HÁBORÚ, LOPÁS, RABLÁS, POLITIKA – e fogalmak szoros összefonódása.
LOPTA = harc. Hogyan alakult ki a szó? Az egynyelvűség idején, egyes henyélő, dologtalan, semmittevő törzsek, lusta, naplopó, munkakerülő, dög férfi emberei csoportos támadást indítottak a békésen dolgozó, szorgalmas, termesztő, termelő néptörzsek ellen. Irigyelték a munkával megtermelt javaikat. Rájuk támadtak, s a támadó banda elPALTA őket botokkal, hogy elvegyék megszerzett javaikat. A beszélt nyelv minden eseménynél jelen volt, rögzítette az okot, módot megnevezéseiben.
Azért LOPTAk, mert nem kellett megdolgozni érte. A LOPOTT holmival TÁPOLták a saját törzsük népét. A becstelen törzsek így teremtettek anyagi ALAPOT maguknak a LOPOTT holmiból. Ez okon mondhatták egymás közt: Megyünk LOPTÁba. Ebbe beleérthető volt a LOPás, rablás, BOTokkal verekedés is. Ilyen eseteknél zajtalanul LÉPTEK, lassan, LOPakodva mentek. Általában nem NAPPAL, hanem LAPPANgva éjjel. Lehetőleg álmában LEPTÉK meg, az éjszaka LEPle alatt a gyanútlan, békés népet. A javak becstelen megszerzéséért indított támadás, harc neve így lett LOPTA. E szót az utódnyelvek őrizték meg: harc = lotta, lupta, loita, lota … Kitől LOPTAK? ATTÓL, akinek volt, mert szorgalmasan megdolgozott érte. A LOTTA szó teljes megfordítása mutatja.
A beszélt nyelv ott volt az eseménynél, és rögzítette a kimondott szavakat.
Kezdetben a BOT munkaeszköz volt, azzal BOTOLtak a földeken. A támadók is BOTotkal támadtak, BOTOLtak, ellenük BOTtal védekeztek. Ez az Özönvíz előtti, kezdeti, még fémek nélküli kor, tehát a lopás, rablás már akkor elkezdődött. A BOT szóból induló háborúskodáshoz kötődő szavakat is az utódnyelvek őrzik BATallion, comBAT, BATtle, BATaie, BATere stb. P és B rokonhang, így a LOPTA és BOTOL szavak is a harc, rablás tárgykörében.
Énók írta le, hogy a földre szállt égiek később megtanították az embereket, hogyan kell fémfegyvert készíteni. A fémfegyverek használata után a harc neve a csattanó, csattogó fémfegyverek hangja nyomán lett CSATA, majd a CS.T – T.CS gyökből: CSaT – TaCS, kialakultak a szóbokornak a tárgykörhöz tartozó többi szavai.
A kezdeti sikerek lendületet adtak a LOPTÁval gyarapodó törzseknek. Később, az Özönvíz után kialakuló királyságok, államok, saját törvényi rangra emelték a LOPTÁba járást, a rablást, akár emberölés útján.
E becstelen LOPTÁKkal kezdődtek az erőszakos népek birodalomépítései Özönvíz után, rablással, emberöléssel. Ezért kényszerültek védekezni a békés törzsek. Ezért tömörültek FALkába, erős FALakkal védett FALukba, FALvakba, majd még erősebb FALAS, VÁRas POLUSokba zsúfolódni, népet szipolyozó POLISZokba, az addig egymástól távoli tanyalakók a védettség végett. Ezt a történelem fejlődésként értékeli, holott ez volt a feneketlen nyomor kezdete.
A LOPTA és BOT szavak háborús, harci állapothoz kötődését többnyire azok a nyelvek őrizték meg, amely népek fő jellemzője volt a LOPás, BOTokkal, fegyverekkel rablás. Ilyen a római latin hatalom és utódnépei. Az ehhez kötődő szavakat is főként a latin-utód nyelvek őrzik: LOTTA, LUPTA, BATallion, comBAT, BATtle, BATaie, BATere stb.
