HALLELUJAH – Isten dicsőítése. [hébernek mondják] A HALLELUJAH szó H.L – L.H gyökkel indul: HaL – LeH, és nem héber eredetű, mivel a keletkezésekor még nem létezett héber nyelv. A zsidók akkor az ősnyelven beszéltek, így a szó ősnyelvi eredetű.
A HAL gyök a HALLáshoz kötődő, a LEH a lélegzethez és a lelkiséghez, azaz érzelmi töltethez.
Isten az emberek tudatában JÓ, JÓV, JAV volt. Székelyföldön még most is él a JÓV szó. Kérdezésnél: JÓV-e? Ma is él az a szó, arra, aki haragjából megenged: megJOHászodik. Mind a JÓV, JAV, mind a JOH, JAH, ősi, ősnyelvi gyökök. Aki megJOHÁszodik, az kimutatja bensőjének JÓ HAjlamát, azaz JOHA van. Ez az érzelmi összesség uralja bensőjét.
A GYUHA a testi belsőség, a belső szervek.
A kérésével, félelmeivel, HÁLájával ÉLŐhöz, JÓhoz, JAVhoz, JAHhoz, JAHVhoz, VAN Istenhez forduló ember imáját, esdését, kérését elmondván, bizonyosságot akarván kérése megHALLgatása felől, kiáltott Istenhez: HALLÁL-E JAH? Akarta tudni, MENő-e a kérése. Ezért mondta azt is: Á MEN(jen Isten elé a kérésem). E nyelven minden szónak értelme van. Nem titokzatos, sejtelmes rejtvényekben fogalmaztak az ómagyar ősnyelven beszélők.
A HALLELUJAH szóban minkét értelem benne rejlik.
Egyik: a reménykedő mély esdésében a rákérdezés: HALLÁL-E JAH engem?
A másik a bizonyosság hittel teljes érzete: HALL ÉLŐ JAH! Azaz megHALL az ÉLŐ Isten JAH engemet.
Tehát a szó kezdetben nem dicsőítő, hanem a bizonytalan ember reményteli rákérdezése, és reménykedő bizodalmának kifejeződése volt.
Az L hangcsoport – ELU – itt az ÉLŐ Istent jelenti.
A J hangcsoport – UJA – a bÚJÁt felejtő ember UJJOngása.
A J.H – H.J gyök: JaH – HaJ, a JAH Isten, ÉLŐ, aki VAN, fő jellemzője: JAH HAJlama VAN. Erről még a Johavan címszónál.
Tehát a HALLELUJAH szó ősnyelvi eredetű, még az első emberek ajkán hangzott el, több ezer évvel a héber nyelv kialakulása előtt. A szó később, mind a mai napig dicsőítő szállóigeként terjedt azok ajkain, akik nem értették eredeti jelentését.
Hermész Triszmegisztosz, a hármaszor (trisz) magasztos egyiptomi bölcs: „Ezért kell Istent a JÓ és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.” Kiem. K.S.
Jézus, Isten fia is több mint ezer évvel később ugyanezt mondta: „Senki nem JÓ csak az Atya.”
Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék című művének első kötetében JÓ, JAV néven említi a Teremtő Istent.
—————————————
E fentiekkel lehet, nem mindenki ért egyet, de ezt mondja a nyelv, és a nyelv nem hazudik!