HABITUS

HABITUS – Lelkialkat. Érzület, magatartás. Külső megjelenés. Jellegzetes alaki jegyek összessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A HABITUS H.B – B.H gyökből indul: HaB – BaH (b > p > f: puh). Így, ez alakban nem tűnik magyar szónak. Azonban magyar szóelemekből áll. A HAB H hangja a belső érzelmi összesség H tünetét megjelenítő. A H hang takarót, védelmet is jelent. Az AB kerekség, az AB ÁBra, ARCulat – külső megmutatkozási jellemzők összessége egy körön belül (habar – kavar – köröz). Olyan kör, amelyen belül érvényesül a sajátos felismerhetőségi jegyek összessége, az erre vonatkozó jellemzők. Ez lehet együtt: épített környezet, lakótér (habit), élethely, öltözet, viselkedési, életviteli forma stb.. Jellemzője lehet egyénnek, közösségnek, népcsoportnak, nemzetnek. A HABITUS – bár latin nyelvben volt használatos – ősnyelvi gyökökre, hangcsoportokra épülő. Ez onnan tudható, hogy a HABITUSt érintő történések, azok következményei e gyökökkel, hangcsoportokkal magyarul megjeleníthetők. A HABITUS megbontására tett kísérlet, HÁBorításnak minősül, sőt – közösség esetén – HÁBorús tettnek is nevezhető, visszahatása: HÁBorgás. Ezt a Trianon miatt az anyaországtól leszakadt magyarsággal lehetne példázni. Több mint kilencven éve az élethelyüket (habitat) BITorló hatalmak nem HABoznak, ha a rABul (abroncs) ejtett nép (ábrák, arcok – emberek) HABITUSát (jellemzőinek teljes összességét) kell támadni. Állandóan HÁBorítják HEBehurgya tetteikkel intézkedéseikkel: megváltoztatni akarják sajátos felismerhetőségi külső jegyeinek összességét, élethelyére (habit) vonatkozó jellemzőit, sőt már belső, lelki érzelmi összességét (h tüneteit) is célozzák. Ezek megőrzésére mindennapi küzdelmet (háború) kénytelen folytatni, egyénenként és közösségként egyaránt. A B hangcsoport – ABI – a tÁBOr, kalIBA, szOBA, sUBA, szABAd, kEBEl és más szavakban a sajátos szűkebb- tágabb életteret és a kötődő érzelmet mutatja. Aki szereti saját életterét, annak olyan, mint a megnyugvást jelentő ÖBÖl a hajónak, az nem kÓBOrol, nem lIBEg itt-ott a világban, mivel itt érzi igazán szABAdnak magát, és e helyet ÉBEren őrzi. A B.T – T.B gyök: BiT – TaB, a BITorlás, BIrToklás, TÁBor szavakban, a saját TÁBorán (habit – tabih), körén belül, saját tulajdonát BITorló, BIrTokában tartó. A T hangcsoport – ITU – az egyén sajÁTOs alkATA, természETEs életvITEl, a családalapÍTÁs, az alkOTÓ tETTEk helye. Ezek felismerése, megállapÍTÁsa megÍTÉlése a lÁTOttak alapján. A T.S – S.T gyök: TuS – SuT, lehet oly belső rejtett tér, SUT, ahol az egyén a sajáTOS TUSáit, egyéni küzdelmét vívja a mindennapok gondjai közepette. Tehát a szó minden eleme, az ősi nyelv egyenes ági utóda, a mai magyar nyelv teljes értékű szerves része, és jelen vannak szavak százaiban értelemhordozókként.