem hajnalától? A magyar nyelvűek, vagy a még nem is létező németek?