LoPTa – TáPoL – LoPoTT – aLaPoT hangváz: L-P-T – T-P-L – L-P-T – L-P-T
LoPTáK – LoPTaK – LéPTeK – LePTéK hangváz: L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K
LoTTa – aTTóL hangváz: L-T-T – T-T-L
LoPTa – BoToL hangváz: L-P-T – B-T-L
Az ősnyelvet őrző székelyek nyelvében nincs jelen e szavak egyike sem ily vonatkozásban, ők nem hódítottak, nem raboltak ki más népeket. Csürhében lopás, rablás, gyilkos, rabló hadjáratok, békés emberek álmukban lerohanása nem volt jellemző székely nemzeti szokás!
———————–
HÁBORÚ – A HÁBorú HÁBorodott, BOMlott (h > m) elmék által gerjesztett kavart állapot. A H hang takar, fed értelméből indulva, azt jelenti, hogy egy bizonyos, ottHonnak számító földfelületen, területen – Habit, Haza, Hon – összeHABarodik, felBORUl az állapotok szokott rendje. Minden HÁBORÚ becstelen, kapzsi, mohó, rabló szándékkal indult.
A HÁBORÚ nem más, mint törvény által jogerőre emelt, mentegetett, sőt dicsőített emberölés, gyilkolás.
Az ősi írásleleteken levő HABIRU szó HÁBOROdott állapotokat ír le, HÁBORÍtókat jelöl meg. A HABIRU szó lehetett egy tájnyelvi alakja a HÁBORÚ szónak. Pontos jelentését a szó megfordításával kapjuk meg: HABIRU – URIBAH, vagyis a HÁBORÚ, HABIRU nem más, mint ÚRI BAHlhé, ÚRI BOHózat, ÚRI HÓBort. Régi leírások említik a tavaszi megújuló élet egyik jele volt a királyok hadra, háborúra készülődése. Amint a mondás szerint: a politika úri huncutság, úgy a HÁBORÚ úri HÓBORt, vagy BOHÓ ÚRI, HUBRI játszma.
HáBoRú – BoHó úRI – HuBRi – HóBoRt hangváz: H-B-R – B-H-R – H-B-R – H-B-R-t.
Az ősi BÁRók, BÍRák, törzsfő RABonbánok indították. RABI – BÍRA, mestert jelentett, a HAM, HÁM, KÁM = BÁN, hatalmas erő. Noé KÁM nevű fia hatalmas erejű volt, puszta kézzel agyonverte az oroszlánt.
HAMMURABI, RABIHAMMU, babilóniai BÍRa, RABi is ilyen volt, azért féltek tőle. Nevében a HAmmURABi, a HÁBORÚ, a hódító hajlam. Neve fedi valós jellemzőjét.
HÁBORÚ esetén felBORUl a szokott rend. A HÁBORÚk legtöbbjét RABlás céllal indították, vagy a RABlásokat megbosszulni szándékkal. Majd folyt az oda-vissza mind a mai napig.
A történelem nagy háborúzói a dicső emberek. Ezek közül választják őseiket, tűz-víz, a törpe népek, mivel nagyoknak akarnak látszani.
A HÁBORÚ, HÁBIRÚ VÉRrel jár, VÉRt ontva vívják, s így leBÍRva, legyőzve az ellent, BÍRják, BÍRlalják az elfoglalt területet, BIRodalmuk részévé téve. A HÁBORÚt tÖRÉs, rombolás halál jelenségei kísérik. Az első HÁBORÚT orozva indították, javakat elorozó, rabló szándékkal. felborítva a békés emberek életrendjét. A kezdeti idők minden ősi HÁBORÚja rablási szándékkal indult. Uralkodók hadvezérek, akiket a hódító HÁBORÚ dicsőségHÁBORÁnak örvénye magával ragadott, a leghűségesebb embereiket áldozták fel a HÁBORÚ oltárán saját önző céljaik elérése végett. Egyszerű embereket küldtek vágóhídra, hogy másoktól javakat raboljanak el saját célra.
