Olaszteleken történt, már nem tudom pontosan mikor, talán még a négy éves magyar idő alatt, de mindenképp a falu mozis korszakának kezdete után.
A történetet alszegi Molnár Sanyi bácsitól, Vilma néném férjétől hallottam.
A felszegi Kordi (Mirka) Gyuri bácsi juhászember volt, távol maradt a modern dolgoktól, így addig soha nem volt moziban. A legények összebeszéltek, hogy az öreget el kellene vinni a moziba, lám hogy viselkedik, amikor a vásznon jön a jármű feléje.
– Jöjjön, Gyuri bá muziba – biztatták az öreget többször is.
– Há, ammija, te? – kérdezett rá az öreg.
– Meglássa, csak jöjjön el, münk kifizessük a jegyöt.
– S, há ott mit kell csinálni?
– Há, csak ül seggin, s nezi a muzit.
Addig biztatták, hogy az öreg kíváncsi lett, s beleegyezett. Elment a legényekkel moziba. A legelső padra ültették le, a pad közepére, s megbeszélték, hogy senki nem ül melléje, legyen helye az öregnek mozgolódni.
’Megkezdődött a muzi. Az elejin élvezte az öreg a sok mozgolódó embört.
– Hehehe – kacagott ahogy jöttek-mentek, beszélgettek, kiabáltak – ne te, hehehe.
Nem es vót semmi baj véle egy ideig.
No, de eccer osztán jő a vonat. Jött egyre közelebb! Az öreg nezte, s elkezdött fészkölődni:
– Ejha – monta félhangoson.
– Há ez eppe idefelé jő, eppeg neköm – mondta, s egy kicsit húzódni kezdött a széjje felé.
A vonat jött, közelödött, füstölt, mint a tüzes csépléskor, ha nagy kévét eresztöttek a dobba, s mind nőtt a vásznon.
Az öreg má’ izzadt, kiverte a víz, két kézzel fogta a padot a segge alatt, s még kijjebb csúszott a széjje felé, s münk hátul süllögtünk a kacagástól a többijekkel, mint a kásásfazék főttibe.
– Te, jó Isten, ez ebbe a hejdötös hejtös hejbe elüt!
A vonat jött, dübörgött, jött, s má’ ott vót az orrunk előtt, eccerre elsetétült a vászon. Gyuri bá felszökött, s ódalt neki a falnak:
– Azt a kurva életit, szinte elütött! – ordított fel, osztán lerogyott a pad széjjire.
Vót nagy kacagás. A gépész es bé vót avatva, s erre felgyútotta a villant. Elig tuttunk lelköt verni az öregbe. Elvittük utána a korcsomába muzi után. A végin ő es kacagta saját magát. A falu ezön csámcsogott azután egy darabig, hogy Mirka Gyuri bá hogy megijett a muziba.