HáBoRú – HáBoRa hangváz: H-B-R – H-B-R.
Becstelen tetteiket szépen színezve, legtöbbször hazaszeretetre ösztönző hangulatkeltéssel, vagy felszabadítóként tüntetve fel önmagukat, azok élete értelmetlen feláldozását, a hősi halál gyönyörűséges köntösébe öltöztették. Ősi költők, a hódító HÁBORÚt viselő urai dicsőségét zengték, mintegy HÚRBA öntve, előttük dalolva tányérnyaló módon, más népek tönkretételét.
HáBoRú – HúRBa hangváz: H-B-R – H-R-B.
Manapság is hajlamosak hatalmas összegeket beRUHÁZni a HÁBORÚba, nagy emberbaráti demokrácia és békeszándék RUHÁBA öltöztetni, s ennek leple alatt tízmilliókat legyilkolni. A fejlett nyugat élen jár ebben, és Béke Nobel-díjjal koszorúzza a gyilkosokat. Valójában, a HÁBORÚ gyászRUHÁBA öltözteti a világot.
HáBoRú – RuHáBa hangváz: H-B-R – R-H-B.
A felmérések szerint az írott történelem ötezernyi évéből mindössze kétszáz és néhány év volt HÁBORÚtól mentes… talán. Tehát az egész emberi történelem HÁBORÚval volt tele, csak néha volt egy-egy kis szünet.
A HÁBORÚ a becstelenek HŐBÖRE, őrülete. HáBoRú – HőBöRe hangváz: H-B-R – H-B-R. Nem kell szépíteni a történelmet, minden hódító harc, HÁBORÚ –, amelyeket oly dicsőnek nevez saját történelmében minden nép – közönséges rablóháború volt mások javainak becstelen megszerzésére.
E gyakorlat a mai napig él! A XX. XXI.században a magukat oly fejlettnek, műveltnek nevező népek követték el a legtöbb – becstelen, rablással, gyilkolással végigvitt – HÁBORÚt.
———————
POLITIKA – az első pusztai gazdag hódító államokat rablással, LOPTIKÁval ALAPÍTOTTÁK meg. LOPÓ TÉKA azaz LOPI TIKA (téka, tika = tett, tékol, tikol = tesz, cselekszik) volt a rabló államok POLITIKAI alapja. Ez mindent elmond róluk és POLITIKÁjuk jelleméről. Velük szemben alakultak ki a védekező városállamok FALASOK, PÓLUSOK, POLISZOK kiskirályságai. A támadók LOPTÁK, rablóháborúk, gyilkosságok révén szerzett zsákmányból éltek.
Az állami törvényerőre emelt rablóháborúk, hadviselés, emberölés már nem volt szégyellnivaló, sőt dicsőségnek számított. Tehát törvényesítették az emberölést.
Az ő erkölcsiségük szerint joguk volt megölni a kirabolandó ellenállót, azt AKITŐL LOPtak. Csak a sajátjaik közti emberölés volt büntetendő. Kivéve a párbajok. Ez volt az alakuló pusztai rablóállamok alaptörvénye elPALLTÁK, megölték azt, AKITŐL LOPtak. A védekező fél viszont azt verte, ölte, AKI TŐLE LOPott. Ebből alakult ki a hadi POLITIKA fogalom.
PoLiTiKa – PaLLTáK – aKiTőL LoP – aKiTőLe LoP hangváz: P-L-T-K – P-L-T-K – K-T-L-P – K-T-L-P
A támadók igyekeztek szétverni az őrséget a KAPUTÓL. Csak a saját KÁPTÓL, vezérüktől féltek, PALLTÁK egymást. Ez a támadó hadiPOLITIKA része volt.
PaLLTáK – KaPuTóL – KáPTóL hangváz: P-L-T-K – K-P-T-L – K-P-T-L
A kezdeti egyetértés a támadó LOPTÁKra alapozott állam vezetésében megromlott a LOPTÁKban LOPOTTAK elosztásakor. Ki kellett dolgozni a LOPTÁKban szerzett zsákmány elosztási POLITIKÁját, kit mennyi illet meg rang szerint?
Ugyanígy a védekezésre szorulók közt is. Ők segítették, TÁPOLTÁK a LOPTÁKban megLOPOTTAKat. Ez volt a védekező hadiPOLITIKA része.
LoPTáK – TáPoLTáK – LoPoTTaK hangváz: L-P-T-K – T-P-L-T-K – L-P-T-K
Ha a támadó túlerőben volt a védők inkább tárgyaltak, LEPAKTÁLtak, a KAPUTÓL ELÁLLtak, azaz KAPITULÁLtak.
LePaKTáL – KaPiTuLáL – KaPuTóL eLáLL hangváz: L-P-K-T-L – K-P-T-L-L – K-P-T-L-L-L
Idővel a rablók kiművelődtek, szokássá vált, hogy üzentek: amennyiben hajlandók ennyi és ennyi sarcot fizetni, akkor nem ontanak vért. Ez volt a kezdeti dIPLOmácia. Igyekeztek finoman tárgyalni. A POLITIKAi dIPLOmácia az elkendőzés, figyelem elterelés, hazudozás magas művészi szintre emelt, szövevényes, ravasz, körmönfont, színesen burkolt, aljas húzások eszközrendszere lett egymás megtévesztésére. A dIPLOmatikus POLITIKA az alkalmas PILlanatot lesi, hogy LÉPjen a jelképes sakktáblán.
Kialakult az államhatalom belső erőinek egymás közti viselkedésmódja, a belső dIPLOmácia, az érdekcsoportok közti POLITIKAi illeszkedés illemrendje. A POLITIKA, különböző elvi ALAPOKAT valló, jelképesen más-más TELEPEKen szerveződő, más-más ELVEKET (p > v) valló PÁRTOK (l > r) küzdelmeinek helye, színtere. Egymás előtt nem fedik fel a kártyaLAPOKAT.
PoLiTiKa – aLaPoKaT – TeLePeK – LaPoKaT hangváz: P-L-T-K – L-P-K-T – T-L-P-K – L-P-K-T
A mindenkori POLITIKA mindig legkevesebb KÉT ALAPon, KÉT LAPon, KÉT LÁBon (p > b) áll. Ha egyik bukik, van másik: A és B terv.
PoLiTiKa – KéT aLaP – TáPoLóK – LaPíTóK hangváz: P-L-T-K – K-T-L-P – T-P-L-K – L-P-T-K
Az őket hatalomra segítőik, a TÁPOLÓK. Hatalomra kerülés után a POLITIKA viszonozza ezt. Vagyis előnyökben részesítik a TÁPOLÓKat, akik a fő eszközt a KAPITÁLt, azaz a pénzALAPOKAT biztosítják, a választás megnyeréséhez.
PoLiTiKa – KaPiTáL – KéT LaP – PáRToK hangváz: P-L-T-K – K-P-T-L – K-T-L-P – P-R-T-K
A nép az, AKITŐL LOP bizalmat, esetenként egyebet is. Beférkőzik bizalmába kedvező ígéretekkel. Az ígéretek be nem tartását követelők előtt LAPÍTÓK őkelméik. Nem vállalnak felelősséget semmiért. Ha veszítenek, akkor finoman szólva KAPITULálnak, amint a régi védvárak KAPUTÓL elálló őrsége, azaz feladják állásaikat. A ciklus végén csak úgy, KALAPOT emelve távoznak.
PoLiTiKa – aKiTőL LoP – KaPuTóL – KaLaPoT hangváz: P-L-T-K – K-T-L-P – K-P-T-L – K-L-P-T
A szó már az egynyelvűség idején, az első POLiszok építésekor, az első központosított hatalom kiépítésekor csírába szökött, és a nyelvszerkezeti váz adta keretekbe illeszkedve, az alaphangokkal teljesen körülírható a POLITIKA minden fő jellemzője.
Semmi nem változott, azaz, nincs új a Nap alatt!